Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-17 / 4. szám

m.: m*: j) 3II m d imgÉ Mi?űM n pm \ m §■ Barátnőmnek, akivel a múlt év decembe­rében végig jártuk a Bratislavában megren­dezett Gasto '88 kiállítást, a mesterien meg­­terített asztalokon a márkás porcelán tányé­rok, ezüst evőeszközök, kristálypoharak tet­szettek leginkább. Nekem a papírszalvéták. Nem esztétikai értékük, inkább puszta látvá­nyuk keltete fel érdeklődésemet ama egy­szerű oknál fogva, hogy az idő tájt szalvéta­ügyben hiába jártam a főváros papírüzleteit. Betelve az élményekkel és a jelszóval, hogy akinek nincs pénze eredeti festményre, az érje be jól sikerült reprodukcióval tértünk be a szomszédos talponálló étterembe, ahol cseréptálból kanalaztuk a kolbászos bable­vest ... Minden asszony ismer terítési fortélyokat — van. aki vendégei számára apró virág­csokrokat készít; van, ki előételként alkalom­nak megfelelő szólás-mondást, aforizmát „tálal" apró papirdarabkán —, csupán a kezdő háziasszonyoknak ismételünk el né­hány alapvető terítési tudnivalót. A hagyo­mányos teríték rendszerint a lapos- és mély­­tányérból. valamint az előétel tányérjából áll; bal kéz felől helyezzük el a salátástányért, a villát, vagy a villákat. Jobb oldalra tegyük a kést, illetve a késeket és a kanalat. A tányér elé kerüljenek a sütemény és a gyümölcs fogyasztásához szükséges evőeszközök és és a felszolgálandó italok poharai. Fűszertar­tókat három-négy terítékenként helyezzünk el. A szalvétát vagy a tányérba tegyük, vagy a tányér előtt mesterien redőzve egy pohár­ban helyezzük el, esetleg a tányér bal olda­lán szalvétagyürűben. Nem illik a papírszal­vétát kisebbre vágni, mint ahogyan azt a gyárban előállították. (Tekintettel a jelenlegi szalvétahiányra, a farsangi családi összejö­veteleken ajánlatos az asztalkendő használa­ta. Mossással, keményítőssel és vasalással jár, de emiatt a kis többletmunka miatt ne kívánjuk a fenébe a farsangot.) Illetlen­ség a szalvétával kitörölni a tányért, vi­szont ivás előtt köteles a vendég megtöröl­ni zsíros, tejszínhabos száját, mert nem szép látvány, ha az üvegpohár, vagy a kávéscsé­sze szélén ott marad az ételmaradékos száj nyoma... Mit miben tálaljunk a Gastro '88 ajánlata szerint? A levest csészében, vagy mélytányórban. a főtt tésztát, burgonyát, rizst és általában a húsokat és a hozzájuk tartozó köreteket lapos tányérban. Külön kistányért készítünk a gyümölcsnek, süteménynek, salátának, előételnek, és legyen tányérka a teás- és kávéscsészék alatt is. Két-három decis üvegpoharak valók az ivóvízhez, a gyümöics­­levekhez és a fröccshöz. A tiszta bor általá­ban egy-másfél decis. többnyire talpas üvegpohárból fogyasztandó, természetesen csak akkor, ha a háziasszony a terítésnél többféle poharat is az asztalra készít. Ha nem, akkor se reklamáljunk és legalább ven­déglátónk borát dicsérjük meg. Külön pohár illik a pezsgőhöz, talpas, szélesebb szájú, amelyben a szemnek is gyönyörűséget jelent a pezsgő győngyözésének látványa. Ha ét­­vágycsinálónak magasabb alkoholtartalmú italt kínálunk vendégeinknek, akkor azt há­rom-öt centiliteres pohárkákba öntve egy tálcán kínáljuk, a poharakat ne tegyük az asztalra a teríték mellé. Fontos még a virág, szerényebb mennyiségben, hogy a csokor ne barikádként emelkedjen a vendég és ven­déglátó közé, és ha az alkalom engedi, díszíthetjük az asztalt gyertyával is. És az abrosz? Mint felvételeinken is látják, egyálta­lán nem követelmény a hófehér szín, ellenke­zőleg, mintha a legünnepibb asztalokon is inkább a tányérok színét követné. Figyeljék meg. mennyire növeli az összhatást az ab­rosz közepén végigfutó színes abroszcsík, és hát igen, a színes papírszalvéta és asztalken­­dő. Az étkezést sokan — az újságírókat is beleértve — táplálékfelvételi, „tankolási" al­kalomnak tekintik rohanó életstílusunknak köszönhetően. A reggeli általában elmarad, a munkahelyen a kávé megelőzi a tíz deka, szinte futva, papírból elfogyasztott felvágot­tat és otthon is nagy előszeretettel rövidítjük le a hűtőszekrény és a terített asztal közötti utat. Szakemberek állítják, hogy a gasztronó­miai kultúra éppen úgy kultúránk része, mint más, hagyományos elemek, kulturáltságunk tükre az is. hogyan táplálkozunk. Ne tekint­sük hát kispolgári csökevénynek, ha a nagy­mama ezüsttel terít az egyszerű virslinek, és legyünk türelmesek akkor is, ha lányunk túl sokáig kísérletezik a születésnapi asztal pa­pírszalvétáival. Ftersze a nagy kérdés, hogy mikor lesz a kivételből szokás. Saját lakásá­ban, egymagában mindenki úgy étkezik, ahogyan jónak látja, ahogyan önmagát be­csüli, nem kell kiosonni a konyhába egy-egy kacsa- vagy csirkecsont leszopogatása mi­att, de azért nem árt, ha tudjuk, hogyan kell viselkedni egy ünnepi vacsorán milyen evő­eszközzel kell elfogyasztani az articsókát vagy a kivit. Megszívlelendő tapasztalat kez­dőknek; kivárni, mivel kezdi az asztalszom­széd. N. ZÁCSEK ERZSÉBET PRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELEI ' - '

Next

/
Thumbnails
Contents