Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-07 / 46. szám
tfknajna átalakulóban Prüder László felvételei a Csehszlovák Nőszövetség küldöttségének ukrajnai látogatásán készültek A 2 250 képviselőből 352 a nő, s ezek közül 75-öt jelölt a Szovjet Nőbizottság. A nők ennek ellenére aktív társadalmi életet élnek. Azt mondják, a gyűléseken és a manifesztációkon ők vannak többségben, ámbár a mikrofon mögött többnyire férfi áll. És ez akár általánosítható is. Mellesleg: nálunk is. Hisz hány tiszta női munkahelyünk van, ahol a férfiak csak elenyésző töredéket képeznek, igaz: épp a vezető beosztásokban. A nők a Szovjetunióban a foglalkoztatottak 52 százalékát teszik ki, a szakemberek közt pedig elérik a 61 százalékot, és több mint félmillió köztük a vezető beosztásban levő. Mindenütt találunk nőt; afz igazgatók, a vezetők közt, sőt még feljebb is. Ukrajnának pedig egyenesen elnök asszonya van: Valentyina Szemjonovna Sevcsenko. De ezek csak példák. Nem többek annál. A termelésben 59 millió nő dolgozik, 52 százalékuk közvetlenül a termékelőállításban. A szovjet tömegtájékoztató eszközökben mostanában gyakoriak az olyan hangok, melyek azt követelik, hogy a nő térjen vissza a háztartásba. Ezzel állítólag nagyon sok problémát meg lehetne oldani, köztük a családok stabilitásáét is. A Szovjet Nőbizottság azonban következetesen ellene van az ilyen felfogásnak. (Mellesleg: e problémakör számunkra is nagyon ismerős.) Bizonyos, hogyha a nő otthon lesz, a férfinak sokkal kevesebb lesz a problémája; mindig ki lesz takarítva, meg lesz főzve az ebéd, nem lesz gond a bevásárlás. Nem lesz szükség a szolgáltatásokra, így jelentős pénzösszegek takaríthatok meg. Csakhogy az ilyesmi ma már lehetetlen. Egyrészt történelmi, másrészt gazdasági szempontból. A népgazdaság sok ágazata kerülne kétvállra a nők nélkül, efelől sem lehet kétségünk. További hang, amelytől hangos a szovjet társadalom : adjunk nagyobb jövedelmet a férfiaknak, s akkor a nőknek nem kell keresniök! De mi lesz akkor az egyedülálló nőkkel és anyákkal? Hisz belőlük is több mint 10 millió van a Szovjetunióban. A szovjet nők nagy hányada végez nehéz fizikai munkát. 1917-ig, a forradalomig léteztek olyan törvények, melyek korlátozták a nők nehéz fizikai munkáját. Később, 1931-ben kiadtak .egy listát a nők számára tilos munkákról, de a háború ennek érvényességét megkérdőjelezte. Hisz ki dolgozott volna, ha nem a nők? Ma létezik egy általános határozat, hogy nők nehéz munkát csak kivételes esetben végezhetnek. Csakhogy mihez kell és mihez nem kell kivétel ? így aztán sok szovjet nő mozgat meg egy nap alatt akár 7 tonna terhet is, vagy dolgozik az építőiparban és más, egészségre ártalmas munkahelyeken. De nézzük, hol van a kutya elásva! A nő maga akar az ilyen munkahelyen dolgozni. A különböző pótlékok, a megkülönböztetett szanatóriumi és más gondoskodás miatt. Micsoda nagy munka volt kihozni a nőket a bányákból, de az éjszakai műszakokról, arról, hogy aszfaltozok legyenek, nem tudjuk őket lebeszélni ; makacsul elutasítják próbálkozásainkat. (És megint itthon vagyunk, ugye?!) De mit szól mindehhez a peresztrojka? Eddig új problémákat hozott. A dolgozók — főleg az adminisztratív dolgozók — létszámának csökkentésekor a nőkre kerül sor legelőször. Alacsonyabb szintű a