Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-13 / 46. szám
A minap a gyerekeimmel utaztam a villamoson. Közvetlenül előttünk egy szolidan öltözött, középkorú, termetes úriember foglalt helyet, aki egyszerre furcsa módon bizseregni kezdett. A bizsergés szemmel láthatóan először a nyakán jelentkezett, mert úgy kezd-Ite forgatni, mintha hangya mászott volna rajta. Nem tudom, több hangya működhetett-e emberünkön, mert kis idő múlva már a háta is mozgásba lendült és hullámzani kezdett. Ültem és néztem az előttem vonagló, húsos, vastag nyakat, széles hátat és valahogy éreztem, hogy ez a vitustánc nekünk szól, renitenseknek, akik, ha halkan is, de magyarul beszélgetünk a villamoson. Sejtelmem beigazolódott, amikor az úriember leszállni készült. A már nyitott ajtóban megállt, felénk fordult és dühtől eltorzult hangon elbödült: „Már nem sokáig fognak itt magyarul beszélni, fél évet sem adok maguknak ..." Még tovább szónokolt, de szavait nem értettem meg, mert a vezető csengetésére kiugrott és lent folytatta szövegét. Kár, hogy leszállt és nem mondta meg előbb, mi bántja annyira. Én ugyanis javíthatatlan altruista vagyok és szívesen segítek embertársaimon. Ezt az embertársamat azonban nem nagyon értettem. Neki, személyesen mi haszna lesz abból, ha én megszűnők magyarul beszélni ? Ez ugyanis egy komoly áldozat lenne részemről, s ha már nekem nem, legalább másnak származzon belőle haszna. Például neki. Sőt, másoknak is. széles e hazának, legyünk nagyvonalúak. Mert mi is történik, ha mi majd nem beszélünk nyilvános helyen magyarul? Több lesz a cukor, az olaj és a só az üzletekben? Esetleg jobb lesz a levegő Pozsonyban és kevesebb lesz az allergiás gyerek? Emberszabásúbbak lesznek a panellakások? Esetleg ö, személyesen, boldogabb lesz? Ezt az egyet nem hiszem, mert az ilyen nyilvános helyeken höbörgök éppen azért hőbörögnek, mert javíthatatlanul boldogtalanok, s ha elérik is. amire vágynak, az sem szerez neki tartós örömet, mert ök már, szegények, ilyenek. Ez az embertípus ugyanis jobb ügyhöz méltó kitartással mindig keres és talál is magának valamit, amin fennakadhat. Én mégsem haragszom rá, sőt teszek egy előnyös ajánlatot; ez az üzlet ugyan csak neki előnyös, de hiába, mint már mondtam, javíthatatlan altruista vagyok. Ha garantálná valaki, mondjuk, a munkaadója, hogy cserébe azért, hogy én nem szólalok meg nyilvános helyen magyarul, hangyás emberünk havonta egy ezressel többet vihet haza fizetésnapon a családjának, üsse kö. írásban kötelezem magam, hogy ezentúl így teszek. Még akkor is, ha újabban szlovák körökben ismét divatossá vált egy versike idézgetése, amelyet olyan szívhez szólóan szavalt el Éva Kristínová, mint fölöttébb aktuálisat, a Matica slovenská október ötödikén rendezett pozsonyi nagygyűlésén, s amely arról szól, hogy egy úr fényes tallérral csábítgatja a szlovák gyermeket, hagyja el ősei nyelvét, de a kisfiú azt válaszolja, hogy nem egy fényes tallérért, de a világ összes kincséért sem hajlandó erre ... No, de ez a vers a múlt század ötvenes éveiben íródott, s azóta már sokat változott a világ; nem igaz? Úgy, hogy nyugodtan jöhet a hangyás úriember, ajánlatomat fenntartom. Az eset D.-n történt — meséli ismerősöm —, az egyik iskolában. Csöngetés után, amikor már az összes gyerek az osztályban volt, megjelent az egyik tanuló anyukája, kezében egy jókora fakanállal és csépelni kezdte a gyerekeket. A sivalkodásra, futkosásra besietö tanítónő hiába igyekezett lecsillapítani a vagdalkozó asszonyságot; „Ezek a büdös kölykök megverték a fiamat, hát most visszaadom nekik" — mondta és tovább ügyködött a fakanállal. Az elképedt tanítónő ijedt ' tiltakozására, hogy „ezt azért mégsem lehet, kérem”, harciasán odavágta: „Már miért ne lehetne?! Demokrácia van!” És mondd, nem volt igaza? Az anyuka teljesen a történelmi hagyományok szellemében járt el. Itt Közép-Kelet Európában, ahányszor kitör a demokrácia, mindig akadnak olyanok, akik fakanalat ragadva ütni kezdenek valakit, valakiket. És ha nem akarsz antidemokratikus színben feltűnni, nem is nagyon tiltakozhatsz. Hiába, remek dolog ez a demokrácia. VOJTEK KATALIN 140 éve született Robert Louis Stevenson angol író és költő. Rejtvényünk fő soraiban négy művének címét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. Megfejtéseiket 10 napön belül a szelvénnyel együtt küldjék be szerkesztőségünk címére. 41. számunk rejtvényének helyes megfejtése: A méregkeverö. Viperafészek, Az éjszaka vége, Fekete angyalok, A démon. Sorsolással könyvjutalmat nyert: Nagy Benőné, Farkasd, Góts Pálné, Szepsi, Rúfus Anna, Zseliz, Juhász Izolda, Fülek, Lukács Katalin, Párkánynána. Heroikus Tőrök nyelvű nép az Urál déli részen Tág Rag madár V A folyó túlsó oldalára megy Tudom, tétel Szóim, hapq Tej felületén képződik 1 Stevenson I müve díszcserje (magy film címe is) Belga fürdőváros A Solaris írója ▼ Wnkr ■ Két világrész együttesneve Tüzelőfa m-es darabokból A felisme rés szava Visszavonultan él Lv ' ' ▼ ’ v T ▲ 1 ▼ ▼ ' ▼ t-Normálprofil, röv. ► Fegyverrel eltalál 1 Indián csó- Ló nősténye Régi hosszmérték Holland légitárs. Spion Mongol török feje delmi cím ► ▼' ' Bee. sertés ► ▼ Egyes! Fölfelé mozgat Stevenson műve Munkaszüneti nap Amerikai hírszerző ügynökség Finn nemzeti eposz ► * T Brazíliában és Peruban élő aranynyúl ▼ Teljesen átjárja a hideg Határozott, talp-Közhírré tesz w ▼ Végnélkül utazó! ► Az ábécé utolsó betűje Mutatószó ► ▼ V Sudár törzsű erdei Bírói döntés Tihamér Oszlopokon nyugvó boltív ► Stevenson műve Turandotszerep > ▼ ▼ ▼ Névet« ► Longobárd király v. ► helyen élő kis madár Duplán; betegség a forró ▼ Szemléltető kép Vadász rejteke égövön^^ ► Darabonként Bizonyosra vesz valamit ► Vendéglői lap BOR Rendszere sen árul Hirtelen megdől Tantál ▼ Villanófény Akolbán van! Biztató szócska !► ▼ ' ▼ Arturo .. Brechtalak Francia író (1844- 1924) Stevenson müve f Dán gép kocsik jelzése * nő 19
