Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-24 / 5. szám
FÓRUM ■■■■■■I “c Mi # £ <■’* r-’1 * «.-1 ‘i*<. \ ■ t Szervezeti élet A nőszervezeti kongresszus és az első szlovákiai kézimunka-kiállítás centenáriuma tiszteletére reprezentatív országos kiállítást szervez az SZNSZ KB. „Az élet szépsége” mozgalom aktivistáinak találkozóján megfogalmazott célok szerint mindannak a legjavát szeretnék a nyilvánosság elé tárni, amit a nöszövetségi alapszervezetek művészeti csoportjai állítanak elő, a hagyományápoló hímzésektől kezdve egészen a modem amatőr képzőművészeti munkákig. A vitában sok szó esett arról, mi az, ami egy országos kiállítást igazán színvonalassá tehet. A néprajz ismerői amellett kardoskodtak, hogy a népművészet modem applikálói közül csak azok juthassanak el a tárlatra, akik igazán avatott munkát végeznek, nem pedig rejtett giccset állítanak elő. Helyi és járási bemutatókon kellene összegezni, hol mi található, azt követően pedig egy szakértő zsűrinek kellene kiválasztania a legjobb munkákat, egységes kritériumok alapján. Elsősorban a „műfajokat" szeretnék gazdagítani egyesek, mások pedig azt vallják, a kevesebb néha több, tehát mindenből a legjobbat kell bemutatni. Egyben azonban mindenki egyetértett : a kiállításnak a szlovákiai tájak népművészeti gazdagságát kellene szemléltetnie, lehetőleg eredeti tisztaságában. Több résztvevő adott hangot azon meggyőződésének, hogy az alapszervezeti kézimunkaköröknek a jövőben tovább kellene lépniük, szakemberek tanácsát kellene kérniük, hogy tudatos munkát végezzenek, s ne egy-egy felkapott, kevésbé értékes divat (olykor giccs) hódolóivá váljanak. A kézimunka, s rajta keresztül a népművészet alapos megismerése, szépségeinek, motívumkincsének tudatos tanulmányozása közelebb vezet önmagunk és népünk megismeréséhez, gyökereinkhez, ahhoz a múlthoz, amelyet megőriznünk nemcsak áldásos, hanem kötelesség is. _fS_ Nemrég Bélán (Belá) Varga Kálmánnéval. a nőszervezet elnökével beszélgettem, aki már tíz éve van ebben a tisztségben. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járás keleti részén lévő 492 lakosú községben hetvenhat tagja van a nőszervezetnek. Az évzáró taggyűlést már régebben megtartották, akkor összegezték, hogy társadalmi munkában tagjaik a községben lévő parkokat, virágokat rendszeresen gondozzák, gyermeknapon az óvodásokat megajándékozzák, és mesedélutánt tartanak nekik. Az idős falubelieket is minden évben meglátogatják, a betegeket többször is. Az elmúlt évben hathetes főzőtanfolyamot rendeztek, melyen tizenhatan vettek részt. A taggyűlésen vállalták, hogy fejenként 4 órát dolgoznak le a mezőgazdasági csúcsmunkák idején, hogy hetilapunkat további öten előfizetik, és öt új. fiatal tagot is felvesznek soraikba. Varga Kálmánné elnöknek, az egész szervezetnek további jó munkát kívánunk. Dr. HOFER LAJOS Köztünk élnek Az ipolynyéki (Vinica) népkönyvtár 1978- ban, a Nagykürtösi (Vefky Krtís) járásban elsőként nyerte el az SZSZK Kulturális Minisztériuma díját, a „Példás könyvtár" címet, melyet azóta már másodszor védett meg Terebessy Zoltánné könyvtárvezető. — Miért ez a fény a szemedben ? Semmi veszteség nem ért volna, ha most másodszor nem véded meg a címet? — Tudod, nekem ez a könyvtár az életet jelenti. Tizenkilenc évi munkám van benne, én raktam le a „nagykönyvtár" alapjait. Tiszta lappal indultam, álmaim álma néha öreg bútordarab és közel egyezer kötetnyi könyv volt. Ezt az álományt Vicián Margittól vettem át; olvasótábora már neki is volt. de a könyvtár akkor még csak hetente egyszer volt nyitva ... Én ezt kevésnek találtam. A hibás könyveket kiselejteztem, s ha csak lehetett, mindig vásároltam újakat, így most már 12 958 darab van a polcokon. Ebből 8 047 a magyar nyelvű. Szépirodalmi könyv 5 700 van, 3 640 a gyerekkönyv. 