Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-10-03 / 41. szám

TÁJOLÓ

KÖNYV

Jelentés

a kontraszelekcióról

Egy őszi reggelen vaskos borítékot hozott a postás; kedves ismerősöm könyvet küldött a következő szöveggel: „Ebben szinte minden benne van, amit egy pedagógusnak tudnia kell." Fiatal tanító lévén érdeklődéssel kezdtem olvasgatni, annál is inkább, mert a szerzőt személyesen is ismerem.

Sokan felvet(het)ik a fejüket, ha a kontraszelekció szó elhangzik. Sajnos, csak az utóbbi időben kezd divatossá válni, pedig aktuálitását már jó ideje szilárdan őrzi. Az egerek birodalmában azt jelentené, hogy két egér párharcában vagy a sajtért való küzdelemben nem az erősebb, okosabb, ügyesebb győz, hanem az, amelyik barátságban van az éppen ügyeletes macskával.

Tanító s nem politológus lévén, nem fogom elemezni a kontraszelekciót mint társadalmi jelenséget. Szívesebben összpontosítanék a könyvben lévő pedagógiai tanulságokra. Beke Kata sokat beszél azokról az új típusú pedagógusokról, akiknek feladatuk a jövő GONDOLKODÓ nemzedékének a felnevelése. Érdekes tanártípus körvonalazódik az ember szeme előtt.

„Van azonban egy, a tanítás-nevelés művészetében ugyancsak nélkülözhetetlen tulajdonság, amely igen szorosan kapcsolódik az intelligenciához, amivel ha rendelkezik valaki, bizonyosan intelligens: a humorérzék." Továbbá: „A humorérzék pedig tárgyilagosságra, önismeretre nevel, és a lehető legjobb segédeszköze a tanításnak és nevelésnek." Ezenkívül beszél más, szintén fontos tulajdonságokról is, mint pl.: jóindulatú kíváncsiság, beleérző készség, kapcsolatteremtő képesség, a tudás átadásának a szenvedélye, szuggesztív személyiség stb ... Engem nagyon megragadott a szuggesztív személyiség fogalma. Visszaemlékezve diákkoromra, valóban voltak olyan tanáraim, akik pusztán megjelenésükkel, szakmai igényességükkel rendet tudtak teremteni. Erről a tanári szuverenitásról s ellentétjéről így ír a szerző: „A tanár szuverénné, ha tetszik: hatalommá válik, mihelyt becsukja maga mögött az ajtót az osztályban. Ott azt teszi, amit akar, pontosabban amire képes. Teremthet szikrázó légkört, amelyben a legszárazabb anyagrész is érdekessé válik: lehet olyan unalmas, hogy a diákok megutálják a természeténél fogva érdekes tantárgyat is, ha nem a tanulást magát: lehet olyan igazságtalan, és tapintatlan, hogy évek múlva is fáj egyegy szava, mondata: lehet pojáca, vagy éppen villámokat szóró Zeusz, s lehet olyan a mindennapi magatartása, hogy

példájával nevel udvariasságra, méltányosságra, emberségre." A következő idézet elé csak annyit, hogy sajnos ilyen is van: „A tanár, aki életformája természetes részeként nem olvas, tájékozódik nap mint nap, néhány esztendő elmúltával csak annyit fog tudni, mint eminens diákja. És ez botrány. De mert botrány: bevallhatatlan.”

