Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-19 / 51-52. szám
nás pótlékot két reggel otthagyjuk az üzletben, s azért is csak a napi kosztat vesszük meg. Többet már nem bírunk dolgozni; itt egész nap a földet túrjuk, hajlongunk, cipekedünk; otthon a háziállatok, a kert, a család, este félholtan esünk az ágyba.- S az idő is eljár lassan fölöttünk, hiszen tizenöt-huszonöt éve dolgozunk a szövetkezetben, ötven-hatvan év körül pedig fogy az erő, nehezen hajlik a derék, nem mozdul a láb. Amíg mi itt vagyunk, megy a munka, de mi lesz azután?! Az öt hektár sárgarépa, két hektár petrezselyem ugyan jól jövedelmez a szövetkezetnek, de asszonyok nélkül nem termelhetnék. Egész nap lefelé lógó fejjel a sáros földben matatni, s közben a havas esó vágja az arcot - ezt nem mindenki csinálja meg ennyi pénzért! S idén már éwégi osztalék sem igen lesz. Híresztelik többen is, azt meg már biztosan tudjuk, ha időben nem szedjük össze a sárgarépát, karácsony előtt még a fizetésre sem lesz pénze a szövetkezetnek ... Vezer József mérnök: Nem szabad patthelyzetbe hozni... MEGVÁLTOZOTT A VILÁG KÖRÜLÖTTÜNK Már a harmadik élelmiszerüzletben állok be a sorba, de mindenütt ugyanaz a kép fogad: üres, legfeljebb „haszontalanságokkal'' tele polcok, elégedetlen vásárlók, ingerült elárusítók. Nincs félgrízes liszt, kristálycukor, só, s ha megérkezik az áru, szinte percek alatt el is fogy. Ki mit ér, viszi. Soibanállás közben hallom, hogy itt, a tornaijai takarékpénztárban naponta ötmillió koronát vesznek ki az emberek. Hogy mit csinálnak ennyi pénzzel, senki sem tudja. Mert hogy a szükséges árut nem tudják megvenni érte, az biztos. Hűtőszekrényt, mosógépet tavasztól nem lehet kapni, a bútort meg két évre előre meg kell rendelni. Egyszerűen nincs mire költeni a pénzt, így hát viszik azt, ami éppen a polcon van. Közben zsörtölődnek, bosszankodnak: itt a karácsony és nincs egy kiló porcukor, amivel megsüssék az ünnepi süteményt. Előttem, mögöttem mindenütt mondják az asszonyok a magukét. Nemcsak a tornaljaiak, a környékbeliek is, akik abban a reményben, hogy a városban jobb az ellátás, ide jöttek vásárolni. Hat kilométerrel odébb, Méhi községben zárva van az élelmiszerbolt. Leltároznak. Húsza Éva üzletvezető azonban hajlandó néhány percre kijönni az üzlet elé. ó is ugyanazt mondja: az emberek féltik a pénzüket, s mindent vesznek és visznek. Ó a szokásos 250 ezer koronás havi forgalmat 60-70 ezer koronával lépi túl, de csak ezért, mert nincs, amit megvehetnének az emberek. Méhi község a délelőtti órákban szinte kihalt. Mivel az üzlet zárva van, még ide sem jön senki. Néha egy-egy traktor zötyög végig a falun; a szövetkezet sárgarépáját hordja a mezőről. Ha asszonyokkal akarunk találkozni, nekünk is errefelé kell venni utunkat. sárgarépaföldön szanaszét dolgoznak az asszonyok, egy nagyobb csoport éppen traktorra rakja a répát. Bokáig ér a sár, ráragad a csizmánkra s nehézzé tesz minden lépést. De nekünk csak a lábunk sáros, és tudjuk, nem sokáig. Az asszonyok meg napról napra ezt a sarat tapossák. Kezükkel a földet túrják. Nemcsak a lábuk gémberedik meg a gumicsizmában, hanem a kezük is a gumikesztyű alatt. Huszonöt éve járok közéjük. Huszonöt év óta annyit változott csak a munkafeltételük, hogy ma forró teát és meleg ebédet kapnak. De a gumicsizma, gumikesztyű, a ládák emelgetése - maradt. A fizetésük sem sokat javult, s venni pedig legfeljebb annyit vehetnek érte, mint évtizedekkel ezelőtt.