Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-06 / 6. szám
Kedves Gyerekek! Hallottatok már Dugó Daniról? Ugye, a nagymama, nagypapa mesélt nektek erről a kis szelehurdiról? Vagy tán mégse ? Akár igen, akár nem, figyelmetekbe ajánljuk Z. Tábori Piroska írónő kedvencének történeteit a kis dugóbáhurók a múlt idők gyerekeinek kedves pajtásáról De ki is tulajdonképpen Dugó Dani? Honnan bukkant elő? A dolog úgy kezdődött, hogy egy tágas, vidéki udvarban éh Kandika, akinek ugyancsak élénk volt a fantáziája: szeretett kincsek után kutatni. Hát egyszer azután nagyon jól sikerült a dolog! A padláson a régi limlomok között talált egy csomó dugót. Addig ügy eskedett, fúrt, faragott, amíg a sok dugóból meg egy kis drótból és a kukorica szép szőke hajából formás kis emberkét teremtett, hosszú orral, mosolygós szájacskával Ez lett Dugó Dani, akinek egykettőre számos jó barátja is akadt. Azö kalandjaikról, ballépéseikről olvashattok a könyvben. letta JPam ? Csupi boldogan ugrándozott az udvaron felhalmozott rengeteg lim-lom között. Anyuka padlástakarítást rendezett, az összes régi lomokat, hiábavalóságokat lehordatta, hogy eltakarítsa a háztól. Mennyi öreg láda, féllábú szék, bedőlt oldalú szekrény! Igaz boldogság egy kutyunak, amelyik szereti a fekete orrát mindenüvé beütni. Igaz, hogy a két gyermek is éppen olyan boldogan és izgatottan kutatott a lom között „kincsek" után és hol egy deszkadarabot, hol egy pókhálós dobozt tett félre, mint értékes leletet. Igazi kincsesbánya egy ilyen öreg padlás! Még rongyoszsák is akad benne, amelyiknek tartalmából egy egész esztendeig lehet babaruhát és a színdarabok eljátszásához szükséges ruhákat előállítani. Most éppen egy korhadt ládát cipelt le Marci kocsis a padlásról, kicsit penészes volt az oldala, a két gyermek csillogó szemmel nézte, mert igazán, de igazán olyan volt, ahogy a mesékben a kincsesládákat festik! Bandi mindjárt elképzelte, hogy ezer esztendeje bizonyosan valami öreg király lakott itt náluk, az ellenségei kergették és mikor menekülnie kellett, ebbe az öreg penészes ládába rejtette a kincseit. Most majd ők megtalálják, borzasztóan gazdagok lesznek és tán még a fele királyság is rájuk száll. Mert Bandika mindenből mesét csinált, ami a szeme elé került! Marci lezöttyentette a ládát. Csupi se volt rest, felugrott a tetejére, de abban a pillanatban el is tűnt, úgy elnyelte a láda, hogy a hegyes füle sem látszott ki belőle. — Jaj, a kincs! — kiáltotta Bandi ijedten és a ládához ugrott. Csupi is igyekezett ám szabadulni poros, penészes fogságából, addig vickándozott odabent, míg a láda egyik oldala kiesett és^kigurult belőle egy nagy csomó ócska, száraz dugó! Bandi kicsit csalódottan, meghökkenve nézte, de hamar felragyogott a szeme. Kitalálta, hogy mennyi pompás játékot lehet csinálni a dugókból és már szaladt is anyuskához. — Anyukám, add nekem a sok dugót játszani! — A tied lehet, csak a szobába nem szabad behordani. Bandi boldogan rohant a ládához, felmarkolt a dugókból, amennyit csak tudott és elvitte a kert végébe a kis lugasba, ahova a játékhoz való kincseit felhalmozta. Csupi is segített hordani, de hamarosan otthagyta a dugókkal játszadozó Bandit és ment vissza a homok közé szaglászni. Mikor ezzel is betelt őkelme, kisomfordált a szérüskertbe, ahol a csűr tetején pompás, új gólyafészek ékeskedett: Kelep otthona. Abban lakott párjával, egy szelíd gólya - asszonysággal, aki már szintén nagyon megbarátkozott a kutyussal. Most ugyan csak messziről köszönthette, mert éppen tojásrakással volt elfoglalva, Kelep pedig valahol ennivalóért járt a nádasban. Csupi hát vakkantott néhányat, azután visszasomfordált Bandihoz. A fiúcska se látott, se hallott, annyira elfoglalta a dugókkal való játék. Keresett egy darab drótot és abból, meg a dugókból pompás bábut illesztgetett össze magának. Közben, rendes szokása szerint, egyre beszélgetett a készülő játékkal. — Te leszel a Dugó Dani, pajtikám és koronát is csinálok majd neked, az se baj, hogy az orrod kicsit hosszú lett, legalább könnyebben mozgathatod és a két szemedet fekete gyöngyből rakom ki, a szájadnak meg jó lesz ez a piros. Igaz, hogy ez a Babusé, de majd megörül, ha meglátja, milyen szép királybabát csináltam, amelyikkel színházat lehet játszani. Hát szép is volt a dugóbaba, tagadhatatlan! Dugóból volt minden porcikája, a fejét, kezét, lábát Bandi ügyesen kifaragta a jó kemény, öreg dugókból. Hajat is kapott kukoricahajból, a szőke fürtök pompásan illettek kicsit barna képéhez. De szólt az ebédre hívó csengő, Bandinak be kellett menni, a dugóbábut letette tehát a lugas asztalára és Csupival együtt beszaladt. Hogy aztán Dani őkelme hová tűnt el ebéd alatt és mi lett belőle, azt Bandika csak nagyon, nagyon sokára tudta meg, de elárulom nektek, gyerekek, ha nem mondjátok tovább! Úgy történt a dolog, hogy Bandi siettében meglökte az asztalt, a Dani legurult róla, kiesett a lugas elé. Éppen arra szállott Kelep, aki ennivalóért indult újra. Azt hitte, valami kígyóféle, felkapta és elvitte a feleségének. Gólyanéni mindjárt látta, hogy ez nem gólyaeledel, betette hát a fészekbe, hogy majd egyszer, ha lesz ideje, közelebbről megvizsgálja a furcsa kis szörnyeteget. Meg is feledkezett róla és Dani hetekig feküdt ott, a meleg gólyafészekben, a tojások között. Ebből kerekedett még csak fura dolog! (Hogy mi, azt megtudjátok, ha elolvassátok a könyvben a következő történetet.) V nő 17
