Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-06 / 45. szám
Virágos beszéd kelmékről s egyebekről Olvasom egy bártfai rendtartásból, mely 1715. évi, hogy mert „erideig a ruhákat illetően nem volt rend,. .. alig volt különbség a magas és alacsony állásúak között, s mert ezután pedig rendnek kell lenni, hát a kézművesek tilalmaztassanak el a finom minőségű s drága angol és holland posztó viselésétől. Őket legfejlebb „fajlondis vagy Kern Tuch" illésé meg. A nők ne hordjanak florfátyolt, aranyos csipkét és paszományt, de selyemdamaszt szoknyát se. „Minthogy e nyomorúságos időkben nagy a hiány a kenyérben és pénzben, se lakos, se polgár ne átalljon cselédjének remekből mentét adni, hanem septuchból készült dolmánnyal és nadrággal, (a leány pedig) koronarásából való szoknyával elégedjék meg ... als vor uhralten Zeiten", vagyis mint ősi idők előtt — hangzik a dörgedelem. Még ennél is izgalmasabb a nagyszebeni Kleiderordnung 1752-ből, ha másért nem. már csak azért is, mert ez a lakosokat kilenc osztályba sorolva, igen sokféle kelméről, szövettípusról emlékezik meg. Lássuk csak! Az első „classisban" nem említ semmit, mert az ide tartozó városvezetőségre és asszonyaikra már végiscsak rábízza a „mértéktartást". A második osztály a szenátoroké. Ök bizony eltiltatnak a bársony, asszonyaik pedig a brokát, a holland csipke és a cobolyprém viselésétől. A harmadik osztályba tartozók, az orvosok, a fogházigazgatók, a vicenótáriusok és a nemes kereskedők feleségei damasztba, selyemripszbe és taftba is csak ünnepnapokon öltözhetnek, de selyem alsószoknyát még akkor se vegyenek. A tisztséget nem viselő patríciusok nejeinek s mindennemű nő hozzátartozóinak ruhatárában — negyedik osztály — csupán egyszínű fekete ripsz és taft lehet, csipke, mieder vagy pruszlik, ezüstöv véletlenül sem. A tekintélyes mesterek, jobb kereskedők asszonyait vasárnapra illetheti amforsat bársonyból való mente, frisé, karton vagy szűrposztó szoknya és legfejlebb finomabb patyolat fehérnemű, de az is csak helybéli csipkével. És így tovább, és így tovább, a tanácsosok és papok fiaiig — akik mesterséget űznek —, illetve a művészekig, ök valamennyien a hatodik osztályba soroltatnak, egészen a fent nem említett közönséges polgárokig, a faluról települtekig és a kilencedik osztálybéli cselédekig, darabontokig, napszámosokig, hullahordókig, kapuörökig, fuvarosokig, inasokig, kiknek nejei mind-mind posztóban járjanak, mentéjükön legfeljebb bársonyszegély legyen, ingjük pedig kender vagy len pamutvászonból szabassék. Nos, úgy látszik, még e viszonylag sok — kilenc! — osztály sem volt elég a nagyszebeni lakosság differenciáltságának érzékeltetésére 1752-ben. Semmi nyoma ugyanis, hogy a rendeletet valaha is betartották volna. Hanem ez, amint a bártfai és a hozzájuk hasonló rendtartások — amiknek oly nagy divatja járta akkoriban — sorra mind megbuktak — állítólag — a nők ellenállásán. Hogyan is képzelték az elöl ülő tanácsbéli urak?! Százholdas gazda — aki vénségére azért költözött föl a városba, s vett városi házat telekkel, hogy a gazdálkodás gondját végre fiára hagyja — meg a nincstelenség elöl futó földnélküli napszámos asszonyát egy módi szerint járatni!, csak mert egyformán faluról jöttek?! Az ilyesmi kétszáz évvel ezelőtt legalább annyira elképzelhetetlen volt, mintha a szenátomét kényszerítette volna valaki egyformába a szolgálóleánnyal stb. Nem is sorolva tovább a korosztályok szerinti különbségeket, amelyeket a rendtartások terészetesen — miután egészen más céllal fogalmaztattak — tökéletesen figyelmen kívül hagynak, s ezzel öregre és fiatalra egyformán kék és zöld, illetve kék és barna posztóba húzva a legalsó osztályokban. Azonban — kiderül a régi iratokból az