Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-10-31 / 45. szám

NŐ A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXVIII. évfolyam Főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettes: GRENDEL ÁGOTA Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: OR DÓD Y DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334745 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél Előfizetési díj negyedévre 36,40 Kcs. Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, z.p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! • Címlapunkon: Könözsi István Jelvétele Kiürül a falu, Nagyék háza tája négy évtizeddel eze­lőtt igazi kisgazdaporta volt. Hosszú falusi ház. tágas udvarral, istállóval, csűrrel, nagy zöldséges- és gyümölcsöskerttel. Jó­zsi, a fiatal gazda büszke volt jószágaira, nadrágszíjnyi szántójára, szőlőjére és szil­váskertjére is. Feleségével együtt kora ta­vasztól késő őszig sokat dolgozott. Azért is, Iwgv három gyermeküknek könnyebb, szebb jövőt teremtsenek. Józsi éles eszű gyetek volt. szerelte a könyveket, minden újra felfigyelt. Szakmát azonban nem ta­nulhatott. Apja korán meghalt, a gazdag­ságot neki kellett tovább vinni. Vitte is mindaddig, mígnem őket is elérte a szövet­kezetesítés Elsők közölt állt a közösbe. Értelmes gondolkodása, megfontol előrelá­tása kiemelte a többiek közül. Tanfolyam­ra, szakiskolába küldték, majd miután hazajött, évtizedekig irányította a falu népének munkáját, egymás után valósítot­ta meg fiatalkori elképzeléseit, melyek mindenben összeforraltak a földdel, a pa­rasztmunkával, a szocializmussal. Gyerme­keibe is igyekezett mindezt beoltani. Azt akarta, maradjanak otthon falujukban, járják tovább azt az utal. melyet ö kezdeti el. Ők azonban más hivatást választottak, messze kerültek a földtől, egyre távolodott tőlük a falu. a paraszti életvitel. Apjuk nehezen törődött bele gyermekei sorsába, ma is fájlalja, hogy elszakadtak a földtől, a gazdálkodástól, mindattól, ami évszáza­kihal a határ dokon ál családjuk gyökereit képezte. Majd talán az unokák . .. reménykedett, de ahogy nőttek, úgy foszlott széjjel ez a remény is. Unokáinak már idegen a pa­rasztudvar. a mezőgazdasági munka, sőt. a föld. a természet gazdagságát sem tudják értékelni, becsülni. Nem csoda, hiszen vá­roson nőttek Jel. betonrengetegben, ahol zöldet alig látni, ahol nem kell naponta állatot etetni, tüzelőt hordani, vízért sza­ladni. mint azt még szüleik gyermekkoruk­ban tették. Nem ismerik a ház körüli munkák halaszthatatlanságát, csapból en­gedik a vizet, gázon ßznek, távfűtéses lakásban, kényelemben élnek. .Ezt akartuk — diinnvögi bánatában a nagya­pa. — Kényelmet akartunk gyermekeink­nek. unokáinknak. S most mégis panasz­kodunk. elégedetlenkedünk, mert mindezt másképpen képzeltük . .. Negyven év nem nagy idő. Mégis három nemzedék életformája tükröződik benne; a nagyapák joldhözragadtsága. a gyerekek és az unokák elidegenedése a földtől, a falusi élettől. Kihall a föld szeretete. becsü­lése. Pedig a mindennapi kenyerünket ma is a föld adja. a hozzávalót holnap is az embernek kell kitermelnie. Még akkor is. ha ma már csupán kényszerből, kötelesség­ből. és nem a munka iránti szerétéiből, megbecsülésből teszik. A földel művelni, az állatot etetni kell. A természet gondol­kodó. kreatív munkaerői kíván, nem ön­működő robotokat. Emberi, aki ugyan sokkal több tudással és hozzáértéssel ren­delkezik, mint neg)’ven évvel ezelőtt, de éppen úgy tiszteletben tartja a természet törvényeit, mint akkor. A nagyapák uno­kái legyenek ugyan agrár-, vegyész- vagy gépészmérnökök, de kell hogy ereikben parasztvér folyjon. E nélkül keletien lesz a kenyér, savanyú a szőlő. Ami még a Nagy Józsefeknek elérhetet­len volt. az gyermekeik, unokáik számára valóság. Mégis bánatosak a nagyapák. Valamit elmulasztottak, nem jól csináltak. Az ..ültetésnél", a palánták nem ott gyöke­reztek. ahol arra a legnagyobb szükség van. Ma már félve tesszük fel a kérdést: meddig bírják a nagyszülők ? S mi lesz akkor, ha üresen maradnak a falusi por­ták ? Ki foglalja el a nagyszülők helyét ? Nem a Nagy gyerekek az egyedüliek a faluban, akik csak vendégségbe járnak haza. Kiürült a falu. elköltöztek a fiata­lok. S ezzel együtt mintha a határ is kihalt volna... De elejét lehet-e venni a Nagyék és a hozzájuk lutsonló falusi porták elnép­telenedésének; mi győzi meg a nagyapák gyermekeit és unokáit, hogy visszatérjenek a földhöz, hogy a paraszti munka újból tiszteletet és olyan megbecsülést nyerjen, amilyenben azt a nagyapák tartották ? nő 2

Next

/
Thumbnails
Contents