Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-09-12 / 38. szám
A PALACKBAN tóttá a lovag szívét. De ezt is régi tréfának lalálhatta, mert beült az aortába, és a vérfolyamon felszállíttatta magát az agyba. Itt egy ideig babrált a finom tekervények között, kivett mindenfélét a fiókokból, meg visszatette, azután belezavarodott a vonalkák rendszerébe, ásított egyet, és Lancelot száján át kiugrott az ágyra. Leült az ágy szélére lábát lóbálva, és kis tükörben nézegette magát, mert a Szerelem nagyon hiú. Pedig nem volt szép a Szerelem: sovány volt és sápadt, nyugtalan és idomtalan, és a sok erőlködéstől kidagadtak az erei. De ö nem látta, hogy milyen csúnya, mert köztudomású, hogy a Szerelem vak. A Szerelem az ágy szélén ült — ez volt az alkalmas pillanat. Klingsor gyorsan fogta a harapófogót, és nyakon csípte vele a Szerelmet. A szerelem sikított egyet, és elejtette a tükröt. A hangra az éberen alvó Lancelot felébredt, egy pillanat alatt talpon volt, kezében vánkosa alá rejtett kardja, és rárohant Klingsorra. Mikor észrevette, hogy Klingsorral áll szemközt, zavartan és gyanakodva leengedte kardját. — Te vagy az, Klingsor? — Nagyon restellte, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozta házigazdáját. — Igen ... erre jártam ... gondoltam, megnézem, hogy alszol. — De minek az a harapófogó a kezedben ? — Tudod, ha netalán valami féreg zavarná az álmodat, hogy megfoghassam. — Ahhoz neked ekkora szerszám kell ? Nekem egy darab papír is jó. — Én nagyon undorodós természet vagyok. — És fogtál legalább valamit? — Igen ... de egészen jelentéktelen. És megmutatta a Szerelmet. — Pfuj, de csúnya — mondta Lancelot, és kissé gyanakodva visszafeküdt. Klingsor is visszatért szobájába. A Szerelmet begyömöszölte egy palackba, gondosan bekötötte pergamenpapírral és cukorspárgával, és a pergamenre rárajzolta Salamon király pecsétjét. Azután egy kis vignettát ragasztott az üvegre, ráírta: Amor, amoris, masc., és beállította a polcra, a többi, szellemet tartalmazó palack közé. A szerelem úszkált körül a spirituszban, mint egy bánatos béka. Klingsor megelégedetten feküdt le. — Vajha mindennap egy ilyen jó cselekedetet hajthatnék végre — sóhajtotta áhítatosan, és nemsokára el is aludt. Lancelot másnap csodára ébredt: a nap már magasan állott az égen. Úgy megdöbbent, hogy sokáig mozdulatlanul fekünd az ágyában. Hét esztendő óta mindennap hajnalban ébredt, és rettenetes izgatottsággal ugrott ki mindig az ágyából. És ma szinte nem is volt kedve felkelni, nagyon lassan öltözött, és fürtjeinek a rendbe hozására alig vetett gondot. Megborotválkozni pedig egyáltalán nem borotválkozott meg. „A sárkánynak Így is elég elegáns vagyok" — gondolta magában. Azután lement reggelizni. Klingsor nagy örömmel fogadta. — Hogy aludtál, mit álmodtál? — kérdezte. — Mit is? Ja, igen, elvesztettem a sarkantyúmat egy sáros réten. — Kár. Mert az első álom, amit idegen helyen álmodsz, be szokott teljesedni. — Az baj lenne. Tudod, a mai búzaárak mellett a birtokaim sem hoznak úgy, mint azelőtt, és nem szeretem a fölösleges kiadásokat. — Jobb lett volna, ha a szépséges királynéról álmodsz. Lancelot elsápadt. Csakugyan! Hét esztendő óta minden éjjel Guinevere királynéról álmodott. És ma ... reggeli imájába sem foglalta gyönyörű nevét, egyszerűen azért, mert imádkozni is elfelejtett. Már egy órája ébren van, és ha a