Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-31 / 45. szám
CSALÁDI KÖR Kiszámították-e Kedves Olvasóink, milyen időnyereséget jelentene, ha hatórás munkaidőben dolgoznának? Menynyit profitálna ebből a család, a gyerekek, a háztartás? Mert ugye, dolgozunk gyárban, üzemben, hivatalban, kórházban, iskolában — általában szigorúan kötött munkaidőben. Az egyik szociológiai fölmérés szerint nálunk a nők átlagban 8,07 órát töltenek a munkahelyükön — s akkor még nem számoltuk az olykor két, három órát is kitevő utazgatást, ingázást. E félnapi távoliét után pedig várja őket az otthoni munka, a főzés, vasalás, a család ellátása, a gyereknevelés. Egy időmérleg-kimutatás szerint hazánkban a dolgozó anyák húsz, harminc percet foglalkoznak naponta a gyerekeikkel. (Vajon mi fér bele ezekbe a negyed és fél órácskákba?) A dolgozó nők kétségkívül társadalmunk legjobban megterhelt csoportjai közé tartoznak. A szakemberek vélekedése szerint a részmunkaidős és rugalmas foglalkoztatás jelentősen könnyítene terhei ken. Az új családpolitikai koncepció előkészítői és javaslattevői (a tervezetet előreláthatólag decemberben tárgyalja a kormány) is ebből indulnak ki, amikor a részmunkaidős foglalkoztatás törvénybe iktatásán fáradoznak. De hogy mindez azért nem ennyire egyszerű (és nagyszerű), bizonyítja az ENSZ nairobi konferenciáján elfogadott távlati stratégia is, mely kimondja: „Kerülni kell a részmunkaidős foglalkoztatás kizsákmányoló jellegét, valamint a részmunkaidő elnőiesedésének irányzatát." Szlovákiában mindössze a nők 3,5 százaléka dolgozik részmunkaidőben. E 3,5 százalék jól mutatja, mennyire nem találkozik még az egyéni érdek a munkahelyi érdekkel, a vállalatok mennyire idegenkednek a részmunka - idős foglalkoztatás bevezetésétől. Persze, sok dolgozó (és vezető) nem is tud arról, hogy a hagyományoson kívül más foglalalkoztatási forma is létezik, tehát még csak szóba se hozzák; az üzemek többsége — szándékosan — nem is iktatja az ilyen jellegű kérvényeket, ezért az érdeklődök száma reálisan föl sem becsülhető. Pedig a nők, életük egy bizonyos szakaszában, főleg ha fokozott gondozói, nevelői feladatot kell ellátniuk (kisgyermekeik vannak, öreg szüléikről kell gondoskodniuk stb.) — szívesen dolgoznának akár négy- vagy hatórás munkaidőben. Néhány munkahelyen, ahol sok nő dolgozik, évek óta kölcsönös megelégedésre működik az ún. kismamaszalag, ahol a gondozási segélyről visszatért anyákat foglalkoztatják. Kezdenek reggel hétkor, nyolckor — és egy műszakban dolgoznak; igaz, hogy a műszakpótléktól elesnek, ám mégis megéri. Természetesen már nálunk is vannak olyan vállalatok, amelyek részmunkaidős munkahelyeket hoztak létre (a szolgáltatóiparban, az egészségügyben). Ám a kereslet meg sem közelíti a kinálatot! Jelenleg a nők mintegy harminc-negyven százaléka igényelné a rugalmas munkaidőt. A hatórás részmunkaidő törvénybe iktatása (esetleg a harmincórás munkahété) a nők élet- és munkakörülményei javításának egyik legsürgetőbb követelménye. S hogy a női szakmák alulfizetettsége és a nők többletterhei között milyen összefüggés van, jól mutatja az a felmérés, mely szerint a nők nagy része inkább rugalmas munkaidőt (rugalmas kezdés, végzés) helyezné előnybe, mint a részmunkaidős foglalkoztatást (négy-, hatórás munkanap) — mivel már pár száz koronányi jövedelemcsökkenés is komoly érvágást jelent a családi kasszának. Nagyobb teljesítmény, alacsonyabb bér Ha részmunkaidő, akkor Japán — gondolják sokan, pedig a