Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-02-20 / 8. szám

azomumely)os. Bár észet a öje, én valahol nunk — ralósan: köznapi átkozákeretet, c a valónk fel a ilághoz. gyet len. >s szelíd izéséért, aliptikus n fogalmúltun- Rsenák Magda, S akkor ázszemű nagukba ( iszkoló ic, Bázlik pálcikás gy reliéfjelenteitéletek. a beisinmagáa eszmél keresztül zöművéizett tör-i Zsuzsa

ást. Sokk közös átvégeken nak. Teras férje is lyermekek házimuní. A család e először nyt.

jtó Mária

lant, ezért általában ketten látjuk el.

Van olyan lány, aki egy-egy óvatlan pillanatban fejjel ront a falnak, és általában minden szilárd tárgynak, és olyan 100—120 kilós erömüvészük, aki cipőket tép apró darabokra. Van. aki vastagon bekrémezett arccal érzi jól magát. Ha az neki jó, miért ne krémeznénk — mondja a fönővér.

Jarka az udvarról fut az ebédlőbe. Tizenhét évesen került az intézetbe azután, hogy a közgazdasági szakközépiskola első és második osztályában kitüntetett tanuló volt. Egyszerre csak fáradékony lett, gyakori höemelkedései voltak, és egy alkalommal késsel rontott édesanyjára. Amikor eztöbbször is megismétlődött, a szülők orvoshoz fordultak, pénzt, fáradságot nem ismerve járták az országot. Külföldi orvosokhoz is fordultak. Jarka elméje meg csak sötétedett, mígnem teljesen elborult. Hoszszú gyötrődés után a szülők úgy döntöttek, intézetbe adják azzal, hogy néhány hét elteltével érte jönnek. Nem bírták nélküle hosszú ideig, hazavitték, de néhány nap múlva csengettek az intézet ajtaján. Lányuk betegsége otthon kiújult, az anya állandóan életveszélyben van mellette. Jarka depressziós állapota akkor javult, amikor megismerkedett a hasonló jellegű fiúintézet egyik lakójával. Telefonálgattak, apró ajándékokat készítettek egymásnak, de a fiú elmaradt. A fönővér azt is fontolgatta, hogy kiiktatja Jarka gyógyszerét, legalább ideiglenesen, de az orvosnő nem ajánlotta. Azt mondta, a gyógyszer preventív jellegű.

Veronka ógyallai. Amikor megtudta, hogy édesanyja is hasonló intézetben él Kovácován, addig győzködte az igazgató asszonyt, mígnem beleegyezett, meglátogatják. Meglátogatták, de már útban Medve felé Veronka kérte az igazgatónőt, hogy soha ne kelljen anyukájához mennie. Átöleli a vállam, félszegen a fülembe súgja, hogy van fiúja, Tomi. Ajándékot is kapott tőle és mutatja a vastag melegítő és kötényruha fölött hordott nyakláncot.

Szlovákiában évente 80 ezer csecsemő születik, közülük 1 700—1 800

3 4

fejlődési rendellenességgel. Több kromoszómarendellenesség már a terhesség 12—14 hetében megállapítható a magzatvizböl. Kötelezően ezt a vizsgálatot csak a 37 éven felüli asszonyokon és azokon a terhes nőkön végzik el, akiknél fennáll valamilyen fejlődési rendellenesség genetikai veszélye. A többieken nem. Annak ellenére nem, hogy — lévén a női munkaerő egyike a legolcsóbbaknak — fiatal asszonyok ezrei dolgoznak kemizált munkahelyeken, az egészségre rendkívül ártalmas munkakörülmények között, időnként elájulva a ragasztók, a fenilek, a tartósítószerek vagy más vegyszerek bódításától, és ők már nem is, csupán a csökönyös újságíró idézi a Munka Törvénykönyvének idevágó intézkedéseit. „A terhes nőt terhessége megállapításától kezdve nem szabad egészségre káros munkakörben foglalkoztatni..." És a nem terheseket igen? kérdi tovább a csökönyös újságíró. Milyen gyereke születik annak a fiatalasszonynak, aki terhessége előtt 4—5 évet dolgozott kemizált környezetben? Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy makkegészséges, mégha a terhessége kilenc hónapját a Magas-Tátrában tölti is. Nem beszélve arról, hogy az ártalmak időpontjának meghatározó szerepe van a következmények jellegére és típusára, s például a terhesség 18—24. napján (tehát akkor, amikor a kismamák többségének nem lehet tudomása a terhességről, ennélfogva nem is igényelheti az MT kedvezményt) agyvelőhiányhoz, a 24—28. napon agysérvhez és szemhiányhoz vezethetnek. Aztán itt vannak a gyógyszerek, amelyekből csak kevés az orvosság, a sok már méreg, mégis a sokat szeretjük, a cigaretta, és a víru-1—4. 7. Van, aki betegen született, mások tizenévesen kerültek az értelmi fogyatékosok közé

5. Egy kép az albumból: 1975-ben még dolgoztak apácák az intézetben

6. Nagy ENíra igazgatónő

Könözsi István mivé

sós betegségek, továbbá Csernob számos titokzatos, lassan derengi gebbi környezeti és levegöszenm dés.

Tisztelet azoknak az anyáknak mozgásképtelen, beteg gyereküké. vélik, ők tudják csak igazán, fájdalom, és mi a remény. T azoknak a szülőknek is, akik s fogyatékos gyerekeiket nevelik tisztelet azoknak, akik mások s fogyatékos gyerekeiről gondosl Itt, ebben az intézetben 62 hu: éven aluli lányról. Értük, a med\ zet 26 dolgozójáért született az írás. A nővérekért, a szakád az egészségügyi személyzeté leszoktak a nevetésről, akik a ben észrevétlenül és csendes—__ tátják szakadatlan heroikus küzdelmüket az öntudatlansággal és félöntudatlansággal, hol a szülő, hol a gyógytornász, hol a barátnő szerepében. Miber reménykednek, amikor reggelente belépnek az intézet kapuján - gondoltam, elnézvén Gabi nőv ebédlőben, amint egy 18 éves mozgásképtelen leányka kezéb milliomodszor helyezte a mind földrehulló kanalat. A sorsban ben vagy egymásban? Tessék zelni, hogy ezek a nővérek járnak lányaikkal, elviszik öl zsonyba, sőt, tavaly néhányu^ rödni is voltak a deáki termált dacolva az emberek megvető. undo> elforuló tekintetével, elité nyével: miért nem maradn ilyenek? Veronka és Zsu Jarka, egyikük betegen sz sikuk tizenévesen került a2 gyatékosak közé. Felhábori gyetlensége, döngetném a nincs kapu. Az épületben hangzik a Pásztorok, pászt tán, csengőn. Torkom elszotu., vé zsugorodik 46 évem legnagyt keserve, ami mindössze néhány na és szégyent érzek. Meg tehetetler get.

N. ZACSEK ERZSEB