Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-11-06 / 45. szám

tehén az egérkéu a macska bement az istálló­ba. mert látta, hogy oda menekült az egérke. és megpillantotta a farkincájának a csücskét, ami kilógott a rakás alól. Kikapta, letisztította az egeret és .hamm. bekapta. Ebből három tanulság van: az első — nem mindenki ellen­séged. aki leszar: a második — nem mindenki a barátod, aki kihúz a szarból; a harmadik — aki egyszer nyakik szarban van. húzza be a farkát. Hát ez olyan, mint egy ezopuszi mese. — Ezzel nemcsak a csata düh el, hanem háborút nyertél. — így történt, hogy a rendszeresen augusz­tusban tartott gardenpartyjukat Robert Sel­­byék szeptemberre halasztották. A saját nagy kúriájukon tartották az estélyt, mindig augusz­tusban. már évek óla. de mivel én a június— július—augusztust Budapesten töltöttem, nem vehettem volna részt ezen. Amikor hozzá men­tem Henryhez. ez volt a kikötésem. Nem voltam a legfiatalabb fruska, sőt, nagyon közel voltam ahhoz a korhoz, amikor egy nő boldog, hogy egy standardot tud tartani, nem pedig üstökösként, mint egy rakéta, föl röpül a meny­­nyekig. mégsem adtam olcsón a faromat. Ki­kötöttem. hogy minden évben Pesten töltöm ezt a három hónapot, ezért tartottam meg ezt az öröklakást. Mert ez az én saját lakásom, nem az amerikai feleség szerzeménye. Nos. Selbyék a következő esztendőben már úgy küldték a meghívói, hogy nem a szokásos augusztus cnnyidikén tartjuk a gardenpartyn­­kat. hanem szeptemberben, amikor Elizabeth visszajön Magyarországról, és ő is részt vehet a partyn. Ekkor mondtam Henrynek. Kiesi Szí­vem — mert így szólítottuk egymást —, ez a pecsétje annak, hogy befutottam Amerikában. — Milyen kapcsolatod van a barátaiddal? — Nem szeretek egyedül színházba, társa­ságba menni. Ha engem meghívnak, meghíva­tok egy baráti házaspárt, vagy egy barátomat, barátnőmet. Ha színházba megyek valamelyik barátommal, a szünetben kommentáljuk az előadást. Ha pedig vacsorára, fogadásra hív­nak. utána azonnal'értékeljük, nevetünk azon. ami mulatságos volt. kritizáljuk, ami bírálan­dó. A régi. nagy barátságokra már szinte restel­kedve gondolok, mert ezek visszavezetnek az öskorszakba. Tamási Áronnal. Féja Gézával. Tersánszky-Józsi Jenővel minden pénteken ta­lálkoztunk a Kis Rovatban. Egy szomszédos asztalnál Karinthy Cini üldögélt. Nagyon gyakran előfordult, hogy ránézett Áronkára és bólintott. Erre Áronka vagy igenlően visszabó­lintott. vagy tagadólag rázta a fejét Némajá­ték. Egyszer megkérdeztem Áronkától, mi ez az integetés. — Hát azt kérdezi, rendelhet-e a szakállamra. — Ha nem volt jó pénzzel ele­resztve Áronka, akkor tiltakozott, ha volt mi­ből. akkor igent bólintott. Sajnos, pesti barátaim közül már sokan másutt színészkednek, Lucifer vagy az Úristen tapsol az előadásaik után. Nagyon szerettem Fényes Szabolcsúkat. Békeffy Istvánokat (fele­sége, Turay Ida még hál’ Istennek él). Germa­­nus Gyuláékat. Kellér Dezsőéket. Ránki Györgyüket. Kibédy Ervinéket (ök is élnek még hálTstennek). és sorolhatnék még számos hírességet. A barátaimmal állandóan levelez­tem. Félévenként hatoldalas beszámolókat küldtem nekik, nemcsak arról írtam, mi tör­tént velem, hanem arról is. mi újság az USA- ban. Annyi levelet kellett írnom, hogy úgy oldottam meg. ötven példányban sokszorosí­tottam. s csak az utolsó fél oldalra írtam személyre szabott üzeneteket. Nagyon értékes válaszleveleket őrzök egy dobozban, melynek fedelén ez a felirat áll: NEM ELDOBANDÓ I ÉVELEK! Az egyikben például Békeffy Pis­la azt írta: „Ki kéne adni ezeket a leveleket úgy. ahogy írta. mert pompás keresztmetszete az USA-nak" — Még címet is adott: Amerikai mozaikok. Kellér Dezső ezt írta egyszer: ..Stré­ber vagyok, sietek válaszolni, hogy elsőként dicsérjem". Tabi László pedig címkéjével ellá­tott levélpapírján írta: „Teljes felelősséggel ajánlom bármilyen újságnak, magazinnak, hu­moros folyóiratnak