Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-06 / 6. szám
A munkásosztály nyáján tudjuk. Mint ahogy a viselt dolgait is ismerjük, s azt is tudjuk, hány jól bevált dolgozó ment el azóta tőlünk, és miért kellett elmenniük. Jól számított, hogy az emberekben mélyen él a gyávaság és a félelem; s ez alól én sem vagyok kivétel. Én sem mertem sokáig ellentmondani neki — az ember már csak ilyen gyarló, féltem, megsértődik, pedig én lakást várok tőle. De tovább nem hallgathatok, nem tudnék magammal reggelente szembenézni a tükörben. — A múltkori gyűlésen azt vettem észre, hogy az emberek elégedetlenek, de nyíltan senki nem mer kiállni ... — Hiába ment el Jakes, Husák, a járásról Dudás, az embereknek ez nem elég. Látják, hogy akiknek rég börtönben lenne a helyük, dagadó mellel az utcán sétálgatnak. Az emberek félnek, azt kérdik, mi lesz, ha mégis itt marad az elnök és a helyettese és bosszút állnak. Tény, hogy az idő ellenünk dolgozik. Az első kábulatból már föleszméltek, s leszűrték a tanulságot: ezután ügyesebben, színvonalasabban, titkosabban kell elbánni az ellenszegülőkkel. Tudom, a seggnyalók már legszívesebben megköveznének, hogy ki mertem állni. A társaság fele vár, mi lesz, hogy lesz, néhányan maradtunk csupán, akik kitartunk. Pedig ha most nem sikerül a váltás, akkor sohase. Egy levelet tartok a kezemben. Az egyik gyűlésen olvasta föl Szlezák. „Egy furcsa átalakulás históriája ... Hogyan lett a farkasból — bárány?... Farkasunk azelőtt vérbeli ragadozó volt. November 17-e után azonban Prága felöl süvítő szelek kezdtek fújni. Farkasunk Kevés dologról hazudtak annyit az elmúlt negyven évben — s főleg az utolsó hetekben —, mint a munkásosztályvezető szerepéről. De a robbanást már nem lehetett megakadályozni. A zord műhelyekből és gyárudvarokból tömegek indultak az utcákra november huszonhetedikén. S pár nap múlva „megszületnek" azok a munkásemberek, akik páratlan politikai érzékről tesznek tanúságot, s akik egy új tavasz korszakváltó lendületét hirdetik. Pedig még mindig tél van, hideg tél... szelíd forradalma Hogyan lett a farkasból — bárány? Ezen riport során két ember fog megnyilatkozni : Szlezák Márton és Lelkes György. Kettejük közül az egyik — mire a riport megjelenik, vagy nem sokkal később — már nem lesz a helyén. S nem azért, mert „kigolyózza" a másikat. Vagy akár, azért is — „fegyver" viszont csak egyiküknél van. S egyelőre hatalom is, mivel a kis, megkopott Sztálinoknak még mindig nincs szükségük bizalomra s a bizalomból nyert legitimitásra ; ha nem bíznak bennük, hát nem bíznak, az a lényeg, hogy a hatalom az ö kezükben maradjon. S az ilyen kusza, fura erővonalak miatt egyáltalán, nem biztos, hogy mindig az megy — akinek nincs igaza! Ahogy itt se valószínű, hogy Lelkes elnök úr megy. Sokkal valószínűbb, hogy Szlezák karbantartó kéri ki a munkakönyvét. A színhely a dunaszerdahelyi Járási Lakásgazdálkodási Szövetkezet. A műhelyben ülünk. Szlezák Márton törülközőt térit a székemre. Nem először vagyok itt, múlt heti gyűlésükön is részt vettem félig-meddig. Azóta a dolgok sajátos cirkuláción mentek keresztül, sokan átváltottak az elnök hullámhoszszára, páran maradtak csak Szlezák mellett. — Ön az egyik, elnöknek címzett fölhívásában, melyet harminchárom dolgozó írt alá, azt írja:......nem tudok és még jó.néhányan nem tudnak hinni az Ön látványos átváltozásában." — Két éve került hozzánk az elnök. Ez alatt a két év alatt-olyan légkört alakított ki a szövetkezetben, melyben a félelem az úr. Megcsinálta a maga kis diktatúráját. Ezt válogatás nélkül mindlassan átalakult. — Mutogatta ugyan itt-ott még farkasfogait, mert nem tetszettek neki az övével ellentétes vélemények, hiszen „régebben — az ismert okok folytán — ilyenek nem léteztek ..." — Mikor már nyilvánvaló volt, hogy nem lesz visszarendeződés, az elnök új kabátot vett — és nyitott. Tudta, labdába csak úgy rúghat, ha megosztja az embereket: kisebb csoportokat keres meg és elbeszélget velük külön-külön — s lejött hozzánk ő: aki külön bejáraton közlekedett, s akihez azelőtt bejutni se lehetett. Először ötünket magához hivatott, jól tudta, kik itt a hangadók — s elmondta, hogy maradt még valamicske pénz, jó lenne demokratikusan szétosztani. S megkért bennünket, mondjuk el őszintén a véleményünket. nő 4