varázsló nem szól, eszébe sem jut Guinevere királyné. Szórakozottan búcsúzott el Klingsortól, és megindult a kanyargós, hegyi úton lefelé. Klingsor integetett utána. — Még nem boldog — mondta szakállát simogatva. — Még nem tudatosodott benne az örömteljes változás. De idővel bizonyára áldani fogja öreg emlékezetemet. És zokogott a meghatottságtól. Lancelot hosszú ideig gondolataiba mélyedve kocogott az országúton. Az út egy kis bükkösbe kanyarodott be. Egy asszony jött vele szemben az úton, szamáron ült, előtte és mögötte sok szép kenyér volt a szamár hátán. Bizonyára pékné. — Adjon Isten — köszöntötte illedelmesen Lancelot. Gáncs nélküli lovag lévén, elve volt, hogy mindig előre köszönt a nőknek, még a polgárasszonyoknak is. A pékné viszonozta a köszönést. A pékné nem volt csúnya, sőt a maga polgári, vaskos módján oly jóizűnek látszott, mint a kenyerei. — Ugyebár, Amalasunthának hívnak téged — mondta Lancelot —, boldogult nagyatyád püspöki ostyasütő volt, és múlt húsvétkor három gyertyát ajánlottál fel, hogy színről színre láthasd egyszer Gábor arkangyalt? — Nem — felelte az asszony. — Hát akkor egyszerűen Merethének hívnak, négy gyermeked közül kettő feketehímlőben halt meg, de a harmadik gyönyörű, és a boltotok felett a cégér kék sündisznót ábrázol, és szeretsz pisztrángot enni? — Nem — felelte az asszony. — Most már eleget nyájaskodtunk — mondta Lancelot. Leszállt a lóról, az asszony szamarát egy fához kötötte, és az asszonyt leemelte a szamárról. A kenyerek kétoldalt ottmaradtak. Egy idő múlva visszatértek az országúira, Lancelot felemelte az aszszonyt a szamarára, a kenyerek közé, eloldotta az állatot, és útnak indította. Egy ideig barátságosan integetett utánuk, azután felült a lovára, és ő is továbbment. MILOS MACOUREK VERSEI Kilenc fej Az első látja a csillagok titkát a második a nap csodáját a harmadik a fák makacsságát a negyedik a szellőrózsa kérdőjelét az ötödik az alma felfoghatatlan voltát a hatodik a gyermeket ijesztgető rémet a hetedik a magától értetődő holnapot a nyolcadik a reménység szivárványát de a kilencedik csupán nyolc fejet lát maga előtt és azt kiáltja Hátra arc Csodálatos dolog Csodálatos dolog szabad embernek lenni akkor reggelizem amikor akarok olyan zoknit veszek amilyet akarok azt a ceruzát választom amelyiket akarom leírhatom a Szabadság szót aztán ki is radírozhatom ha akarom kisebb vagy nagyobb radírgumival De alig ment ötszáz lépést, megrántotta lova száját, és állva maradtak, földbe cövekelve. Lancelot egy ékes kendővel törölgette homlokát, amelyről csörgött a hideg veríték. Most eszmélt rá, — Minden látszat arra vall — mondta halkan —, hogy más nőt is megkívánok, mint a mennyei Guinevere királynét. — Egy óra hosszat állt egyhelyben, elmélkedve, hogy mi lehet a magyarázata ennek. Közben borzalommal látta, hogy elméjében újra és nem éppen kellemetlen módon, megjelent a pékné, majd mások —is, egy kapitány özvegye, két szüretelő lány, egy tisztátalan személy és Guinevere-nek három szobalánya. Csak a királyné nem jelent meg. (Befejező részét következő számunkban közöljük.) Gály Kati rajza A sakktáblán A gyalog nem fér a bőrébe soha nem történik semmi tesz hát egy aprócska lépést és a ló hirtelen elvágtat leomlik a bástya s a futó eldobálja fegyverét A fenébe is mondja a gyalog csak nem én vagyok az oka ennek az egésznek? TÓTH LÁSZLÓ fordításai nö is
