Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-04 / 49. szám
mm ■i ■ Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1990-et az Alfabetizáció (ími-olvasni tudás) Nemzetközi Évének nyilvánította. Az UNESCO (az ENSZ szakosított szervezete) statisztikai adatai szerint ma a világon legalább 900 millió 15 éven felüli ími-olvasni nem tudó ember él. Ennek az óriási tömegnek a 98 százaléka a fejlődő országokban él. Annak ellenére, hogy a fejlett országokban is vannak analfabéták, mégis a leginkább érintett vagy „veszélyeztetett” csoportok a különböző fejlődő országok bennszülöttjei, az etnikumok tagjai. Az említett statisztikai adathoz még hozzá kell számítani mintegy 120— 130 millió kisgyermeket, aki potenciális analfabéta, mert semmi esélye nincsen arra, hogy esetleg majdan iskolába járjon. A világ kontinenseit tekintve a legtöbb analfabéta Afrikában — sokak szerint a gyarmatosítás hosszútávú eredménye következtében — van: 60 százalék. Ázsiára az ími-olvasni nem tudók 36 százaléka. Latin-Amerikára és a Karib-térségre pedig 17 százaléka jut. Az analfabétizmus messzemenően érinti a nőket, a világon mindenütt a nagyobb arányt ök képezik. A nők világkonferenciáján. Nairobiban (1985) elfogadott hosszútávú stratégia 164. paragrafusa ezt mondja: ,A kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek, s ezeken belül különösképpen az UNESCO-nak hathatós intézkedéseket kell foganatosítaniuk — nemzetközi összefogással — az írástudatlanság ezredfordulóig való jelentős csökkentésére ... Mindemellett külön programok szükségeltetnek ahhoz, hogy leküzdjék azokat a komoly akadályokat, amelyek ahhoz vezettek, hogy az írástudatlanság a nők körében sokkal nagyobb arányú, mint a férfiaknál..." Ezért világméretű kampány indult, melynek hozzánk érkező hírei ugyan sokkal fakóbbak, mint például a Perzsa -öbölből, a válságról érkezők. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, amely jelenleg ha nem is éppen válságát. de átrendeződését éli, erőinek java részét éppen a nők alfabetizációjának szenteli, szem előtt tartva azt a tényt, hogy az ími-olvasni tudás jogának gyakorlása nélkül a nő aligha lehet egyenrangú partnere a férfinak minden területen. India egyike azon országoknak, amelyekben rendkívül nagy arányú az írástudatlanság. Itt is, mint általában, a nők körében sokkal nagyobb arányú. India immár negyvenéves függetlensége ellenére nem sikerült elérni, hogy a nők több mint negyede tudjon imi-olvasni. A félszigeten olyan falvak is vannak, ahol a nőknek 97 százaléka írástudatlan. Azt tartják, hogy az írástudatlanság a szegénységgel jár karöltve. Indiában az összlakosság 60 százaléka írástudatlan, mintegy a fele nyomorog. Azok a statisztikai adatok, amelyek összehasonlítják a lakosság gyarmati uralom alatti és későbbi írástudatlanságát, arra engednek következtetni, hogy az alfabetizáció jelentősen összefügg egy-egy ország általános fejlődésével. Az írástudó lakosság részaránya Indiában 1901-ben 1911-ben 1921-ben 1931-ben 1941-ben 1951-ben 1961-ben 1971-ben 1981-ben férfiak 9,83 10.56 12,21 15,59 24,90 24,95 34.44 39.45 46,74 nők 0,69 százalék 1,05 1,81 2.93 7,30 9.93 12,95 18,69 24,88 Indiában az utóbbi három évtizedben nemzetközi segítséggel is (különösen Az ENSZ és az UNESCO segítségével) rendkívüli igyekezetét fejtettek ki az írástudatlanság fokozatos felszámolására. Az indiai nők nemzeti föderációja (NFIW) pedig országszerte kiépítette az ■■■■-r- 5§| mm * .
