Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-09-05 / 37. szám
mint traktoros, soha semmilyen munkát nem utasít vissza. Párttag is. Segíteni szerettünk volna neki, dehát nem lehetett szót érteni velük. Mármint a szüleivel- Mert Ali csendes, szótlan, ö mindenbe beleegyezett volna, de a szülei állították a magúkét Nem és nem akarták megérteni, hogyha a sajátjuk is a kert, figyelembe kell venni a falu teljes összhangját, a meglévő telkeken kell építkezni, nem lehet a szántóföldre terjeszkedni — vélekedik Szanyi László, a falusi pártszervezet elnöke, a szövetkezet káderosztályának vezetője. — A falu fejlesztési tervét a kassai (Kosice) Urbion készítette, százezer koronát fizettünk ki érte, ezt akkor már nem mellőzhettük, előbb pedig e nélkül nem egyezhettünk bele az építkezésbe. Különben ha ezt nem tartjuk be, a járáson úgy sem írták volna alá az építkezési engedélyt. Mi az előírások értelmében akartunk eljárni; megvásárolni a tulajdonosoktól a kerteket, és ezeket az építkezni szándékozóknak kiutalni. Csakhát ebbe egyrészt a tulajdonosok nem egyeztek bele, másrészt pedig a felső telek például négy néven szerepel, előbb a tulajdonviszonyokat kellett rendezni. S ez nagyon lassú folyamat... Alinak azért mértük ki a házhelyet, és ígértük meg az engedély minél előbbi kiadását, hogy tovább ne kelljen már várnia az építkezéssel. Csakhát ö nem a kimért helyen ásta ki az alapot, s e felett nem hunyhattunk szemet. Persze végül mégis mi engedtünk, mert a bírság megfizetése után rendeztük az ügyet, 1988 augusztusában megkapták az építkezési engedélyt, folytathatták az építkezést ott, ahol elkezdték — mondja Hric Pál, a helyi nemzeti bizottság elnöke. E szerint a házépítés ügye már egy éve lezárult. A panaszlevelet pedig most kaptuk. Miért? — Több mint tíz éve folyik az ügy, mely lassan már családi tragédiává fajul. Alinak azóta már három gyermeke van, nem könnyű egy fizetésből családot fenntartani, építkezni. A szövetkezettől kaptak húszezer korona kamatmentes kölcsönt, de a bank az építkezésre nem adhat kölcsönt, mert a fiam fizetése — a menyem gyermekgondozási szabadságon van — nem elég a létminimumra, nem marad a kölcsön törlesztésére. S ekkor még a házépítéshez járó állami támogatást sem kaphatják meg, mivel engedély nélkül kezdtek hozzá. Mindezt nagyon igazságtalannak érezzük, hibánkon kívülinek, hiszen mi nem akartunk mást, csak saját kertünkben fiunknak egy házat, s ehhez azt az állami segítséget, amit mindenki megkap. S helyette mit kaptunk? Rengeteg idegességet, bosszúságot, melybe már teljesen belerokkanunk. Hát igazságos eljárás ez velünk szemben? — kérdi könnyes szemmel Demeter Jenöné. Emberileg teljesen érthető Demeterné panasza. Emberileg igen, de az előírások szempontjából nézve nem. Mert hiába akarjuk „megfogni a tettest", nem találjuk. A helyi nemzeti bizottság, a járási területrendezési osztály minden esetben az előírások „pontos" betartása szerint járt el. Vagy talán mondjuk azt, hogy a paragrafusok hajlíthatok aszerint, ki mit akar elérni vele?... Vagy, hogy az előírásokat is lehet a szükségletnek megfelelően magyarázni? Vápeník László, a jnb területrendezési és fejlesztési osztályának vezetője előbb nem tud az ügyről, majd nagyon pontosan emlékszik rá: — Mi mindenben törvényesen jártunk el. Higgye el, nekünk sokkal egyszerűbb aláírni az építkezési engedélyt, mint kiróni a bírságot, amellyel egy csomó adminisztratív munkánk van. De ha Demeterek nem tartották be az érvényes előírásokat, kénytelenek voltunk kiszabni a — nagyon is mérsékelt — bírságot. Különben az utólagos engedélyhez szükséges iratokat 1988. július 13-án kaptuk meg, és augusztus 21 -én kiadtuk az építkezési engedélyt. Hogy ezzel elestek az állami támogatástól, ezért csak magukra vethetnek ... Magukra vethetnek ugyan, de ezzel nem jutnak előbbre. Az önmarcangolás, lelkiismeret-furdalás, egymás rágalmazása, sőt a hivatalos eljárások szidása sem vezet sehová. Mert tényként továbbra is megmarad; három kisgyermek mellett állami támogatás és kölcsön nélkül ma házat építeni nem lehet! Nehéz elviselni tehát, hogy éppen most, amikor a fiatalok építkezési szándékát az állam olyan sokrétűen támogatja, őket ilyen „igazságtalanul" sújtja. Valóban nincs más lehetőség számukra? H, ZSEBIK SAROLTA Mindig kellemetlen meglepetésként ér, ha egy olyan divatszemlén, mint a „Trenéín, a divat városa” régi jó ismerősként köszöntgetnek vissza az üzletekből már jó pár éve ismert termékek. Vajon miért kell évről évre új lermékként találkoznunk a kiállításokon a régivel? Keressük együtt a választ! A Zruc nad Sázavou-i Sázavan vállalat kiállítórészlegén nagy plakát