Mindenki előtt világos, hogy a jó minőségű alkotómunkához egy olyan munkahelyi légkör kialakítására van szükség, amelyben a pedagógus energiájának nagy részét a gyerekekre, s nem a külső támadások elhárítására fecsérli. Szinte hihetetlenül hangzik, de nemcsak a pénzt lehet irigyelni, hanem a kemény munkával megszerzett ismereteket is, vagy akár néha a gyerekek körében kialakuló ún. tanári népszerűséget is. Ettől a Káin-átoktól is nehezen tudunk szabadulni, ezért jellemzi munkahelyeink sokaságát a gyanakvás és irigység légköre. „A gyanakvásra épített iskola képtelenség. Az iskola szellemi műhely, a teljes személyiséget formáló alma máter, a nevelés és nevelődés színtere. Itt nevelődik a nevelő is, tanul a tanító is; szakadatlanul, hiszen máskülönben honnan is venné a bátorságot ahhoz, hogy másokat tanítson és neveljen?" Valóban! Hányszor mertük már bevallani önmagunknak és a gyerekeknek, hogy tudtunk tanulni tőlük? Hányszor történt meg velünk, hogy bár éreztük cselekedeteink igazságtalanságát, mégsem tudtuk azt mondani, elnézést gyerekek, most nincsen igazam? „Valamennyien szoktunk tévedni: s tévedéseinkből tanulni. A baj ott kezdődik, amikor valaki tévédhetetlennek hiszi magát." Nagyon örülnék, ha ezek a sokszor nem éppen hízelgő gondolatok visszhangra találnának akár egyetértő, akár elutasító megjegyzésekkel kísérve. Beke Kata kötete megrendelhető a prágai Magyar Kultúrában.

AGÓCS BÉLA

Kobajasi

Ha a komolyzenében jártas kortársainkat arról faggatnánk, szerintük ki ma Magyarország legnépszerűbb karmestere, a többség egészen bi.* osan Kobajasira voksolna. E kitűnő, ma már világszerte elismert dirigens eddigi életútját kívánja bemutatni Éber Tibor fényképes albuma.

E rendkívül tehetséges és végtelenül szimpatikus muzsikusról a portrékötet kapcsán kiderül például, hogy már 1970-ben, egy a budapestihez hasonló rendezvényen debütált, s azt megnyerve azonnal meghívást kapott a tokiói filharmonikusokhoz. Mivel Japánban különösen sok jó muzsikus él, és dolgozik, a legtehetségesebbeknek is rengeteg akadállyal kell megküzdeniük addig, amíg megfelelő álláshoz juthatnak. Kobajasinak tehát már induláskor szerencséje volt. A véletlen szerencse játszott szerepet abban is, hogy tudomást szerzett az első magyar karmesterversenyről, amelynek megnyerése megnyitotta számára a világhír felé vezető utat. Kobajasi ma már egy kicsit magyarnak is tekinthető, hiszen a magyar Hangversenyzenekar vezető karnagya, s a magyar zene iránti szeretete is régebbi keletű. Tizennyolc éves volt, amikor először találkozott Bartók és Kodály müveivel.

A riportkötet — amely az említett szerzőn kívül még tizenegy fotóművész munkája — célja: a fiatal Zenész pályafutásának és magánéletének bemutatása. Elsősorban a képek segítségével leshetünk be hétköznapjaiba, láthatjuk munka közben. Ugyanakkor megismerhetjük mint embert, egyszerű, családszerető, a muzsikán kívül az élet más területei iránt is érdeklődő férfit. Biztos vagyok benne, hogy a kötet kedvelt olvasmánya lesz minden komolyzenét értő és hallgató embernek. A könyv az Agóra kiadó gondozásában került a könyvesboltokba. ZSEBIK ILDIKÓ

HANGLEMEZ

Whenever You Need Somebody

A nyolcvanas évek végének egyik legsikeresebb férfiénekese Rick Astley, az ismert menedzsertrió Mick Stock, Matt Aitken és Pete Waterman legújabb felfedezettje. Ezért is volt kellemes látvány hanglemezboltjaink kirakatában az Opus lemezkiadó gondozásában megjelent sikeralbuma. Mi tagadás, szokatlannak tűnt, hogy ezúttal aránylag gyorsan reagált „popiparunk", és időben piacra dobta a sztár első albumát. A tíz kitűnő szerzeményt tartalmazó korong igazi lemezcsemegét jelenthet valamennyi korosztály részére.

Mivel fiatal és kezdő előadóról van szó, érdemes egy kicsit közelebbről megismerni őt. Richard Paul Astley 1966-ban született az észak nyugat-angliai Newton-le-Willows kisvárosban. Itt nőtt fel két bátyjával és lánytestvérével, Janettal, és itt tette első lépéseit a zenei pályán is. Osztálytársaival zenekart alapított. Give Way néven, ő volt a dobos. Később több észak-angliai klubban fellépett az FBI együttessel, de már énekesként. A warringtoni klubban Pete Waterman fedezte fel, s három hónap múlva szerződést kötött vele. Rögtön meghívást kapott az Empire stúdióba. A többi meg jött, mint a mesében. Az elkövetkezendő hónapokban a fiatal énekes megismerkedhetett a showbusiness leghíresebb előadóival.

