Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-17 / 4. szám

a találkozó, amelyre csak nők kapnak meghívót és programjában a vita is szerepel, csak érdekes lehet — indultam derűlátóan a képviselőnők járási találkozójára, melyet a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság és a nőszövetség közösen szervezett. Őszinte, nyílt, bíráló felszólalásokat vártam. Csak akkor kedvetlenedtem el, amikor elémkerült a jelenléti iv: a meghívott 154 képviselőnőből mindössze hatvanan jelentek meg az eszmecserére alkalmas találkozón. A hiányzók választókerületében valószínűleg nincs vitatnivaló, ott gondtalanok az emberek, vagy mi egyéb lehet még az oka a foghíjas részvételnek? — fordultam kérdésemmel Sol'ava Juliannához, a dunaszerdahelyi 11. választókörzet képviselőnőjéhez.

— Az első, s talán legfontosabb ok, hogy jó néhányan nem veszik komolyan ezt a feladatot. Ez pedig azt jelenti: alkalmatlanok a tisztség betöltésére. Sajnálatra méltó azonban az is, hogy a képviselők megválasztásakor gyakran a statisztika az „úr". Százalékokban előre meghatározzák, hogy x munkakörből y számú képviselőnek kell lenni, például tíz munkásnak és három értelmiséginek. Közben meglehet, hogy a választókörzetben több képviselőségre alkalmas értelmiségi vagy munkás is akadna. Szerintem a munkaköröket nem kellene behatárolni a képviselők megválasztásánál. Ugyanígy meghatározzák a nők számát is. Aztán gyakran megtörténik, hogy egy rossz képviselő „elfoglalja a helyét" az alkalmasabbnak. Statisztikailag azonban minden rendben van. Véleményem szerint nagyobb figyelmet kellene fordítani a képviselők nevelésére és tájékoztatására is. A megválasztott képviselők sok esetben nem is tudják, mi a feladatuk. Tanácstalanul állnak a problémák előtt, mert nem ismerik az eljárási folyamatokat. Hónapok telnek el, míg belejönnek a munkába. De nem szeretném megbántani azokat a képviselőnőket.

akik nem jelentek meg a találkozón. Meglehet, a hiba nem bennük van, hanem a munkaadójukban. Az üzemek semmilyen előnyben nem részesítik a képviselőket, sőt gyakran az értekezletekre sem engedik el őket, ha az munkaidőben van. Jómagam a Teslában dolgozom, Dunaszerdahelyen. Nem egy esetben én is hazaviszem a munkát, hogy másnap elmehessek a tanácskozásra.

— Ha már az értekezletnél tartunk, miképp vélekedik erről a találkozóról?

— Sajnálom, hogy többen nem jöttek el a meghívottakból, de sajnos, sokan még a jelenlevők közül sem használják ki a felszólalási lehetőséget. Pedig ez a fórum épp azért „született”, hogy a képviselőnők éljenek a kölcsönös tájékoztatás lehetőségével. Nekem az a gyanúm, hogy sokan megijednek a szerepléstől. Ez azonban nevetséges kifogás, mert az értekezlet nem színházi bemutató, nem is „kíván" szónoklatokat, szép szavakat, politikusokhoz illő körmondatokat. Ellenkezőleg: az egyszerűségre és a tömörségre kell törekedni, mindenféle közhely nélkül. Bevallom, nekem is izzad a tenyerem, a hangom is elcsuklik néha, de elmondom azt, amire választóim megkértek. Előttük nem hivatkozhatom arra, hogy ott volt x és y elvtárs, féltem felszólalni. De visszatérve a találkozóhoz. Hallottunk itt nagyon helyénvaló észrevételeket a közellátásról, az áruválasztékról, a szolgáltatásokról. Sajnos, a felszólalások többsége jogosan bíráló volt, épp azért jólesett hallgatni azokat a felszólalásokat, amelyek az elért eredményeket méltatták. Én tudom értékelni ezeket a beszámolókat, mert belőlük mások tanulhatnak, okulhatnak, ötleteket meríthetnek. Véleményem szerint, ami megvalósítható az egyik választókörzetben, arra van lehetőség a másikban is, csak akarni kell.

