Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-06 / 45. szám
IRIG\ Olaszországot nemrég megjárt ismerőseim élménybeszámolójából léptennyoroon kiütközött az irigység. l\lo, nem az Uffizi vagy a Vatikáni Múzeum műremekeit irigyelték, nem is azt a megfog hatatlan, mégis mindenütt jelenlevő mediterrán derűt, amely a honi lakosokról akarva-akaratlanul az odalátogatóra is átragad. Ok az üzletek pazar kínálatát emlegették sóhajtozva: a konyhai munkát megkönnyítő elmés szerkentyűket, amelyek az olaszok átlagkeresetéhez viszonyítva csupán fillérekbe kerülnek, az álomszép függönyöket, amelyekért nem kell egymást tiporva sorban állniuk a csodálatos lakberendezési tárgyakat, amelyekhez hasonlót itthon az sem kap, akinek pedig telne rá, az élelmiszerboltok szemet-szájat ingerlő áruböségét. Udvariasan, de magam nyalogva hallgattam sóv, süket, miközben azon < vajon engem ottjártamki fertőzött meg az irigység v száz közül kilencvenkilem magával hoz nyugati útjár túl fiatal voltam, túl idei halvány fogalmán sem vol da nehézségekbe ütközi lakás berendezése, menn rozni egy minden csínt é nélkülöző íróasztalért, p< csúfolt, ízléstelen rongyd mert még nem volt saját h fel sem tudtam fogni, mer giát takaríthatok meg nél dő háztartási géppel? S hogy mindezt már tudom. nő 12
