Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-11-30 / 48. szám

FELFEDEZŐK, UTAZÓK, KALANDOROK

(kenyai népmese)

Lángoló májszeletek. A májszeleteket törött borssal, mustárral ízesítjük, vajban megsütjük, jól átforrósítjuk és konyakkal leöntjük, néhány másodpercig még forrósítjuk, majd egy gyufaszállal meggyújtjuk. Azonnal a serpenyőben lángolva tálaljuk. Petrezselymes burgonyát adunk mellé.

Májjal töltött csirkecomb. Az egyben hagyott csirkecombok bőrét felszúrjuk. A készen kapható sertésmájkrémet 2 evőkanál tejszínnel, 1 evőkanál konyakkal, kis kockákra vágott szalonnával és finomra vágott petrezselyemmel habosra dolgozzuk. Megtöltjük a csirkecombokat. Kivajazott tűzálló edénybe helyezzük, sózzuk és lefedve puhára sütjük.

Töltött kifli. A főtt marhahúst megdaráljuk, összekeverjük tejföllel, sóval, törött borssal és reszelt vöröshagymával. A hosszában félbevágott kiflik belét kiszedjük és a húskrémmel megtöltjük. Reszelt sajttal meghintjük és forró sütőben a sajt pirulásáig sütjük.

CSECSEMŐ KONYHA

Darált zöldséges marhahús (8 hónapos kortól) Tíz deka főtt marhahúst egy megtisztított főtt sárga- és egy fél fehérrépával turmixolunk, a hús levével feleresztjük, enyhén megsózzuk. Készíthetjük a felnőttek számára főzött húslevesből elvéve úgy, hogy mielőtt azt fűszereznénk, a babának szánt adagot kivesszük, gondosan vigyázva arra, nehogy zsíros legyen.

Zöldbabos májpüré (5 hónapos kortól) Egy fél csirkemájat fél kiskanál margarinban hirtelen átsütünk, és a gondosan megtisztított, enyhén sós vízben főtt zöldbabbal együtt turmixoljuk. Tojásos salátafőzelék (5 hónapos kortól) Egy friss saláta belső, zsenge leveleit, az ún. szivét alaposan megmossuk. Egy burgonyát kevés vízben majdnem teljesen megfőzünk, a salátát belerakjuk, és mikor már az is puha, együtt turmixoljuk. Hozzáadunk egy kemény tojássárgát és egy-egy kiskanál reszelt sajtot meg kefirt.

Narancsos alma (5 hónapos kortól) Egy meghámozott almát lereszelünk, egy fél narancs levét belecsurgatjuk, és egy háztartási kekszet tördelünk bele, feloldódni hagyjuk. Narancs helyett vehetünk öszibaracklét is, akkor a megmosott, meghámozott, kimagvalt őszibarackot (lehet barackbefőtt is) összetörjük, a levét kinyomjuk, és úgy keverjük az almához.

Nagy szárazság volt. A nap mar néhány napja szinte égette a földet. A termőföldeken minden növény kiszáradt. A folyók eltűntek, a tavak kiapadtak. Az embereket éhínség fenyegette.

— Összeült az öregek tanácsa. Ök meghívták a legjobb varázslókat. Azok azt mondták:

— A tavak ismét vízzel telnek meg, s az eső feléleszti a földet, ha ti a víznek feláldozzátok a szépséges N-Zserit.

Az öregek elmentek N-Zseri apjához, s azt mondták:

— Csakis te mentheted mpg a népet.

S az apa odavitte a lányát a tó

partjára.

— Apám — kérdezte N-Zseri —, igaz-e, hogy te azt mondtad: „Pusztuljon el az én N-Zseri lányom, ha így megmenekül a nép 7"

— fkz apja így felelt:

— Igaz. — S az arca elszürkült.

— Akkor jöjj eső, hogy megmentsem az embereket! — Mondta N-Zseri.

S a tóban a víz színe emelkedni kezdett, beborította a lány lábait.

— Anyám — kérdezte N-Zseri —, igaz-e, hogy azt mondtad: „Pusztuljon el az én N-Zseri lányom, ha így meg menekül a nép?"

Az anyja ezt mondta:

— Igaz — és két tenyerébe temette az arcát, hogy ne lássák a könnyeit.

— Akkor jöjj eső, hogy megmentsem az embereket! — mondta N-Zseri.

A víz a térdéig emelkedett.

— Nagyapám — kérdezte N-Zseri —, igaz-e, hogy azt mondtad: „Pusztuljon el N-Zseri, az unokám, ha igy megmenekül a nép?"

— Igaz — mondta a nagyapja, és nagyot sóhajtott.

— Akkor jöjj eső, élesszed fel a földet! — mondta N-Zseri. -S a viz már a derekáig ért.

— Nénikém — kérdezte N-Zseri — igaz-e, hogy azt mondtad: „Pusztuljon el N-Zseri azért, hogy ne kelljen a népnek elpusztulnia?"

— Igaz — mondta a nénikéje elfúló hangon.

— Akkor jöjjön az életet adó eső! — mondta N-Zseri.

S a víz már a melléig emelkedett.

— Bácsikám — kérdezte N-Zseri —, igaz-e, hogy azt mondtad: „Vesszen bele a tóba N-Zseri, csak a nép meneküljön meg?"

— Igen — mondta a bácsikája, s a steme könnyel volt tele.

