Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-24 / 5. szám
Tanítók és tanítványok a tehetséggondozásról tanárok itt nem adnak órát. Évente az általános gimnáziumi osztályok mellett nyílik egy matematika—fizika szakirányzatú is, ami különben semmire nem jogosítja fel sem a tantestület tagjait, sem az oda járó tanulókat. Legfeljebb, hogy heti egy órával több a fizika, illetve a matematika a gimnázium első, ill. első két évfolyamában, mint az általános osztályban. Ez heti 5 matematika és 4 fizika órát jelent. Honnét vannak mégis az országos szinten is kiemelkedő eredmények, a sok tehetséges diák? — A járás alapiskoláiban sokat foglalkoznak a matematika és a fizika iránt fogékony gyerekekkel. Mi itt a gimnáziumban az ő munkájukra építünk — mondja Lovász Gabriella, matematikát, algoritmust és programozást tanító pedagógus, aki egykor maga is a gimnázium növendéke volt, 1958-ban az első eredményeket hozta iskolájának a kerületi matematikai olimpiáról. — De nálunk se a gyerekek, se a tanárok nincsenek összeválogatva. Válogatás tehát nincs, de a természetes kiválasztódás folyamata működik, ha a körülmények megfelelőek, és nem a bénaság a fő jellemzőjük. A veleszületett adottságokat avagy a kisgyermekkortól fejlesztett képességeket az iskola értő munkája kiemelheti és fokozhatja. Ebben az esetben valószínűleg erről van szó. A hozzáértő foglalkozásról, ami már alapfokon elkezdődik. S hogy az eredmények középiskolás korban már szembetünőek, ehhez az is szükséges, hogy a két iskolaforma állandó kapcsolatban álljon egymással, a módszerekben, a célokban egyetértés legyen. A komáromi gimnázium és a járás sok alapiskolája között ez az egyetértés létezik, az egymás munkáját segitő, kiegészítő kapcsolattartás működik. a folytonosság dicsérete avagy A napokban rövid beszélgetést hallgattam végig a rádióból. Egy édesanyát kérdeztek, akinek a kisfiáról pár éves képzés után kiderült, hogy zenei tehetség. Mit szólt ehhez az édesanya?! Nem sokat. Ami lehet, hogy meglepő, de inkább nagyon is jellemző állapotainkra — egyáltalán nem repesett a boldogságtól. Hanem inkább kétségeit foglalta össze abban a mondatban, hogy ugyan, ennek a kis országnak nincs szüksége annyi zongoristára. Ezek után a riporter hosszasan fejtegette, hogy ennek a kis országnak még annyira soha nem volt szüksége a tehetségekre — a tudományban, a gazdaságban, a kultúrában és a művészetben, tudósokra, tervezőkre, gazdasági szakemberekre és művészekre egyaránt —, mint ma. Tudom, ilyenkor fintorítja el a száját a rádióhallgató, s megenged — magának — egy csípösebb megjegyzést is, kár, hogy csak most jut az eszükbe, és hasonlóak. Szokás azzal jellemezni nemzetünket, hogy rengeteg tehetséget adott már a világnak. Ezek a tehetségek nemcsak hogy itt születtek, de itt szerezték meg a tudást is, amely majdani kiugró eredményeik alapja lett, s azt, ami legalább ennyire fontos, itt kapták az ösztönzést, hogy a pályán elinduljanak, és az erőt, hogy rajta megmaradjanak. Milyen küzdelmek után sikerül pályán maradni, s ahhoz milyen körülmények szükségeltetnek, ez már egy következő fejezet témája. Mi most a kezdeteknél maradunk. A komáromi (Komámo) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákjai 1958 óta rendszeresen bekapcsolódnak a középiskolások számára hirdetett matematikai és fizikai országos versenyekbe, az olimpiákba. Az ezeken a versenyeken elért eredmények teszik kézzelfoghatóvá talán a leginkább az iskolában folyó képzés színvonalát. 1988-ig — tehát 29 évfolyam alatt — fizikából összesen 204 tanuló ért el valamilyen eredményt a kerületi olimpiákon, 39 pedig bejutott az országos döntőbe. A harminckilenc tanulóból huszonötén az elmúlt három iskolai évben. így az eredményes tanulók számát tekintve a komáromi gimnázium az elmúlt 14 évben a Nyugat-szlovákiai kerületben az első helyen áll. Kimagasló eredmény is született: az 1986— 87-es iskolai évben az országos döntőn győztes lett az iskola diákja, Kis Petik Katalin, bekerült a nemzetközi fizikai olimpiára készülő csehszlovák válogatott keretbe, így eljutott Jénába, ahol ugyancsak eredményes megoldó lett. Egy év múlva Kis Petik Katalin országos első, s tagja a csehszlovák válogatottnak a XIX. nemzetközi fizikai olimpián Bad lschl-be. A matematika tanitásában a mérhető eredmények hasonlóak. A kerületi olimpiákon eddig 105 tanuló lett eredményes, az országos döntőben pedig öt. így a Nyugat-szlovákiai kerület gimnáziumai között az utóbbi években rendszeresen a komáromi az elsők között van az eredményes tanulók száma és az elért pontszámok alapján is. Pl. az 1985—86-os iskolai évben 47 tanuló szerzett összesen 168 + 2 pontot, az 1986—87-es évben 31 tanuló 160 pontot. (Utánuk mindkét évben a nyitrai Párovská utcai gimnázium következik a 23 tanuló 150+1, illetve a 24 tanuló 134 + 5 pontjával.) A matematikában is születtek csúcsteljesítmények az elmúlt években. Vázsonyi Ildikó a gimnázium négy évfolyamán keresztül mindvégig, tehát négyszer végzett a kerületi fordulók eredményesei között, az 1986—87-es évben eljutott az országos döntőbe, ahol nemcsak az iskola, hanem az egész kerület első eredményes lányversenyzője lett. A komáromi gimnázium semmiféle külön elbánásban, kiváltságban nem részesül. Nem kísérleti iskola, egyetemi A gimnázium matematika—fizika szakirányzatú osztályába jelentkezésük alapján kerülnek a tanulók. Az utóbbi években egyre több a pályázó. Az iskola híre nagy vonzóerő. — A tanítási órán az alaptananyagot kell megtanítanunk — mondja Lovász Gabriella. — A tehetséges gyerekekkel külön a délutáni szakkörökön foglalkozunk. A szakkörökről azonban kiderül, hogy egyre nehezebb rájuk időt szakítani. Egy mai gimnazistának ugyanis hetente átlagosan 35 kötelező órája van, ehhez legfeljebb 3—4 nem kötelező óra vagy szakkör járulhat. Kérdés azonban, hogy mikor. A nyolcadik-kilencedik órában pl. matematika szakkört tartani diáknak, tanárnak egyeránt megterhelő. — A sok gyakorlat veszi el az időt — mondja Édes Attitáné, aki ebben a tanévben került vissza az iskolába, a diákévek után — most már mint tanárnő. — Fáradt gyerekekkel kilencedik órában nehéz matematikát tanítani. A gond országszerte általános és nyomasztó. Ettől persze nem könnyebb Komáromban sem. Ki tudja miféle célre tekintő elképzelés kényszerít tanárt és diákot az ép figyelő és tűrőképesség határain túl is az iskolapadhoz! Itt azonbar nő 4
