Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-30 / 44. szám
Éljen Murphy! M inél kevesebb a boltban az áru, annál, hosszabb a sor (amelybe esténként kénytelen vagyok beállni). Hogy ez jó, vagy rossz nekem? Ahogy vesszük. Mert újabban már megintkönywel a táskámban járok munkába árra gondolván, majd estére, míg kosárhoz jutok, hogy megvegyem a tejet meg a kenyeret, olvasok. Fél órát, háromnegyedet, hétfőnként pedig egyet, egy óra húsz percet nem lehet csak úgy ácsorogni! És hát a szennyesemet vagy a szárítani való mosott ruhákat mégsem vihetem a bolt elé! Egy könyv azonban mindig kéznél lehet. Alapjában véve még örülhetnék is! Ahogy fogy az áru a boltokból, egyre hosszabb lesz a sor, egyre tovább tart majd az ácsorgás, hiszen a semmiből nehéz választani, így aztán egyre több időt tölt az ember a „szupermarketek" gondolái közt, gondolkodva — üres kosárral a kezében —, hogy ennyi sok sfemmi láttán mégis miből varázsolja asztalra az estebédet ... És minél tovább ácsorog az ember, annál többet olvashat. Legalább szellemiekben ne szenvedjen hiányt, ha már a táplálékát nem maga választhatja meg!" Van néhány alapmű, amely utcai sorállás során rendkívül nagy haszonnal forgatható. Közéjük tartoznak az összes Murphy-müvek, törvénykönyvek, mert igazi bölcsesség sugárzik belőlük, s lelki vigasszal szolgálnak, hogy nincs új a nap alatt, a történelem csak önmagát ismétli, s felettébb megszívlelendő paragrafusa, hogy „ami elromolhat, az el is romlik" (pl: feudalizmus, kapitalizmus, szocializmus, azon belül pedig vevö-kereskedö kapcsolat, a teljesen frissnek kikiáltott áru, vagy hütő, mosógép', televízió, éppen most, amikor sem pult alatt, sem kiskapu mögött sem kapni újat, és így tovább, és így tovább) . . . Murphy ráébreszthet bennünket, hogy igazán nem érdemes idegeskedni, kiborulni minden apróságtól. Mert mi van, ha nincs a boltban étolaj, zsír, margarin, vaj? Hát hisz akkor jól van! Ha lenne, akkor volna baj. Mert a zsír árt az egészségnek, hizlal (pfúj!), sütés során rákkeltő anyagok keletkeznek benne, s igaz ugyan, hogy a többi említett zsiradékféle valamivel ártalmatlanabb, de hőre azok is megváltoztatják összetételüket, karcinogén anyagok keletkeznek bennük... Szóval: maradjunk inkább Murphynél! És csak őrá figyeljünk. így leszünk végre karcsúk, szépek, egészségesek, mi több: vidámak-is. Képzeljék csak el, hogy két-három órás sorállás után megérkeznek otthonukba kezükben könnyű kis, majdnem üres bevásárlószatyor, lelkűkben pedig szelíd derű. Mosolyogva köszöntik férjurukat és gyermekeiket, akik még nem tudják, hogy vége a szitkozódásoknak, a rendszer, a kormány, a boltosok tehetetlensége feletti zsörtölödésnek, s ama kérésükre, hogy „gyorsan összeüthetnél egy rántottét, mert farkaséhések vagyunk", maguk azt válaszolják, micsoda szerencse, hogy nincs a városban egy darab tojás sem, mert még úgy járnának vele, hogy éppen a legutolsó, amit már nem külön tálkába ütnének le, hanem egyenest bele a többi tíz közé, épp az lenne záp ... Nincs tojás, nincs idegeskedés. Meg azért sem kell mérgelődni, hogy sótlanul ehetetlen (mert só sincs). Azon sem kapják fel a vizet, ha gyermekük egy szép napon azzal jön haza az iskolából, hogy elszakadt a váltócipője, újat kell venni. Nem is szidják öt, hogy miért nem vigyázott jobban arra a büdös papucsra. Kivesznek egy hét fizetetten szabadságot, és beállnak sorakozni a cipőbolt(ok)TIé. Kísérőnek bátran vihetik magokkal „Az eltáncolt papucsok" című mesekönyvet, vagy az „Elfújta a szél"-t, de Brüll Mária kis tanulmánykötetét is, a Pénzköltészet-et, amelyből ugyan sok mindent megtudhatnak — azt pl., hogy mit kell tenni a pénzzel, ha van, hogy jól bánjunk vele —, de az égvilágon semmi hasznát nem veszik majd az egésznek, mivel akkor, amikor még ez a könyv Íródott, a pénz úgy viselkedett, mint a pénz, most meg ...! És amikor meg már huszonötödször is hiába állnak oda a széntelep elé, hogy a most következő szállítmányt elcsípjék végre, akkor vigyék magukkal „A fekete gyémántok"-at... Hát nem szép? A végén, ha kitartók lesznek, még juthat is valami. S ha egy olyan nagyíró, mint Jókai, bírja a várakozást, bírhatják maguk is! Szóval, ha ez így megy tovább — hál’ Istennek —, olvasó nép leszünk végre. Minél kevesebb lesz az áru, minél nagyobb a hiány, annál hosszabbak lesznek a sorok... S talán akkor majd egyszer, a sok-sok olvasás végén szellemiekben oda jutunk, hogy fizikailag is átszellemülünk. Mert ne feledjék Murphyt: nem igaz, hogy a rossz fokozhatatlan.-tS-40 éve hunyt el George Bemard Shaw Nobel-díjas író. Rejtvényünk fő soraiban négy müvének címét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. Megfejtéseiket 10 napon belül, a szelvénnyel együtt küldjék el szerkesztőségünk címére. 39. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Két kép. Allegro barbaro. Szonáta, A csodálatos mandarin. Cantata profana. Sorsolással könyvjutalmat nyert: Vajai Ilona, Ekecs; Vanya Teréz, Érsekújvár; Adám Attiláné, Rimaszombat; Mizser Ferencné, Fülek; Batoch László, Garamkövesd. OHRBHI nő 19