sajátos humora és stílusa \ égett." De tartok attól, hencegésnek tűnhet, pedig valójában barátaim voltak. Ágota, ked­ves. ezek után hogy jövök én ahhoz, hogy ne legyek büszke!? — A barátaid közt. a házasságaidban, gon­dolom. nem okozott konjliktusokat a nyíltsá­god:' — A házasságaimban soha. de ezeken kívül sok bajom van amiatt, hogy őszinte vagyok. Rettenetesen fejlett az igazságérzetem, határ­talan igazságpárti vagyok. Ritkán, nagyon ritkán elégtételben is van részem, ez kárpótol. Különben is jobban érzem magam a hullámok taraján, akár a hullámok összecsapásának sű­rűjében, mint az állóvízben, a tócsában. Az mindig zavaros és bűzlik. A nyílt tengeren azonban meg kell mutatni, ki mire képes. Erről is van egy tanmese. Amikor a hajótörött kéri az Istent, hogy csak most az egyszer utoljára segítse ki a partra. Rendben van. válaszolja az Úr, de ahhoz neked is úszómoz­dulatokat kell tenned. — Te aztán nem bízod magad a sorsra! — így van. de mint mondottam, én sem vagyok erősebb a sokévi átlagnál. Lehel, hogy türelmesebb vagyok, bölcsebb. de ez korom­nak. hosszú életem tapasztalatainak köszönhe­tő. Hiszen én sem tudok a hónaljammal diót törni. Nézd. az első Oscar-díj átadásakor is fancsa­li képet vágott Janet Gaynor. az akkori nagy sztár, bezzeg, amikor hat év múlva megkapta a másodikat, bevallotta, milyen nagy barom volt. hogy korábban nem vette komolyan a kitüntetést. Majd az idő eldönti az Erzsébet-díj értékét is. Legföljebb azért bosszant a dolog, mert Magyarországon nagyon jó színészek vannak, annak idején Hollywoodba is szerződ­tetlek nemegyel. A mostaniakkal az a legna­gyobb gond. hogy nem eléggé széles a látókö­rük. keveset láttak a világból, jó ideig be voltak zárva — mint minden ember Kelet-Kö­­zép-Európában. Nem tudtak kapcsolatot te­remteni más körülmények között élő emberek­kel. szegényebbek maradtak. — Sok helyen megfordultál a világban. — Amikor ibuszos voltam, kötelezően jár­tam a világot. Henrynek azért nem voltam partnere, mert ő szerette volna velem bejárni a világot, rendisen van, mondtam én. de nem a budapesti tartózkodásom rovására. Abból a három hónapból, amit a házasságkötésünk előtt kikötöttem, nem engedtem. — Ennek ellenére, vagy éppen ezért boldo­gan éltetek. — Én minden házasságomban boldog vol­tam. Négy házasságom volt. három férjjel. A második és harmadik férjem egy személy volt. A ..visszahúzásodás” feltétlenül azt jelzi, hogy szerettük egymást. De hiába, az ital ugyano­lyan szenvedély, mint a kábítószer. A borzal­mas szitucáiók megölték a szerelmet. Először is éjszaka végighányta az előszobát: másnap letérdelt előttem, átkarolta a lábam: Erzsébet, imádom, Erzsébet, bocsásson meg. ez többé nem fordul elő. Persze, hogy másnap, vagy legkésőbb harmadnap kezdődött elölről min­den. Ha nem váltani volna el tőle. nem mehettem volna hozzá Henryhez. — Mindhárom férjeddel magázódtdl? — Henryvel tegeződtünk. egyébként éle­temben minden férfival magázódtant. Lehet, hogy az első házasságomnak köszönhetem. Az első féljem a teniszpályáról ragadott ki. ő román herceg volt. vele franciául társalogtunk. Akkor ez volt a sikk. Franciául pedig termé­szetes a magázódás. Csak a személyzet előtt beszéltünk románul. Talán az is hozzájárult a magázódáshoz, hogy nagyon nagy volt köz­tünk a korkülönbség. Olyan nagy. mint Jackie Kennedy és Onassis között. És ugyanolyan port kavart, persze, erdélyi méretekben, mint Jackie Kennedy és Onassis házassága a világ­ban. Sőt. volt egy ziccerem, amit nagyon jól időzítettem. Gyakran jártunk vadászni Károly királlyal, majd Mihály trónörökössel, egy alka­lommal pedig Onassisszal vadásztunk. Akkor ö még Kristinával élt. Amikor pedig özvegy Kennedyné feleségül ment Onassishoz. ameri­kai barátaimat azzal szórakoztattam: Jacki­­enek az volt a szerencséje, hogy amikor együtt vadásztunk Onassisszal. én már férjnél voltam. — Tolt valami operates abban