— Akkor hát jöjj eső, ha annyira kívánnak, s mentsed meg országunk népét! — mondta N-Zseri.

S a viz már a válláig ért.

Ekkor a lány így szólt:

— Isten veletek! N-Zseri elvész a tóban. Te pedig jöjj, eső, hogy mások el ne vesszenek! Jöjj, jöjj, hamar!

S a víz összecsapódott a feje felett. Megdördült az ég, és kiadós eső zúdult a földre.

Másnap fiatal legény érkezett a faluba. A szépséges N-Zseri vőlegénye volt.

Fájdalommal és csalódással a szívében, a tó vizére sújtott az ostorával, mivel a víz elragadta a menyasszonyát. Az öregek figyelmeztették őt:

— Ne üssed úgy a vizet. Hiszen benne alszik a mi N-Zserink.

Ekkor a tó mélyéről megszólalt a lány:

— Vőlegényem! — mondta. — Talán te is azt mondanád:

„Pusztuljon el az én N-Zserim, ha csak így lehet az embereket megmenteni?"

S a legény, miközben majd megszakadt a szíve, ezt felelte:

— Igen, én is azt mondanám.

Abban a pillanatban csobbant egy

nagyot a tó vize, s előbukkant N-Zseri. Sokkal szebb volt, mint azelőtt.

A legény kézen fogta öt, és elvezette a szülei házába.

Aztán N-Zseri meg a legény összeházasodtak, s ök voltak a földkerekség legboldogabb emberei...

Sági Tóth Tibor fordítása

Az indiánnak elszökött a lova. Melyik úton tudja leggyorsabban elérni ? A megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki.

Éder

Xavér Ferenc

Amerika felfedezését követően nemcsak kalandra vágyó hadfiak és pénzsóvár férfiak szálltak fel az Atlanti-óceánt átszelő vitorlásokra, hanem a keresztény anyaszentegyház felkent papjai is, akik úgy képzelték, hogy jó útra térítik a tudatlan pogány indiókat. A helyszínre érkezve aztán némelyikük ugyancsak elcsodálkozott, hogy milyen fejlett civilizációt és kultúrát pusztítottak el a konkvisztádorok. Később már valóban elkelt a segítség, főleg azért, hogy legalább részben helyrehozzák azt, amit a kapzsi hódítók tönkretettek. A misszionáriusok között a XVIII. századtól kezdődően egyre több magyar pap és szerzetes is akadt. Szentmártonyi Ignác a portugál király megbízottjaként tíz évig járta az Amazonas vidékét, ahol főként a vízrajzi viszonyokat tanulmányozta. Brentán Károly Bolíviában és Paraguayban térképezett, a szepességi születésű Henke Tádé pedig Dél-Amerika növényvilágáról gyűjtött értékes adatokat. Ezeknek a derék tudósoknak az életműve ma még szinte feltáratlan, munkáik, ha fennmaradtak egyáltalán, valamelyik egyházi levéltárban porosodnak és várják az idők jobbra fordulását. A Selmecbányái Éder Xavér Ferencről (1727—1772) sem tudunk sokat, közel 600 gépelt oldalt kitevő, latin nyelven íródott művéből csupán részletek olvashatók magyarul. Éder a nagyszombati jezsuita kollégiumban tanult, majd a jezsuita rend tagjaként utazott Dél-Amerikába. Először az inkák földjével, a Perui Birodalommal ismerkedett, majd a mai Kelet-Bolívia területén telepedett le és 15 évig misszionáriusként tevékenykedett. Tanulmányozta a Felső-Amazonas környékén élő indiánok — a mojkók. az itonamák, a morék és a csiriguánók — szokásait, hétköznapjait. Megfigyeléseiről feljegyzéseket készített, ezek alapján foglalta össze később, már hazaérkezése után mindazt, amit a térség földrajzi, néprajzi, botanikai és zoológiái viszonyairól és érdekességeiről fontosnak tartott elmondani. A három könyvre osztott munka címe jóval kevesebbet árul el, mint amit valójában tartalmaz (magyarul: Rövid leírás a Jézus Társaság népnyelven mojónak nevezett tartománya misszióiról). Az Első Könyv a missziók működéséről, a Második Könyv a környék állat- és növényvilágáról, míg a Harmadik Könyv az indiánok életéről, babonáiról, az indián emberek lelkivilágáról szól. Különösen ebben az utóbbi részben érezhető, hogy Éder az európai ember fölényével figyeli a szerencsétlen bennszülötteket, ellenérzéseit nem mindig tudja palástolni. Műve mindezek ellenére értékes forrása lehetne a korszak kutatóinak, ha ismernék. Sajnos ez korántsincs így. 200 éve megjelent ugyan egy rövid összefoglalás Makó Pál tollából, sőt ő majdnem 20 oldalnyi részt idéz is Éder kéziratából, de csak a bevezetőből, ami szinte semmit sem árul el a mű valódi tartalmáról. Az érdektelenségnek nyilván az is az oka lehetett, hogy a jezsuita rendet még a XVIII. század második felében feloszlatták Magyarországon, így senkinek sem állt érdekében Xavér Ferenc jelentésének a feldolgozása. Éder egyébként közel 18 esztendőt töltött Dél-Amerikában és 1767-ben tért haza. Besztercebányán lett plébános. Talán akad majd hazai kutató, aki felfigyel erre a kallódó életműre.— lacza —

21