697 olvasóm van, s aminek nagyon örülök: sok közöttük a fiatal. — 1988 januárjában „beköltöztünk" a volt óvodaépületbe. Szép, esztétikus, otthonos. Azóta berendeztem a zenesarkot, öszszegyüjtöttem 97 lemezt. Vannak kedves meselemezeim is. Jól érzem itt magam, ez a második otthonom ... különben az első is igazi számomra. Három helyes nagyfiú mamája vagyok ... És dolgozom még a Csemadokban, a vöröskeresztben, a nőszervezetben. A tizenöt tagú olvasókört vezetem. A volt könyvtár helyén most ifjúsági klub van. Bizony, féltem, hogy eltávolodnak tőlem a fiatalok, ha távolabb leszek tőlük, de kellemesen csalódtam. Rendszeresen jönnek, zenét hallgatnak, könyvet cserélnek, újságot olvasnak, mert itt 39 féle áll rendelkezésükre. Az ifjúság segítőtársam is. szorgalmazzák az együttműködést. Zsigmond Dénes SZISZ-elnök fellendítette a szervezeti életet, a kezdeményezést, a közös munka sikerét. — Mégis: mit tudtok ti közösen csinálni?! — Hát együtt emlékeztünk meg járásunk keletkezésének 20. évfordulójáról, együtt vettük számba járásunk híres szülötteit, kvízt rendeztünk, amolyan krónikalapozgatást, klubesteket, komolyzenei összejöveteleket. Oroszlán Marika az én kabalám. Munkába lépésemkor tőle kaptam az első verset és az első csokor virágot. Azóta felnőtt, tag és segítőtárs. Három éve sokat segít Molnár Sándomé, aki félállásban itt dolgozik ... De pillanatnyilag ö a kultúrház ideiglenes vezetője. így én most magam vagyok. A pedagógusok közül Kossuth Lajosné és Siket Ibolya segíti konkrétan a munkámat... — És az olvasóid? Közülük kit tüntetnél ki? — Az év rekordere Mics József Felsőnyékről. Ő toronymagasán vezet. De nekem az is nagy öröm, hogy már az óvodások is járnak látogatóba... — Van még teijesületlen kívánságod? — Van. Az álmom: egy videó. Tudom, költséges óhaj, pénzkérdés... De nagyon jó lenne! Ám addig is várom, sok szeretettel várom az olvasni vágyókat, a zenerajongókat! DEÁK SÁNDORNÉ [Mindenféle Amikor az óév tengelye nyikorog és elérkezik az új év, megélednek a különböző szokások a kisebb településeken is. A koccintgatások mellett újabban színes petárdákat durrogtatnak. Amolyan békés háború ez, amitől irtóznak az állatok is. Ilyenkor kivonul az utca népe és boldog új évet kíván egymásnak. -• Mi, hatvan körüliek Heterogén osztály voltunk mi huszonegyen. Ádáz vitákat folytattunk csoportokra oszolva, a három-négy diktatórikus hajlatmi vezéregyéniség ellen mégis összefogva. a fiatalokra jellemző mély igazságérzettől hajtva, hogy az osztályban a demokrácia érvényesüljön. Az indulatok elhalványultak a tanépület falain kívül. A nagy kertben, a pavilonszerben elhelyezett épületek egyikében, az internátusbán, más csoportosulásban, esténként vidám párnacsatákat vívtunk, ezer diákcsinyt követtünk el, vagy komolykodtunk az élet dolgairól. Este tízkor ráült a csönd a lány intézet zárt világára, hogy reggel hatkor, télen-nyáron kiugorjunk az ágyból a „hetes” keltésére és tornázni menjünk, télen a jéghideg tornaterembe, jó időben „a játékterünkre”. Aztán estig nem volt megállás, délelőtt elméleti oktatás, délután gyakorlati. amelybe beleférlek a mezőgazdasági ismeretek, a kertészet, a gyümölcstermesztés. Néha kissé kényszeredett, de alapjában véve