világ nyugati felében már mindennapi ez a foglalkoztatási forma. A gyengébb nem képviselői szívesen vállaják ezt a kedvezőtlenebb feltételekkel járó, de némileg több szabadidőt kínáló változatot. Miért előnyös — még egyes nagyvállalatok számára is — ez a munkarend Japánban, például a részmunkaidős a teljes munkaidőben ddlgozók bérének legfeljebb a háromnegyedét kapja, szociális juttatások nélkül, holott például a textiliparban a részidő alatt dolgozók a teljes munkaidősök teljesítményének 80 százalékát képesek „hozni". Az üzempszichológusok megállapították: a rövidebb munkaidő alatt a dolgozók jobban összpontosítanak feladataikra, nem lankad a figyelmük, jó a termelékenységük, nagyobb a teljesítményük. A foglalkoztatók végül is megtalálják a számításukat: nagyobb teljesítmény, alacsonyabb bérért! A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egyik jelentése is foglalkozik a részmunkaidösökkel. Egyes országokban — Dániában, Svédországban, Norvégiáean és Hollandiában — a dolgozó nők 40 százaléka részmunkaidős. Az NSZK-ban, Belgiumban és Nagy-Britaniában is sokan e foglalkoztatási formát választják. Olasz-Lehetne másként is? Csehszlovákiában az aktiv korban levő nők nagy százaléka dolgozik, nemzetközi összehasonlításban is az egyik legmagasabb a női foglalkoztatottság. A nők tömeges munkába állása önállóságukat, függetlenségüket teszi lehetővé, lehetőséget kínál az önmegvalósításra; igen sok esetben azonban az anyagi kényszerűséget tükrözi. Jövedelmi viszonyaink olyanok, hogy a családnak szüksége van az anya keresetére is — családmodellünk kétkeresős. Általában a családokban az aszszonyok jövedelme alacsonyabb. A nők keresete nemcsak azért kevesebb a férfiakénál, mert a női munka más jellegű, mint a férfimunka, hanem azért is, mert a női munkakörök és az elnőiesedett szakmák (elárusítók, pedagógusok stb.) anyagi elismerése jóval alacsonyabb a férfiakénál. Egy fölmérés adatai szerint az élemiszer- és textiliparban, valamint a bőriparban dolgozó nők a legkevésbé elégedettek a fizetésükkel. Általában azok a szakmák, ahol a foglalkoztatottak a hagyományos női készségeket bocsátják áruba, mind-mind alulfizetettek, lásd: textilipari munkások, ápolónők, eladók. A diplomás és szakképzett nők gyakran nem a képesítésüknek megtelő állásban helyezkednek el, előnyben részesítve a család érdekeit; s a női pályák ritkán felfelé ivelök, különösen a családos nőké. Csehszlovákiában a vezető beosztásban levő férfiak száma száz százalékkal magasabb, mint a nőké. Miközben a nők képzettségi szintje állandóan emelkedik, a legnagyobb és legáltalánosabb baj, hogy az egyetemet végzettek szellemi kapacitása kihasználatlan marad. (Aki egyetemistaként a kvantumelméletről írt szemináriumi dolgozatot, tíz év elteltével jószerivel alapiskolás gyerekei házi feladatát körmöli.) Az alulfizetettség azonban az asszonyok elégedetlenségének csak egyik oka. A nők mint egy húsz százaléka általában azért hagyja ott a munkahelyét, mert elégedetlen a munkaidejével. (Főleg az egészségügyi, kereskedelmi dolgozóknál, postai alkalmazottaknál jelent ez komoly gondot.) Ma Szlovákiában — egy fölmérés tanulsága szerint — minden harmadik nő váltott műszakban dolgozik. A szám magas, főként ha tudatosítjuk, hogy ez az egyik legigényesebb foglalkoztatási forma, mind a női szervezet, alkalmazkodás, munkaritmus stb. szempontjából, mind az asszonyok egyéni életvezetése szempontjából. A foglalkoztató vállalatok adatai szerint részben egésze» nő 10