hirdeti: évente 150 új gyermekcipő fazont dobunk a piacra. Érthetetlen: ha csupán ez az egyetlen cipőgyár ennyi új terméket fejleszt ki és gyárt, akkor miért jár minden harmadik gyermek nyaranta ugyanabban a fazonú szandálban? Sokan szerettünk volna találkozni a Banská Stiavnica-i Piéta szakembereivel. akik kollekciójukat modernnek és divatosnak ítélték. Hasonlóan nem váltottak ki meglepetést a libereci Bytex régi lakástextíliái sem. Ezek a benyomások is hozzájárultak ahhoz, hogy kialakuljon az idei „divatváros” fő jellemzője: a jó és a rossz minőségű termékek közti óriási különbség. Közepes színvonalú — egyébként ez az ún. standard — áru szinte nem is akadt: a jó nagyon jó volt, és igazságosan nyerte el az Arany Fatima dijat, a gyenge előtt pedig senki meg sem állott. Újdonságnak számított 30 kisiparos bemutatkozása a kiállításon. Vegyük tehát számba az említést érdemlő termékeket. amelyekkel minden valószínűség szerint jövőre már találkozhatunk az üzleteinkben (a legutóbbi díjnyertes termékek mind egy szálig piacra kerültek). Szinte minden látogatónak nagyon tetszett a púchovi Makyta négy díjnyertes modellje: a kockás gyapjúszövet Dita kosztüm, az elegáns pelerines és az arany-A legdivatosabbtól a bóvliig sujtásos kabát, valamint a piros női blézer. Szintén díjnyertes volt a sviti Tatrasvit kollekciója (mini pulóver. szoknya és bermuda), amely már valóban a legfrissebb divatot követi. A Trikota szép. nyomott mintás nyári ruhákat ajánlott, habfehér hálóingeinél azonban zavart a divatjamúlt műszálas alapanyag. Az idei kiállítás minden bizonnyal jobban kedvezett a férfiaknak, mint a nőknek. A Bánovce nad Bebravou-i Zornica modem fazonú tarka ingeket mutatott be termékválasztékából. De jó volt látni a sok kényelmes, divatos tiszta gyapjú rugdalózókat, a kis ruhákat, bébipulóvereket, valóban olcsó 32,— 38.— Kés) áron. Legnagyobb lábbeligyárfónk. a gottwaldovi Svit évente több mint 60 millió pár cipőt gyárt, alacsony sarkú, magas szárú bőr-lakk kombinációjú csizmái tetszettek a látogatóknak. Tetszetlek a nyáron közkedvelt élénk színű belépők és a fém csattokkal, ripsz és szatén masnikkal, bőr aplikációval díszített körömcipők is, de az öröm csak akkor lett volna indokolt, ha ezek az üzletekben is kaphatók lennének. így azonban a szivárvány minden színében pompázó szép lábbelik csak fájdították a látogatók szívét. Hasonló érzést váltottak ki a trebíéi Gustáv Kliment vállalat divatos pasztell színű, rövid szárú fűzős csizmái is, amelyekből csak néhány kísérleti modell készült piackutatás céljából. Na persze — legyintettünk lemondóan —. ezt már ismerjük, ezeket sem látjuk viszont a boltokban! A lévai (Levice) Levitex tiszta pamut anyagai előtt is sokan megálltak. A női ruházati alapanyagok slágere idén a pöttyös volt. a ribiszkeszem nagyságútól az almanagyságúig, a férfiing alapanyagok közül a Kiwi elnevezésű hódított. S ha már a méterárunál tartunk, meg kell említenünk, hogy a nagy múlttal rendelkező cseh textilgyárak gazdagabb és színvonalasabb kínálattal vettek részt a divatszemlén a szlovákiaiaknál. A Dvúr Králové nad Labem-i Tiba Carmen elnevezésű vékony kasmírhatású anyagait, az Ústí nad Orlicí-i Perla a zöld árnyalatokban készült és a Moravská Trebová-i Hedva zsugorított kivitelű vízhatlan köpenyanyagait kell kiemelnünk közülük. A kiállítást járva az volt a benyomásom, hogy a kevésbé szép áru is jobban mutatott volna, ha szebb, ötletesebb elrendezésben tálalják. Magyarul: kirakatrendezésünk és reklámunk még mindig gyermekcipőben jár. Trenéín két hétre a divat városává vált. A kiállításnak számos szakmai és kulturális kísérőrendezvénye volt, de ezekről a látogatók nem sokat tudtak, mert hiányoztak az ízléses, ötletes reklámtáblák, amelyek felhívták volna rájuk a figyelmeL Azt hiszem, sokak számára az egyébként színvonalas és gyakori divatbemutatók jelentettek eseményt. Egyik kiállítás sem szolgál kizárólag csak üzleti, komercionális célokat, de esztétikai hatása is van (kellene, hogy legyen). Ezért aztán kérdéses, hogyan juthattak el egy magát magas színvonalúnak nevező rendezvényre vásári giccsnek számító műszálas női pulóverek, ízléstelenül túldíszített bébipólyák stb. Nem hiszem, hogy feltétlenül jó irányba terelnék ízlésünket, szépérzékünket. Mint a rendező bizottságtól megtudtuk, a jövőben nagyvásár jellegűvé szeretnék átalakítani a kiállítást, ami azt jelenti, hogy a kereskedelem és a gyártók itt helyben megköthetik üzleti szerződéseiket (erre már most kísérletileg készen állt hat cseh vállalat), így természetesen az új termékek gyorsabban kerülnének hozzánk, fogyasztókhoz. M. PLEVA ÉVA Fotó: Könözsi István nő 5