A „Never Gonna Give You Up" című száma, melyet Rick 1986 októberében énekelt lemezre, ugródeszkát jelentett a világhírnév felé. Erre a sikerére kapcsolódik első nagylemeze, „Whenever You Need Somebody" címmel, amely 1987-ben látott napvilágot, s most nálunk is kiadták. Zenei anyaga a disco-sound jeleit viseli, beleértve a fent említett menedzsertrió négy szerzeményét, négy saját számát, sőt a „When I Fall In Love"-ot is, mely Nat King Cole előadásában

vált először ismertté. A nagylemez Angliában több héten át „tanyázott" a slágerlisták legelőkelőbb helyén.

Első helyezések Európa valamennyi slágerlistáján, arany- és platinalemezek, a brit hanglemezgyárak nagydíja, az 1987-es év legjobb kislemezéért, versenyen kívüli fellépése a San Remó-i dalfesztivál 1988-as gálaestjén, televíziós meghívások sokasága nemcsak hazájában, hanem a tengerentúlra is, valamint aktív részvétele az AIDS betegek és az éhező gyerekek megsegítésére szervezett koncerteken — ezek jellemzték az elmúlt hónapokban a nyugodt természetű, kiegyensúlyozott fiú életét, melyet nem változtatott meg a világhírnév sem.

CSALA SÁNDOR

KÖZMŰVELŐDÉS

III. Városi Kulturális Napok

A Csemadok Bratislavai Városi Bizottsága 1989. október 4. és december 5. között megrendezi a III. Városi Kulturális Napokat. Műsor:

1989. október 4. (szerda): 15.00 — Steiner Gábor emléktáblájának megkoszorúzása;

19.00 — Siposhegyi Péter: Mielőtt csillag lettem — epizódok Viszockij életéből Lőrincz Margit és Boráros Imre előadásában (Szakszervezetek Háza)

1989.október 8. (vasárnap): 15.30 — Jelentés a folyónak — irodalmi délután és Madách könyvkiállítás (Vesna Művelődési Központ, Pozsonypüspöki — Podunajské Biskupice)

1989. október 10. (kedd): 18.00 — Békés Pál: A női partörség szeme láttára — komédia a nagymegyeri (Óalovo) POLOSKA színház előadásában (Ruzinov Művelődési Ház) 1989. október 17. (kedd): 19.30 - Pozsonyi emlékeim — Mayer Judit műfordító előadása (a Csemadok KB nagyterme)

1989. október 23. (hétfő): 14.00 és 18.00 — Kármán József, Szabó Magda: Fanni hagyományai — a Csemadok losonci (Lucenec) alapszervezetének előadása (CSSZBSZ Háza — Damica, Heriianska u.)

1989. november 4. (szombat): 15.00 — Tavaszi szél vizet áraszt — népzenei és népdalverseny (a Szakszervezetek Házának nagyterme)

1989. november 10. (péntek): 19.00 Ünnepeink — A szőttes Népművészeti Együttes új műsorának bemutatója (a Szakszervezetek Házának nagyterme)

1989. november 16. (csütörök): 19.00 — A budapesti Fővárosi Operettszinház tagjainak operett-estje (A Szlovák Filharmónia Moyzes-terme)

1989. november 25. (szombat): 17.00 — A

Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának 25. évfordulója — jubileumi hangverseny (a Csehszlovák Rádió hangversenyterme)

1989.december 5. (kedd): 18.00 — A Pigmeus és vendégei — a Csemadok pozsonypüspöki alapszervezete rockegyüttesének műsora. Az érdeklődők a Csemadok Városi bizottságán (nám. I.mája 10—12, Bratislava; telefon: 534 31. 528 07, 533 94) 8.00—10.00 és 14.00—16.00 óráig vásárolhatják meg a belépőjegyeket.

Mindenkit szeretettel vár a rendezőség!

(ne)

nő 18