Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-30 / 48. szám
n 1 HALLOTTUK n 1 OLVASTUK Lí LJ LÁTTUK FOLYÓIRAT Új Popexpressz Amióta a Polip című rockmagazin néhány munkatársa. Hontvári László, Zétényi Zoltán átigazolt a Popexpressz című, magyarosztrák vállalkozásban készült ifjúsági és zenei magazinhoz, azóta annak színvonala jócskán emelkedett. A rövid képes beszámolók és semmitmondó cikkecskék helyett — amiket számos más lap hatáskeltés céljából közöl — elsősorban a komolyabb interjúkat és színvonalas koncertrecenziókat kapjuk. A lap arculatát tehát nem csupán a divatáramlatok irányítják, hanem a zenei porond nagyjai is elmondhatják véleményüket. Ennek ellenére a fiatalok kedvenc bandái sem hiányoznak, s ha a nyári, illetve kora őszi számok valamelyikébe belelapozunk, olyan népszerű tini sztárokról olvashatunk, mint a New Kids On The Block, Sinead O'Connor, Sydney Youngblood, Depeche Mode, Billy Idol, Alannah Myles, Nick Kamen és sorolhatnám. A lap további érdekessége, hogy a Polip megszűnése után bővebb terjedelemben foglalkozik a magyar könnyűzenei előadókkal. A júliusi szám két oldalon az Edda Pataky Attiláját szólaltatja meg, beszámol a Marlboro Popgáláról, ír a Bonanza Banzayról, de ahogy említettem, a magyar rock nagyjairól is: a Hobo Blues Bandről, a Solaris együttesről. A szeptemberi szám viszont Nagy Feró pályafutását emeli ki, s bemutatja a fiatal Kispál és a Borz nevű zenekart. Érdekes képes beszámolót közöl az Edda, Exotic és Első Emelet közös sportrendezvényéről. A Popexpressz nemhiába osztrák támogatással jelenik meg, hiszen számos játékra invitálja az olvasókat, melyekhez bizony jelentős anyagi fedezetre van szükség! A NIKE cég négyfordulós játékának födíja egy kétszemélyes utazás New Yorkba. Minden Popexpressz olvasó egyéb anyagi kedvezményben is részesülhet, például négy-öt százalékos árengedményt kaphatunk bizonyos technikai felszerelések, rádiók, tévék, magnók vásárlásakor. Meg merném kockáztatni azt a kijelentést, hogy a Popexpressz a mai magyar lappiac egyik legszínvonalasabb terméke, melyben az igényes olvasók sem csalódnak. Jobb lapkoncepciót, jobb tartalmat nehezen tudnék elképzelni. Koller Sándor HANGLEMEZ Szent Miklós-játékok A franciaországi templomokban, székesegyházakban a középkorban a zsolozsmákon és a miséken kívül fokozatosan alakult ki egy új műfaj, az egyházi dráma. A liturgikus játékok kezdetben csupán a legnépszerűbb szentek tetteinek gregorián dallamok formájában történő elbeszélésére szorítkoztak. Később a szereplők már eredeti és egyéni dallamokat adtak elő, s a templomi dráma helyszínt változtatott, a templomokból a városi terekre került ki, ahol díszleteket állítottak fel, s egyházi személyek helyett világi szereplők adták elő a liturgikus színjátékokat. A téma ugyanis továbbra is vallásos jellegű volt. Az utókor számára a liturgikus színjátékokból csupán néhány maradt fenn, közülük a legértékesebbek közé tartoznak a Szent Miklós-játékok, melyeknek szövegét és zenéjét egy franciaországi szerzetes jegyezte le. Két Hungaroton-lemezből álló album formájában a Szent Miklós-játékokat a régi gregorián és egyéb egyházi dallamokat kitünően megszólaltató Schola Hungaricaegyüttes adja elő latin nyelven, Dobszay László és Szendrei Janka vezényletével. A IV. században Kis-Ázsiában élt szentéletű Szent Miklós püspök tájainkon ugyanúgy , mint az egész katolikus világban nagy népszerűségnek örvend. Emlékét őrzi a gyermekek, de a felnőttek körében is a jóságos Mikulás bácsi, akit a nyugati országokban Santa Claus, Father Christmas és egyéb neveken tisztelnek. Bár életéről nagyon kevés hitelt érdemlő adat maradt fenn, a Szent Miklós személye körül kialakult legendakor annál terjedelmesebb. A hajósok, a kereskedők védöszentjüknek tartották, az egyes keleti országokban a szentéletű püspök tisztelete