Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-02-20 / 8. szám

A falu. Medve túljutott az intézet elfogadása szintjén. Huszonegy év nagy idő; a medveiek ma már fenntartások nélkül fogadják az intézet lakóinak artikulálatlan jó napot!-ját. Tudják, hogy a kétemeletes, volt kaszárnyaépületben együttérzésükre szoruló lányok élnek, akiknek torz fizikumában alig lelhető fel valamilyen nőiesség; a fönővér négyszer igazított helyre: nem fiúcska a 25 éves Évike. Az orvosok ide nem gyógyítani járnak, ugyanis a lányok betegsége — az értelmi fogyatékosság — gyógyíthatatlan.

A klubhelyiségben négy gyereklány ül az üres asztalnál. A fotelben Évike, aki teljes altesti bénultságával az intézet egyik legsúlyosabb betege — volt. Gyógytornával, a nővérek csakazértis moráljával elérték, hogy segítséggel már néhány lépést tesz. Nem tízéves, mint gondoltam, hanem huszonöt, és szinte természetes, hogy az intézet többi, magatehetetlen lakójához hasonlóan őt is pelenkázzák. A másik asztalnál ülő kislány kézfeje bekötve, a nővér megjegyzi, mindent, ami a keze ügyébe kerül, ösztönösen a szájába töm, állandóan felügyelnek rá, de így is megtörtént, hogy csaknem megfulladt. Az asztalon apró törülköző, időnként arra hajtja a fejét és elszunnyad. A sarokban a húszéves tallósi származású Éva kötöget, tekintetében nincs semmi zavaros, nyugodtan válaszol kérdéseimre; alsó végtagi izomszakadása van, csak különleges cipőben tud járni, abban is szenvedve. Szívesen segít a nővéreknek, most is az intézet legfiatalabbjával, Simonkával játszik. Simonka akadozva

Isten ha engedted lehajtott fejjel rohannom a test szégyenét és az éji ész barom kínjait egy forró leheletért csupán, nem egyéb miatt, most jöjj

Emberi melegű szemsugaraddal enyhítsd a rámhidegült nehézveretű vigyorgást

Kondor Béla : Két fohász (részlet)

lélegzik, értelmi fogyatékos és veleszületett szívhibája van.

Az ágyban fekvő tizenkét éves Zsuzsika mozgásképtelen és vak. A fönővér felemeli a paplant és mutatja, hogyan pelenkázzák a fekvő betegeket, nehogy felfekvések keletkezzenek a testükön. Napjában háromszor teszik őket tisztába, negyedszer éjszaka, de ha a szükség úgy kívánja, akár százszor. Megmossák, majd szárazra törlik a lányok popsiját, púderezik, gyógykrémmel kenik be őket. Fürdetés után átmasszirozzák vézna testüket spirituszos, kámforos oldattal. Míg beszélgetünk, folyik a betegek etetése. Lassan megy, nagyon lassan. A kanálka étel is kifolyik a szájból, onnan a nyakba, ha a nővér nem törli le ügyesen. Zsuzsika feljajdul, jól van bogaram, mondja nyugtatón a nővér, bizonyára csak a széklet jön, beöntést végeztünk egy órával ezelőtt. A másik magatehetetlen kislányról szülei azt mondták az igazgató asszonynak, hogy semmi baja, csak egy kis náthája van. A nővérek éjjel-nappal szívták a tüdejéből a slejmokat. Megmentették az életét.

A zártágyas szobában testes leányzó üldögél a lehálózott ágyon, felsőtestét ide-oda ingatva. Körmei körül véres sebek, a szája is véresre harapdálva. Megdicsérem szép rózsaszínű pizsamáját : az intézet igazgató asszonya is kedvesen szól hozzá. A lány tekintetében borzalom, de olyan, hogy két férfikollégám az ajtó felé hátrál. Most beteg, kiszímíthatatlan, de nem mindig ilyen, mondja szabódva a nővérke. Egyik percről a másikra válik agresszívvé, mosolyogva üti gyomron a gyanút-