Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-02-13 / 7. szám

A többség dönti el: /m&ÍMhM

rMtAnajctfuSikr ?■

A faluban má még negyven év elteltével is jól emlékeznek arra, hol, ki akarta a közös gazdálkodást, mennyi ellentmondás, tiltakozás közepette rakták le a szövetkezetek alapjait. Sokan közülük átélték a kezdeti nehézségeket, saját bőrükön tapasztalták az „enyém" és a „miénk" közé ékelődő ellentéteket. S amikor úgy-ahogy megszokták, hogy közösen is lehet boldogulni, a „miénken" is lehet úgy gazdálkodni, mint a „sajáton", újabb kényszer elé állították őket. A jól menő szövetkezeteket a gyengébbekkel egyesítették. Sok helyen három, néhol öt-hét falu határa között szűnt meg a mezsgye. Falvak lakói, akik eddig

örökösen ellenségeskedtek egymással, most kénytelenek voltak együtt dolgozni. Előfordult, hogy többségében magyar, illetve szlovákok lakta községek szövetkezeteit vonták egybe tekintet nélkül a hagyományokra, szokásokra, nyelvi akadályokra. Ez történt a Nyitrai járásban is, ahol 1976 januárjától hat falu — két magyar és négy szlovák — határát tömörítették a nevericei Egyetértés Egységes Földműves-szövetkezetbe.

Tizenöt év alatt eggyé forrott az 5 100 hektáros határ, a többször is megváltozott irányítási rendszer rendületlenül az egységes gazdaság fejlődését tartotta szem előtt. E

szerint épültek az istállók, a raktárak, a gépjavító műhely, s noha folyton érezték a központi irányítás hátrányait, már nem volt visszaút, a felsőbb szervek továbbra is a nagy gazdaságok előnyeit hangoztatták. A gigantQmánia — mint mindenütt az országban — a mezőgazdaságban is rendíthetetlenül tartotta magát.

Az utóbbi hetekben azonban megváltozott a helyzet. A falvakban, a mezőgazdasági dolgozók körében egyre bátrabban mondják ki véleményüket az emberek. A vitában gyakran az első helyen szerepel az egyesített szövetkezetek felbontása.

nő 3