— És Ön hogy „áll" az akarással? Mennyire sikerül teljesítenie a választói kérdéseit, igényeit?

— Én az elért eredményekkel nem akarok hivalkodni, nem szeretnék jótündémek látszani, aki egy varázsütéssel elintézi az emberek ügyes-bajos dolgait. Nem tagadom, ha intézkedem, akkor egyúttal a saját és családom érdekeit is képviselem, mert a választókörzetemben lakom. Ha rossz minőségű a kenyér, ha nem fűtenek rendesen — azt én is érzem, nem csak az a 300 ember, akiket képviselek. Ha pedig sikerül valamit elintéznem, azért a lakókat is dicsérnem kell, mert nem közömbösek a lakótelepi élet iránt. Jelzik a problémákat — de segítenek azokat megoldani is. így sikerült elérnünk, hogy lett játszóterünk, hogy szép a lakóházak környéke.

— Azt, hogy sikerült elérnie, hogy az emberek felkeresték, tájékoztatták a gondokról?

— Felkerestek, mert ismernek. Én nem zárkózom be a lakásomba, mint sokan, mindig az emberek között akarok lenni. Munkából jövet megállók a pádon üldögélő nénik mellett, érdeklődöm mindennapjaik felöl. Az utóbbi napokban például a kisgyermekes anyák vannak gondban. Áruházunk kocsilerakójából sorra tűnnek el a takarók a gyerekekről. Jó, hogy van egy helyiség, ami védelmet nyújt az időjárás szeszélyeitől, az viszont már kevésbé, hogy senki sem kíséri figyelemmel azt. Itt, ezen az értekezleten is felvettem, hogy a közelben

Mikor

képvisel

a

képviselő

sorsjegyeket áruló egyén esetleg odafigyelhetne a gyerekkocsi-lerakóra is.

— Ne haragudjon a kérdésért, de nekem úgy tűnik, mintha az Ön számára csak ez a munka létezne.

— Ellenkezőleg, örülök hogy így vélekedik. Büszke vagyok a képviselőségre, habár csak két éve vagyok ebben a tisztségben, tehát nagy tapasztalatom még nincs. De nem lepődtem meg, sőt, nem is hátráltam meg, amikor javasoltak a képviselőségre. Ugyan képviselőként még nem dolgoztam, de a társadalmi munkában már jártas voltam. Még középiskolás koromban, a kollégiumi nevelőm vezetett rá, nemcsak tévé meg mozi létezik, hanem vannak szakkörök is a világon, ahol kellemesen el lehet tölteni a délutánokat. Jól működő tömegszervezetekben dolgoztam. Jelenleg is tagja vagyok a nőszövetségnek, a városi sportegyesületben, a DAC-nál pedig egy gimnasztikái csoportban dolgozom. Hetente kétszer, négy kolléganőmmel nyolcvan gyereket tornásztatunk, és viszem a saját gyerekeimet is. így ez a munka nem megy a család rovására. Sőt, inkább erősíti azt.

Bizonyára úgy vélik, hogy Julianna ideális riportalany. Pedig nem az eszményi képviselőt kerestem, hanem azt, aki alkalmas a képviselői feladat elvégzésére. Sofava Julianna személyében megtaláltam, habár kudarcok őt is érik, sőt haragosai is vannak, akik a figyelmeztetések ellenére hónapról hónapra nem fizetik a lakbért. Meglehet épp ezektől a „hátrányoktól" tartanak azok a képviselők, akik nem jönnek el a találkozókra, legjobb esetben pedig meghúzódva az utolsó sorban végigülik azt — pedig tudhatják, hogy így nem képvisel a képviselő.

H. KUBIK KATA

nő 17