a Mária-kultusszal vetekedett. A Schola Hungarica lemezén a katedrálisok korának „kisoperái" közül három található. Ezek tulajdonképpen Szent Miklós püspökről szóló legendák, mindegyikük egy-egy „miraculum", azaz csoda dramatizált története. Az első egyházi színjáték egy apáról és három lányáról szól. Az apa koldusbotra jutott, s a szükséges hozomány híján lányait nem tudja férjhez adni. A lányok már azon töprengenek, hogy rossz útra térnek, amikor Szent Miklós három pénzzel teli zacskót dob be az ablakon, s így már nincs akadálya annak, hogy a lányok kellő hozomány birtokában férjhez menjenek. A másik színjáték azt a Szent Miklós legendát dolgozta fel, mely egy család viszontagságairól szól. Ez a család éppen a Szent Miklós nevet viselő templomba igyekszik, amikor szaracénok támadják meg őket. A szülök fejvesztve, gyermekükről is megfeledkezve, menekülnek. A szaracénok a fiút királyukhoz viszik, ám Szent Miklós kiszabadítja, gazdagon megjutalmazza és visszakíséri őt a szülei házába. A harmadik kis zenés dramolettben rablók támadnak meg egy kereskedőt és elrabolják a pénzét. Ám Szent Miklós megijeszti a rablókat, akik rémülten visszaadják a pénzt a kereskedőnek. A lemezen elhangzó három liturgikus dramolett felvétele a XIII. században épült ócsai templomban készült. Kétségtelen, hogy ez a Hungaroton-lemezalbum nem csupán egyházi zene, hanem a kultúrtörténet és a drámairodalom iránt érdeklődők számára is egyedülálló kuriózum. A Schola Hungarica és karmesterei ezúttal is feladatuk magaslatán álltak. Sági Tóth Tibor ŐRTORONY Ősz „ Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon s fájón." (VERLAINE) Nem tetszik nekem ez az ősz, de hát mi is tetszene rajta, talán az, hogy őszi születésű vagyok? Azt hiszem, ez a mostani ősz Petőfinek sem tetszene, pedig ő imádta ezt az évszakot „Kiülök a dombtetőre, onnan nézek szerteszét, s hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét" — írta. Próbálna csak itt leülni valamiféle dombtetőre, ebben a fagyos esőben, arról nem is szólva, hogy ezen a lakótelepen, ahol félek, semmiféle domb nincs, ami volt, azt már régen legyalulták behemót földtúró gépekkel. Azért én is hallgathatok ezt-azt, például az eső vad csapkodását az ablakon, a lakótelepre szorult gyászos varjak kétségbeesett károgását, a szél monoton verlaine-i nyivákolását. Üzletbe kell mennem, mert hétfő van és már kenyér sincs itthon, az élelmiszerbolt nincs messze, egy fél kilométer mindössze. de ilyen esőben ez is szép távolság, megtétele egyáltalán nem gyerekjáték, különösen, hogy nincs sem esernyőm, sem esőkabátom; egyébként az esernyőket, szerény véleményem szerint, csak azért gyártják, hogy én elveszíthessem őket. Az ilyen élelmiszerboltot régen vegyeskereskedésnek nevezték, hiszen itt például pipereszappant, mosóport, borotvapengét is árulnak, amit ugye mégsem ehet meg az ember, ha csak nem fakir; amit viszont megehetnék, az legtöbbször nincs, különösen amióta fölemelték az árakat: tehát; tej nincs, cukor nincs, só nincs, paprika nincs, hagyma nincs, krumpli sincs, citromot már hetek óta nem láttam ebben a boltban. A sok „nincs" már úgy hangzik az időske elárusítónők szájából, mint a varjak károgása. — Benzin sincs? — kérdem az üzlet egyetlen férfi alkalmazottját, vagyis a vezetőt egy nagydarab, díjbirkózószerü alakot. Nagyon mérgesen néz rám, már attól tartok, megragadja a torkom, de én olyan szelíden mosolygok rá, mint Svejk a derék katona, s mert valószínűleg dilisnek néz, csak legyint a kezével és faképnél hagy. Nem számoltam meg, hány alkalmazottja van ennek a boltnak, de lehetnek vagy harmincán, s természetesen csupa nő, a vezető kivételével. Ez a vezető zseniális ember lehet, a sorbanállást mindenesetre zseniálisan meg tudja szervezni; ebben az üzletben hat pénztár van, de akármennyi itt a vásárló, mindig