Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-30 / 44. szám
FÓRUM Igaz, hogy Kassán is van már számítógépes házasságközvetítő szolgáltatás?, érdeklődik K. T. Nagykaposról. Igaz. A magukat magányosnak érzők számára létrejött szolgáltatás, az S00 (Sluzba osamelym obcanom) címe: SOO poátovy prieőinok 85, poáta 11, 040 11 Kosice Erre a címre kell a válaszbélyeget és a saját címet tartalmazó borítékot küldeni. Az SOO-ból postafordultával megkapja a kérdőívet, amit kitöltve vissza kell küldeni. Az adatokat számítógépbe táplálják, s a számítógép egy éven keresztül rendszeresen kiértékeli a lehetséges partnerkombinációkat. A szolgáltatás ára 50 korona. Szeretném tudni, hogyan élnek, milyen támogatásokat kapnak Magyarországon az erdélyi menekültek, kérdezi Novák D. rozsnyói olvasónk. Nemrégiben találkoztam Barabás Irma 28 éves székelyudvarhelyi fiatalasszonnyal, aki férjével és ötéves kisfiával ez év márciusában települt át Magyarországra. Mint elmondta, otthonról nézve mindig az volt a benyomása, hogy a magyarországiak ridegek, tartózkodóak, de Budapesten megváltozott a véleménye. Csupa segítőkész emberrel találkoztak. Barátaik már a kezdet kezdetén aránylag olcsó albérlethez segítették őket. Egy budai házban laknak, 150 méterre van az óvoda, ahová a kis Barnát egyből felvették és 50 százalékos kedvezményt is kapott. Irmáék más anyagi támogatásban is részesültek. Olvasóink kérdései Kaptak áttelepülési segélyt, ez 150—200 ezer forint, s csak a felét kell visszatéríteni, azt is kamatmentesen. A gyermekre járó szociális kedvezmény 50 ezer forint, ezt sem kell visszafizetni, ha pedig a házaspár az asszony 35 éves koráig még egy gyermeket vállal, akkor 200 ezer forintot kaphat, ami ugyancsak térítésmentes. Ehhez jött még az első lakáshozjutást megkönnyítő szociális kedvezmény (erre valamennyi magyar állampolgár jogosult), azaz 150 ezer forint, ezt sem kell visszafizetni. Irmáék igyekeztek mihamarabb munkát találni. Férje, Béla szerszámkészítő szakmunkás, Irma pedig egyelőre félállásban bedolgozó egy ismert magyarországi hetilapnál. Egy Budapesthez közeli falucskában szeretnének végleg letelepedni. Kinéztek maguknak egy házat. Tégla, háromszobás, nagy kert, víz nincs, egymillió forintba kerül. Most ezt szeretnék megvenni. Azután jöhetnek a házkörülí munkák, s ha már egyenesbe jönnek, még egy gyerek. OLVASÓINK LEVELEIBŐL Daróczi Lászlóné levele Nagykövesdröl, az ország legkeletibb csücskében fekvő 1 100 lelket számláló községből érkezet. Mint írja, a régi kastélyépület immár 40—50 éve iskolaként szolgálja a falu lakosságát. Falai között több nemzedék váltotta egymást. Tanítók jöttek, mentek, azzal viszont szinte egyikük sem törődött, hogy az épület időközben tönkrement, s a gyerekek egészségtelen körülmények között töltik napjaik nagy részét. A passzivitásnak végre vége szakadt, szögezi le olvasónk. Az 1 —4. osztályos, kéttanerős iskola február 2-ától új igazgatót kapott dr. Turánszky Ferenc személyében, aki egykori iskolájában egykori tanítónőjével, Sucák Mihálynéval ma már kollégaként dolgozik. Az ifjú igazgató azonnal nekilátott az épület rendbehozatalának. Bár némi szorongással kezdték el a munkálatokat, kellemes meglepetésben volt részük, mert a szülök egymás után ajánlották fel segítségüket. Elkeltek az erős férfikezek, hisz a központi fűtés bevezetésekor 50— 60 cm vastag falakat kellett engedelmességre bírni. A mamák is szívesen takarítottak. Köszönet illeti továbbá a királyhelmeci vnb-hez tartozó Murincsák István brigádját. Lehetőség nyílott a gyermekek napköziben való elhelyezésére is, amit a kezdeti idegenkedés ellenére ma már egyre többen szeretnének igénybe venni. További jó hír, hogy végre megoldódott a gyerekek étkeztetésének gondja. Amíg az iskola ilyen célú bővítésére nem nyílik lehetőség, az óvoda étkezdéjébe fognak járni. Akik