is, hogy — nálunk két meg háromszáz évvel ezelőtt sem ették olyan forrón a kását. A ruharendtartások, amilyen nagy hanggal és fenyegetőzések között születtek, olyan csöndben és dolguk bevégezetlenül múltak ki. Nem sikerült a korabeli asszonyokat rávenni arra — még fontos pénzügyi nehézségekre hivatkozva sem, ahogy ma mondanánk — hogy holmi támlás bársonyszékekben kiagyalt pontok szerint egységesre rendezzék át ruhatárukat, lemondva ezzel kedves játékukról, az öltözködés, a módi kínálta csábos varázsról. Tagadjuk meg ízlésünket, s öltözködjünk egyéniségünktől idegen hacukákba! — kérné ezt valaki a mai nőktől, akik számára a személyiség szabadsága — hál' istennek — egyre inkább lényeges valami, s akiknek az öltözködése is — elsősorban — ezt az egyéni szabadságot tükrözi. S próbálná meg ma valaki pontokba szedni a sokféle nőt viselt ruhadarabjai szerint akár csak Bártfán; s megszabni, ki, mikor, hol mit vegyen a testére! Hát a nyelvére?! Német, lengyel, ukrán, szlovák netán magyar szót ki mikor használjon. A szepesi szász asszony mondjuk otthon a gyermekével anyaként, de templom előtt ünnepnapon az urával is beszélhet „zipcerül", piacnapokon a falusi kofákkal akár gorálul, hivatalokban fogadóórán csak szlovákul, külhoni turistákkal németül, esetenként — pl. ha Magyarországtól jöttek — magyarul,, búcsú alkalmával a mecenzéfi újrokonsággal mántául... Hál' istennek az évszázadok (vagy már ezredek?!) óta folyó tudatos és akaratlan hadjáratok ellenére az európai nyelvek palettája — de még egy ilyen kis országba szorultaké is, mint Csehország és Szlovákia — van annyira színes, hogy kilencpontos „nyelvrendtartásokba" bizton nem fogható be. De talán több pontosba is nehezen (lásd a hónapok óta hasztalan folyó vitát körülötte!). Miután a nyelv szintén — az anyanyelv különösen! — valami csodadolog. Olyan, amely — nagy mértékben az egyéniség kifejezője, s így egyben általa meghatározott is lévén — kevéssé tűri a regulákat. Úgyhogy, fel a fejjel asszony-, anya- és anyanyelvben társaim! KOCSIS ARANKA 55 éve született Alain Delon, francia színművész. Rejtvényünk fő soraiban négy filmjének címét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. Megfejtéseiket 10 napon belül, a szelvénnyel együtt küldjék el szerkesztőségünk címére. 40. számunk rejtvényének helyes megfejtése : Nem térhetsz vissza. Nézz vissza angyal, Nincs visszaút, A parkban. Sorsolással könyvjutalmat nyert: Etelközi Lászlóné, Buzita, Dadej Sándorné, Kassa, Strédl Ferencné, Dunaszerdahely, Lados Károlyné, Losonc, Németh Lajosné, Jóka. Sp fillér Szájából a ■ gyomrába juttatott A husziták fegyvere v. Kuckó, zug* Yr Meztelen Hátasló. ■ paripa osszmérték Csúcsokat' összekötő egyenes Társtalan egyedül levő Éles pengéjű szerszám Centiméter Ramazúri Azonos hét ► Robbanószer. Fókaszerű emlős Fogával tépte Külkepviseletek autójele Delon filmje *> T ▼ ▼ Y~ T " Lószerszám ► Régi magy. vármegye Idegen taqadás Hollandok kedvelt virága Gyurma ►' ¥ Rezegni ► Én latinul ► Hiszékeny írásjel Ide való Mikszáth kisértete Intés: nem szabad! ▼ Súlyt megállapított ▼ Deion filmje Kémszer Pazarol Jelenleg ... forma, látszatra ^ ▼ ▼ Roham, támadás ► ▼ aaaa ► ? Delon _ filmje 1 Hézag Alea ... est a kocka el van vetve Bizet opera Jármű hátsó része V* 1 T Y 1 Y Ötven, római számmal Társada lom közepe! ► .A" világ Elza betűi Földtörténeti időszak ► < Észak Szórakoztató műsor Klasszikus kötőszó t— Id. ffinév ► T Végtag Kőolajtermelő orsz. szervezete Régi rokona ▼ Olasz gkj. ► Épületszárny Idősebb bácsi Sors! ► ? ütológia ▼ ▼ Shakespe are-hos Vas vegyjele Folyékony nyers olajsav Utat szegélyezi % Bee. szülő Közeire mutató névmás ► Delon filmje Félsz! ¥ " ¥ ▼ Vissza: nagy gonddal, nehézkesen ir nő 19 (nő / 4?)