sorban kell állni, mert ha kevesen vagyunk, akkor csak egy pénztár működik, ha valamivel többen, akkor kettő, mind a hat csak szombaton délelőtt, viszont akkor már ez a hat is kevés, és a sorok kiszorulnak az utcára, néha kétszáz ember is kint ázik és fázik az őszben. Vajon miért nem lett ez a boltvezető hivatásos katonatiszt? Nyilván azért, mert egy ilyen előkelő üzlet vezetője az alakuló demokráciában is csak férfi lehet, különben is ma már a női egyenjogúságról vajmi kevés szó esik, nem úgy, mint a totalitárius államban, igaz, akkor is csak a szép szavak és a fennkölt frázisok zuhogtak alá a magasból, hiszen ez a hentesforma boltvezető már akkor is itt kakaskodott, mogorva arccal szemlélve, hogyan serénykednek az ifjú és idős „egyenjogú" aszszonyok. Hiába, nincs új a nap alatt, de kenyeret végül is kaptam, nagyszerű, kőkemény, harmadnapos kenyeret. Úgy, hogy, ha ma valaki kővel dob meg, áhítatosan visszadobhatom őt kenyérrel. Zs. NAGY LAJOS Horoszkópom szerint nem vagyok alkalmas politikai pályára. Elhittem, soha nem is politizáltam, s ha igen. csak baráti körben, amatőr módon. Talán ezzel magyarázható az, hogy sok meglepetés ért a 'közelmúltban olyan események boncolgatásakor, amelyek engem, mint állampolgárt, s egyben mint kisebbségit érintettek. Jó két évvel ezelőtt, még egy szempárt államunk megdönthetetlennek tűnő uralma idején kollégáimmal arról beszélgettünk, ki milyen pártba tépne be vagy kire szavazna, ha kitörne a többpártrendszer. Mindannyian abból indultunk ki, amit az európai többpártrendszerű országokról tudtunk. Az egyik kereszténydemokrata, a másik szociáldemokrata, a harmadik agrárpárti lett volna, szóba került többek közt a nemzetközi munkásmozgalom (mert van) és az európai liberalizmus és mindannyian jót nevettünk azon, amikor vidéki lévén az agrárpártra adtam volna voksomat, keményszárú csizmában tajtékpipával a számban sétálva. Szabad Földművest olvasgattam volna. Érdekes módon egyikünk sem gondolt akkor nemzeti alapokon szerveződő pártra, politikai mozgalomra, mert azt hittük, hogy a huszadik század végén semmi szükség rájuk. Első nagy meglepetésem tehát az volt, amikor az első szabad parlamenti választások előtt igenis alakultak nemzeti alapokon szerveződő politikai mozgalmak, sőt a legerősebbek parlamenti ellenzékben vannak. A másik tévedésem Vladimír Metiar kormányfőhöz kapcsolódik. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egy keménykezü, kategorikus kijelentéseiről is ismert politikusnak drukkolni fogok. És lám, eljött a pillanat. Manapság, amikor az országot a nacionalizmus réme járja be, egy olyan időszakot élünk, amikor egy nagyon kemény és következetes kormánypolitikára van- szükség és ennek egyik személyes megtestesítője éppen Meéiar úr. Most, amikor az ország botorkálva indul el a gazdasági reform útján, nem lehet szentebb kívánságunk, mint egy olyan kormány, amelyik tudja, mit akar, és hová akarja vezetni népét. Olvasom az Új Szó-ban, hogy ún. autentikus Szlovák Nemzeti Párt alakult Még egy? — teszem föl a kérdést, hiszen a Szlovákia Önállóságáért Mozgalom, a mittudoménmilyen nemzeti pártocskák és formációk kiáltozásaitól hangos a — főleg nacionalista — sajtó, talán nevetségesnek tűnhet, hogy újabb SZNP kér hangot Szlovákia politikai életében. Hát nem gondoltam volna, hogy valaha jó lesz nekünk egy Szlovák Nemzeti Párt. Az. amelyik a választásokon 13 % fölé jutva a legerősebb ellenzéki párt a szlovák parlamentben, már bebizonyította, hogy képtelen tisztességes politikai harcot folytatni és bizony nyilatkozataiban és cselekedeteiben a kizárólagosság felé halad. Az a bizonyos parlamenti SZNP most éppen egy másik SZNP-től, az „autentikus" jelzőt viselőtől kap egy késszúrást. Mégsem kívánok neki sok sikert. Én már csak renitens liberális emberke maradok. Nekem így jó ... Lovász Attila