az életmód­ban. ■ — Tiszta operett-szituációk voltak néha. Nagyon élveztem. Színes forgatag volt az egész. — És le szereted a színeket. — Imádom a szivárvány teljes színskáláját, csak a szürkét nem szeretem. O se engem. — Ezt bizonyítja a sokuk által bírált ruhatá­rad — melynek elengedhetetlen kelléke a tur­bán — is. Csupa minta, csupa szín. csupaJlitter. — És mind magam csinálom. Saját kezűleg. S mert állandóan turbánt viselek, elterjedt rólam, hogy kopasz vagyok. A rémhírteijesztő­­kön úgy álltam bosszút, hogy egyszer lefény­­képeztettem magam kiengedett, derékig érő hajjal. No. azóta nem téma a fejdíszem. Én ezt szeretem, mert ilyen vagyok. Más másmilyen, mást szeret. Most viszont veszélybe kerültem, mert divatba jött „különcségem”, mármint a turbán, már az inain is gyakran látni. Akkor most kereshetek, kitalálhatok magamnak egy más „különcséget”, mert a tömcgviseletet nem szeretem. Az nekem szürke. — Általában szereted a szépet ? — Csak a szépet szeretem. De a különlege­sen szépei Ami unalmasan szép, az nem is szép. Mert van unalmas szépség. Például egy gyönyörű szép lány. aki abszolút értelmetlen, aki estik addig szép. míg kinyitja a száját. — Gondolom, ilyen barátnőd nincs. — Kizárt dolog. De mindig több volt a EXKLUZÍV INTERJÚ SPÉTER ERZSÉBETTEL férfibarátom. Nem szándékosan. így alakult. A barátság nem válogatás kérdése, az ember nem szemelheti ki a barátait. Nekem a máso­dik és harmadik férjem is gyerekkori barátom volt. Henryt gyerekkorom óta ismerem, őt a nővére vitte ki Amerikába. Talán ezért is voltak jók a házasságaim. Minden férjem imádott. Tudod, van egy elvem: a házasság olyan intézmény, amely feltétlenül kölcsönös elismerésen alapszik: amelyben tudomásul kell vennie mindkét félnek, hogy mindig csak az egyiknek lehet igaza. A másik pedig a férj. Azt hiszem, a házasságaimat jól csináltam. — Tolt valami, amiről úgy gondolod, hogy nem jól csináltad? — Hát. amiben kudarcot vallottam. — Mondjuk az Erzsébet-díjrál nem gondo­lom. hogy kudarc. — Köszönöm. Én sem gondolom, hogy ku­darc. A rosszindulat, a rágalom, az irigység ellenére is ezt gondolom. Ezekkel elég nehéz megbirkózni, de itt van a közönség. A legnehe­zebb ilyen dolgokban hagyományt teremteni. Én azért tettem alapítványi a színészek javára, mert ez a gyengém. Mindenkinek van gyengé­je. és mindenkinek szuverén joga, mihez kezd a pénzével. Én annyira imádom a színházat, hogy az első sorban, középen szeretek ülni. ami nem a legjobb hely: fölfelé kell nézni, de én azt szeretem, ha az ölemben ugrálnak. Mindig ide váltottam bérletet: Bécsben. Milá­nóban. New York-ban. Miamiben. — Ez a negyedik kísérleted, az ünnepséget Szegeden rendezitek. Miért ? — Mert igazolni akartam, hogy a díjat nemcsak a pesti művészeknek — helyesbitek: kiválóan tehetséges művészeknek — alapítot­tam. hanem az ország művészeinek. Szegeddel kezdtem, mert ök hívtak meg elsőnek, még az IJSA-ban. Más vidéki városok is következnek, majd ismét Budapest. — És más, határokon túl élő színművészek is. — Az. idén az Erzsébet és Henry Spéter alapítvány újabb kategóriával gyarapodott; az alapszabályzatot ennek következtében módo­sítani kellett, mert az nem úgy van. hogy eszembe jut valami, ma ilyen kedvem van. holnap olyan lesz. azt teszek, amit akarok Mindent rögzíteni kell az alapszabályzatban. Ettől az évtől a Magyarországgal határos or­szágok magyar színművészei vándordíját kap­nak. A díj megnevezésére pályázatot hirdet­tünk. és nagy örömömre illusztris emberek, írók. költők, énekesek is küldtek be javaslato­kat. A Szilvánia-díj javaslat nyert. Elsőként erdélyi színész kapja. Erdélyben egy Sütő András által javasolt héttagú zsűri dönti el, kinek adjuk át. Jövőre — most már kezdek úgy beszélni, mint annak idején édesanyám —. ha megérem, csehszlovákiai magyar színésznek adjuk át a díjat. Köszönöm a beszélgetést! GRENDEL ÁGOTA nő 6

Next

/
Thumbnails
Contents