képesítésük, kevesebb a gyakorlatuk, kevésbé megbízhatóak, mivel gyakran kell gyermekeikkel otthon maradniuk, ráadásul hosszabb ideig tartó gyermekgondozási szabadságra is mehetnek. (Ezt ma 4,5 millió szovjet nő veszi igénybe.) A szovjet nőnek lényegében így három lehetősége van, melyből egyet választania kell. Vagy első helyre teszi a családját és nem törődik többé a szakmai érvényesüléssel, függetlenül képességétől és műveltségétől. Esetleg választhatja a karriert. De akkor nem szabad sajnálkoznia, hogy nem szülhet gyermekeket, vagy csodálkoznia azon, hogy gyermekei nem az ő elképzelése szerint lettek felnevelve. A harmadik út: az eszmény; az első és a második lehetőség összekapcsolása és öszszehangolása. Ezt részesítené előnyben a legtöbb nő, ha ... Ha ennek meglennének az anyagi feltételei. Ezek pedig a gyermekintézmények, a tökéletes szolgáltatások — a bevásárlások is, a takarítás, a gyermekfelügyelet. Az átalakítás épp ilyen célokat követ, ezért csatlakoznak hozzá a szovjet nők. Mindez érvényes az ötvenmilliós Ukrajnára, s az Ivanofrankovszki területre is. Hisz itt rossz, egészségkárosító helyen dolgozik a nők több mint egyharmada, és munkahelyváltoztatásra rábírni őket nagyon körülményes. Erről beszélgettünk Erlena Dmitrijeva Kozsuskovával, a területi székhely gyermekkórháza nak főorvosával és a terület fő gyermekorvosával, Szvetlána Boriszovna Zavgordnával. A szolgáltatás és a szociális programról pedig a gyeljatinszki faipari kombinátban esett szó, meg abban az óvodában, mely párját ritkítja a vidéken. Tökéletesen felszerelt, van fürdőmedencéje és faszobrokkal teli szép kertje. Maximális mértékben a szülők kedvébe járnak, azzal például, hogy tizenkét órás a napirend, 7.30-tól 19.30-ig. A család A peresztrojka nagy figyelmet szentel neki. A Szovjetunióban 70 millió család van, a felnőttek 89 százaléka él családban. Viszont évente 900 000 házasság bomlik fel (és akárcsak nálunk, a válás kezdeményezői többnyire a nők). Ma 1,5 millió elvált nő 1,7 millió gyermeket nevel. A Szovjetunióban napjainkban egy új, érdekes jelenség van kialakulóban, mely a hatalmas területi távolságokból fakad. Egy új családtípus jelent meg, az ún. szezoncsalád. Az a férfi, aki az év egy részét munkája miatt távol tölti családjától, két családot alapít. Egy törvényeset a lakóhelyén, és egy nem törvényeset a munkahelyén. A hasonló családtípus eléggé elterjedt Latin- Amerikában, és bár a Szovjetunióra még nem jellemző, nagyon gyorsan terjed. Tudatosítja ezt a tény a Szovjet Nőbizottság és annak tanácsai is. Feladatul tűzték ki hát a család tekintélyének növelését. Például úgy, hogy érdemrendeket osztanak ki az anyaságért. Az apáról azonban megfeledkeztek. Igaz, ez csak részletkérdés, de annál lényegesebb! Utunk során is tapasztalhattuk a család presztízsének növekedését. Az Ivanofrankovszki első találkozónk alkalmával rögtön két családot is megismerhettünk. Megismerkedtünk az anyával, Anna Andrejeva Gnipjukovával, gyermekeivel és férjével. A lánya hivatalnok, a fiai — hármasikrek — hivatásos katonák. Mihail, Waldemar és Roman akár három tojás. A másik családot Romania Dubelevszka és két fia alkotta, amolyan folklór kolektívaként. Együtt muzsikálnak az egész vidék örömére. Sok a rajongójuk, folyton fellépésekre hívják őket. Pályájuk elején