ismerték elhanyagolt állapotában az épületet, azok tudják csak igazán felmérni a különbséget. Sokáig várakoztunk, de végre van szép iskolánk. Pedig nem is kellett hozzá csak egy kis szervezőkészség, egy kis összefogás, egy kispénz na és persze egy jó nagy adag akarat, fejezi be levelét Daróczi Lázslóné Nagykövesdről. J. K. 77 esztendős pozsony-ligetfalusi olvasónk levele korántsem ilyen derűs hangulatú. Szoba-konyhás lakótelepi lakása közvetlenül a folyosóablaknál van. Ott vannak a radiátorok is. Amikor megkezdődik a fűtési időszak, a lakók kinyitogatják a folyosóablakokat. S itt kezdődik olvasónk problémája. A hideg az én lakásomba megy be, írja. 12 éve szenvedünk miatta, valamennyien idős emberek, mert az egyszobás, ablak melletti lakásokban csupa idős ember lakik. Én hat éve a szobában mosakodom, lavórban, pedig én is rendesen fizetem a lakbért. Könyörögtem már, hogy ne nyitogassák ki az ablakokat, ki is írtam, de lemosták a papírt. Voltam a házkezelőségen, a rendőrségen, a házmesterné is jelentette a dolgot, de hiába. A drága meleget továbbra is az ablakon engedik ki. Hiába, ezek a lakók nem fáznak, mert ők el vannak zárva az ablakoktól. És fiatalok. De én már előre félek a téltől. Idős olvasónk nem tudja, mitévő legyen, s most tőlünk kér tanácsot. De nagyon nehéz tanácsot adni olyan ügyben, amikor az egyik lakónak melege van, a másik meg fázik, s nem tudnak maguk között olyan egyezséget kötni, hogy a lehetőségekhez mérten valamennyien jól érezzék magukat. Olvasóinknak mi a véleménye? Voltak már hasonló helyzetben? Hogy sikerült megoldást találniuk? Vagy a bosszúságok még mindig tartanak? írják meg tapasztalataikat, a Fórum várja leveleiket! Fotó: Nagy László A prágai gólem legendája 1590-ben történt. Szeles, sötét éjszaka volt. Egy Moldva parti elhagyott téglaégetöben a prágaiak bölcs rabbija, Löv ben Becalel, veje és egyik hűséges tanítványa segítségével agyagból és a Moldva vizéből egy férfi formájú bábut gyúrt öszsze. Kicsi volt a bábu, alig magasabb Chajín sámesznél, aki a lámpát tartotta. A rabbi talpra állította az agyagembert, segédei pedig hétszer körüljárták azt, titokzatos szavakat mormolva a Teremtés könyvéből. Az agyag sárgult, egyre világosodott, mint amikor a kemence izzítja. Mindinkább alvó emberre emlékeztetett, s láss csodát, végül azzá is vált! Ekkor Löw rabbi a gólem nyelve alá dugta a varázslatos sémet. A bábu megelevenedett, s hallgatagon követte a rabbit. Mindez éjszaka történt, mielőtt az óvárosi malmokban felkukorékoltak a kakasok ... Nehéz volt megalkotni a gélemet, de még nehezebb volt öt kordában tartani. Pedig eleinte ment minden szép simán. A gólem a rabbinál szolgált. Jossilnak, Jossileknek becézték. Négy ember helyett dolgozott, pontosan, mint egy óramű. S közben nőtt, egyre nőtt! Chajim sámesz már csak a derekáig ért, s a rabbinak is — aki szombatonként, mielőtt elindult a zsinagógába, kivette Jossil szájából a sémet — székre kellett állnia, hogy elérje. Mert amíg a rabbi a zsinagógában volt, a gólem agyagálmát aludta. így volt ez hosszú-hosszú ideig minden szombaton, míg egyszer... Megbetegedett a rabbi lánya. Atyja annyira aggódott érte, hogy megfeledkezett a gólemről. Jossil eleven maradt, de a rabbi utasításai nélkül nem tudott mit kezdeni rettenetes erejével. Törtzúzott mindent, ami az útjába került... A rabbi az utolsó pillanatban érkezett haza. Kikapta a gólem szájából a sémet. Soha többé nem támasztotta fel Jossilt. S hogy mi történt az agyagbábuval? A legközelebbi titokzatos, viharos éjszakán megalkotói elrejtették a zsinagóga padlásának legtávolabbi sarkában. Nem porladt el, nem semmisült meg, csak alszik valahol, s azokról a titokzatos, félelmetes és mulatságos történetekről álmodik, amelyek még ma is kerengnek róla. Mert a prágaiak imádják az ilyen történeteket. Lássuk csak! nő 16