mégis vidám révületben száguldoztunk a szuperül felszerelt tankonyhából a francia- vagy zongoraórára. igen. a tehénistállóból a teniszpályára, a kézimunkaóráról az önképzőkörre, a kosárfonásról a művészi tornára. Színdarabokat tanultunk be és táncokat. Mikulás-estet és farsangi bált rendeztünk mi „nagyok", énekkarunk Kodályon nőtt fel. Sok volna még sorolni. Vasámaponkén kiemelkedtünk a megszokottból, belebújtunk könyvtárunk jó könyveibe, barátnői tereferéket folytattunk, és ha kimentünk a városba — tanárnői felügyelettel —, fölvettük sötétkék egyenruhánkat és hetykén a fejünkbe vágtuk a Bocskai-sapkát, melyen sávok jelezték az évfolyamokat. Néhány tanárnőnket rajongva szerettük és tiszteltük, nemcsak tanítottak, de neveltek is bennünket, életre szólóan. így érkezett el a búcsúzás szomorúsággal vegyes öröme. Sokoldalú felkészültséggel, de talán túl idealisztikus elképzelésekkel léptünk ki a nagybetűs Életbe, amely a maga valóságával hamarosan és drasztikusan mutatkozott meg számunkra. A napfényes évek után a háború borzalmai sodortak el, vagy szét bennünket. .. Most itt várakozunk egymásra, kissé elnehezülten vagy összementen, fiatalosan vagy öregesen, mindenesetre feltéve a szemüveget, hogy jobban lássuk az érkezőt. aki az ötvenedik találkozónkra jött. Sajnos egyre kevesebben. I. a legújabb divat szerint öltözve, csupa mosollyal fogad mindenkit, fáradhatatlan szervezője az ötévenkénti találkozóknak. Jobban ráér, nincs gyereke. Volt. Budapest bombázásakor szülte a pincében. A nyirkos, hideg helyiségben az újszülött tüdőgyulladást kapott, nem volt segítség, meghalt. I.-nek egészségi állapota miatt több gyereke nem lehetett. Most tudtuk meg többen, hogy a kedves vidám K. fiatalasszonyként, gyermeket várva pusztult el egy koncentrációs táborban. E. is ott hah meg. Induló pályánkról erőszakosan kilendítve győztünk talpra állni. A csinos kis szőke B„ akinek sokszor halvány fogalma sem volt a leckéről, az életben is bukdácsolt bizony. Alig 18 évesen a mamája férjhez adta egy jóval idősebb férfihoz. Nem tartott sokáig a házasság, az újabb próbálkozás sem, míg végül, bár nehezen, megtalálta a helyét és a párját. Röntgenológusként dolgozott évekig. Többen helyezkedtek el az egészségügyben és irodákban. A kiegyensúlyozott £ énekesnőként talált hivatást, nyugdíjasként egy slcanzei felügyelője és saját csodás kertjének müve lője. A másik £. irodai munkája mellel szebbnél szebb régi motivumú kézimunkái gyártója, országos díj tulajdonosa, kiállító sok nyertese, munkáival Párizsig is eljut va. Unokái ndiázója. M., aki hunyorgi szemmel órák alatt is falta az olvasnivalói ma műfordító, angolból és franciából. A és V. vidám, kiegyensúlyozott teremtések négygyermekes családanyák, sok unokc ved. Mindenki felderíti a családjukról kt szült fényképek láttán. A nyolcgyereke családból származó V. is. bár kisebb est tátijának, de még ma is fáradhatatla támasza, segítője gyermekeinek és nég unokájának Évtizedekig a pult mögöi állt, változatlanul szívélyes szolgálatkés: seggel, udvariassággal, melyet sok vev még ma is visszasír. Ketten belerokkanta a megpróbáltatások terhébe. /. az álmodi zó, a kultúrára éhes. a szépen öltözködt környezetéből kilendítve ideggvógyintézi lek lakója lett. ma élő halott, egy rokon jóságára utalva tengeti életét. D. pedig, mindenkin segítő kedves osztálytárs, be dog menyasszonyként volt kénytelen b\ csúzni a háborúba menő vőlegénytől, at nem tért vissza soha Előbb a munkál menekült, azután külföldre ment, máj na 6