- Sőt, még annyit sem, mert üresek az üzletek, nekünk meg nincs időnk órák hoszszat az árura várakozni - mondják többen is, és szinte egymás szájából veszik ki a szót, panaszolják bajaikat. - A 140 koro-Pedig a méhi szövetkezet a környék legjobbjai közé tartozott hosszú éveken át. Ez év tavaszáig még három község - Lenke, Hubó és Runya - tartozott hozzájuk, melyek közül az utóbbi önállósult. Méhi, Lenke és Hubó lakosságának hatvanöt százaléka él most a mezőgazdaságból. Az ő megélhetésüket kell biztosítania a szövetkezetnek, ami bizony egyre nehezebb. Tavaly még 4,7 millió korona volt a nyereség. Idén örülni fognak, ha meglesz az egy. A legutóbbi hónapokban már gond volt a fizetéshez szükséges pénz előteremtése, s ha kifizetik a most esedékes biztosítási díjat, hitelt, béradót, bizony forgatni kell az agyát a közgaszdásznak, hogy karácsony előtt ne maradjon pénz nélkül a tagság.- Volt már ilyen nehéz éve, mint az idei? - kérdezem Vezér József mérnöktől, a szövetkezet közgazdászától.- Hat éve dolgozom itt, a kedvezőtlen időjárás miatt 1986-ban csak 700 ezer korona nyereséget ériünk el, de akkor még egészen másak voltak a feltételek, mint most. Az idei évet még átvészeljük valahogy, de ha jövőre nem kapunk ártámogatást, nem lesz nyereség. Nagyon gyors a mezőgazdaságban a változás. Nem vezet jó útra. Akármilyen rugalmasak akarunk is lenni, a termékszerkezetet a mezőgazdaságban nem lehet egyik évről a másikra megváltoztatni. Ha a költségeket drasztikusan csökkentjük, ez visszaüt a termelésben. Mert ha kevesebb gázolajat fogyasztunk, nem művelhet jük meg rendesen a földet; ha nem trágyá zunk úgy. mint kellene, ha takarékoskodunl a vegyszerekkel, kevesebb lesz a termés A mezőgazdaság zavarmentes működésé hez meg kell teremteni a jó gazdasági lég kört. Nem szabad patthelyzetbe hozn ahogy azt most velünk teszik. Az állam ner fordíthat hátat a parasztnak! Tudni kellene hogy a piacgazdálkodásra sem lehet áttéri egyik napról a másikra. A mostani elképzc lés pedig ezt nem biztosítja. A bankra m már nem támaszkodhatunk, mert ott is mer változott minden; több lett a bank, de tr vábbra is ugyanannyi pénzzel gazdáikor nak, ami feszültséget szül. Termékeinki megállapították ugyan a minimális felvásá lási árat. de azonnal meg is kérdőjeleztél S hiába lenne biztos, ha közben emelked minden költség. Hogy milyen eredmények tudunk majd elérni, nem a tagságtól füg S kiállhatunk mi a dolgozók elé azzal, hor bármennyire jól dolgoznak is, milliós le: a ráfizetés?! Márpedig lassan itt tartan A jelenlegi körülmények ugyanis ide juttí ják a szövetkezetét. Mindezt mérlegelve, megfontolva mond a közgazdász. Minden szava súlyának t datában van. Ő már látja azt, amit tagság még nem is sejt, mert eddig mi den rendben volt. Nagyon mélyen beleiv dott az emberekbe, hogy a méhi szövetk zet egyike a legjobbaknak, hogy van jó fiz