Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-19 / 51-52. szám
- Hogyan válosztották ki a bolt csinos és kultivált eladóit, hisz bizonyára nagy volt az érdeklődés?!- Pályázat alapján választottuk ki őket, s ezt a Palmers-cég szervezte meg. A cégnek ugyanis pontosan kidolgozott és eléggé összetett rendszere van alkalmazottai, így az eladók kiválasztására is. Az általunk közzétett hirdetésben mindössze annyi volt, hogy egy vegyesvállalat számára eladókat keresünk, a feltétel: idegen nyelvek, főleg a német, ismerete. Huszonöt lány jelentkezett, ebből hármat választottunk ki, aki a nyáron hathetes tanfolyamon vett részt a cég bécsi kiképzőközpontjában. Megtanulták tehát az eladás, pontosabban a Nyugaton elterjedt eladás csínját-bínját. Az eladók teljesen a vevő szolgálatában állnak, ízlésesen csomagolják az árut. Az eladás kultúrája itt szemmel láthatóan magasabb, mint ahogy azt a hazai boltokban megszoktuk. Mindenképpen megfelel annak a pénzösszegnek, amelyet itthagy a vevő.- Az üzletasszony szerepét hogyan egyezteti a családanya szerepével?- A gyermekeim már nagyok önállóak, az egyik fiam tizennyolc éves, most érettségizik, a másik nyolcadikos. Megvan a saját programjuk és érdeklődési körük, már nem igényelnek olyan fokú és jellegű gondoskodást, mint a kisiskolások. A férjem szabad foglakozású, ő is bizonyos élet- és munkaritmushoz szokott. Rengeteget segített egyébként a részvénytársaság beindulásakor. Nemcsak a „kézzelfogható“ dolgokban (pl. bútorcipelés), hanem erkölcsi támaszom is volt, hiszen az ember olykor el szokott bizonytalanodni. Erre nagy szükségem van. Amikor a legintenzívebb volt a munka, a családtól is bizonyos áldozatot követelt, hisz a gyerekek is segítettek, de most már lényegében sínen van a dolog.- Hogyan látja korunk asszonyát - főleg itt, most, ebben az országban?- Talán egy kicsit túlhajszoltak, de ez elsősorban az egyes embertől függ. Attól, hogy ki hogyan rendezi be az életét, hogyan alakítja sorsát. Sok most a gond az alapvető dolgok beszerzésével, de meg vagyok róla győződve, hogy ez csak átmeneti állapot. A megoldás időigényes, hiszen a jelenlegi állapot egy hosszantartó folyamat eredménye. Nekem személy szerint nincs az az érzésem, hogy túlhajszolt lennék. Ezt vállaltam, ezt csinálom; ha nem érdekelne, nem csinálnám. Tehát csinálom annak minden fáradságával, azzal együtt, hogy olykor naponta 10-12 órát dolgozom. Női mivoltomban ez semmiképpen sem befolyásol, és nem is akarok másnak látszani, mint ami vagyok, s az igazgatói teendőket is lehet nőiesen végezni.- Ön mint a Palmers-cég itteni képviselője, vajon a Palmers-szalon modelljeit viseli-e?- Igen, vettem a boltunkban harisnyát. Rendkívül jó minőségű, tartósabb, mint a hazai és nem is nagyon drága (kb. negyven korona). És fehérneműt, melltartót is vettem. Pontosan úgy, mint az átlagvevőnek, nekem is és az alkalmazottaimnak is meg kell gondolnunk, hogy mire költjük a pénzünket, de úgy vélem, hogy a mindennap használatos fehérneműt minden nő megengedheti magának a boltunkban. Kezdetben a közönség inkább csak nézelődött, mára már kialakult a vásárlóink köre. Esetleg azt is megtehetjük, hogy pontosan az elképzelésük szerint rendelünk meg árut. A fehérneműt nálunk fel lehet próbálni. Abból indulunk ki, hogy ha már valaki elég nagy összeget fizet érte, megérdemli, hogy tökéletesen üljék rá. Van például speciális anyagból készült egészségügyi harisnyánk is, ez elég drága. De gondolom, minden nőben megvan a vágy, hogy időrőlidőre egy-egy nagyon szép darabbal örvendeztesse meg önmagát. Mi hajlamosak vagyunk nagy összeget fizetni a felsőruházatért. Tehát arra, amit mindenki lát, sokat költünk. Viszont ha alsóneműről van szó, inkább takarékoskodunk. Szerintem ez nincs egészen rendjén, hiszen a fehérnemű sokban hozzájárul a jó közérzetünkhöz, s ha öltözködéskultúráról beszélünk, azon mindenképpen ez is értendő. AZ ÉV KÉRDÉSEI- Teta Ildikó, miért kiabálnak azok a bácsik?- kérdezte tőlem hároméves kisfiam szlovák barátja „vonatozás” közben. A televízióban éppen a nyelvtörvényért tüntetőket, az üvöltő tömeget mutatták. Egy egészséges gyerek naponta állítólag több száz kérdést tesz fel a környezetének, de ilyen nehezet tőlem még gyerek nem kérdezett.. . Mondjam azt hogy ha most Attila ott lenne azon a téren, azok a bácsik megvernék és leköpnék, de téged, Danko, a nyakukba ültetnének és még a zászlót is tarthatnád?! * * *- Mama, mi az hogy „nem akarunk balkát’?- kérdezi másnap a fiam, aki, - a változatosság kedvéért - ezúttal magyar nyelvű tüntetést, skandálást lát-hall a tévében. (Taxissztrájk.)- Balkánt, kisfiam, Balká-n-t nem akarunk! - javítom ki, - Én sem, apa sem. A Balkán, tudod, olyan, amikor buta zsiványok bottal, lánccal verekednek, és nincs mit enni. (FRIEDRICH) - Miért hordjátok Attilát magyar óvodába? Hiszen itt van egy óvoda az ablak alatt! Ti nem tudjátok, mennyire árt egy kisgyereknek az utazás, a napi huzavona? Tönkre akarjátok tenni?! - teszi fel újra és újra az értetlenkedő kérdést a hároméves Danko édesanyja, aki pozsonyi. (Férje Vágsellyén nőtt fel, ő ilyet soha nem kérdezne.) Nos, mi egy évvel ezelőtt a főváros nevezetes főterén tüntetve komolyan bíztunk abban, hogy fiunkat nem kell többé messzire utaztatni a magyar óvodába, mert végre nyílik magyar óvoda lakhelyünk közelében, ha nem is az ablakunk alatt. . . HARASZTI ILDIKÓ
