Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-08-29 / 36. szám

TÁJOLÓ KÖNYV Beszélgetések Amikor a hetvenes években összegyűjtöt­tem Lengyel József főbb müveit — előbb kíváncsiságból, hogy hát hogyan is ir az az író, aki közel húsz évig a sztálini börtönöket járta, amellett etvhű kommunista volt és maradt, majd a műveiből készült filmek ha­tására —, nem gondoltam, hogy 1975-ben bekövetkezett halála után ilyen hatalmas terjedelmű posztumusz mű marad a „kicsi, mérges öregúr" után. Kezdődött ez a folya­mat a harmincas években íródott Föld és külföld (Neve: Bernhard Reisig) című regé­nyének 1979-es kiadásával. A könyv elősza­vában a hagyaték gondozói jelzik, hogy az író 130 vaskos dossziét hagyott hátra — abban találták a még kiadatlan regényt —, s az anyag feldolgozása folytatódik. Azóta várom az újabb és újabb Lengyel-könyveket. És azok jönnek is, ömlesztve és gazdagítva az életművet és minket. A Szembesítés című regényre gondolok, amely Magyarországon most jelent meg először, a naplójegyzetekre, s végül e beszélgetésekre, amely újabb meg­lepetéssel szolgál: Lengyel József nagy ked­velője volt a magnónak, békésebb éveiben (ritkán volt ilyen) szívesen dolgozott magnó­szalaggal és szalagra. Ebből az anyagból állt össze ez a mintegy 150 oldalnyi terjedelmű, kis méretű könyv, melyet együltünkben végigolvashatnánk, ha nem akadnánk fel egy-egy névnél, okfejtésnél, jelenetnél. Mint például mindjárt az első beszélgetésben Molnár Renénél. Ki volt ö? Egy szemtanúval. Matejka Jánosnéval (Ritával) beszélget róla. (Ő kicsoda?) Később kiderül, hogy Molnár René jogász volt. a Horthy-rezsim alatt a kommunisták ügyvédje. 6 védte Fürstöt és Sallait, a mártírhalált halt kommunistákat. 1932-ben a Szovjetunióba emigrált, ahol évekkel később koholt vádak alapján letar­tóztatták, és a sztálini börtönökben pusztult el. Matejka Jánosné pedig Matejka János felesége, aki a kommunista párt alapítója volt, a tanácsköztársaságban vezető tiszt­ségviselő. akit annak bukása után kivégző­osztag elé állítanak, s mivel a lövés nem volt halálos, életfogytiglani börtönre ítélnek. Fo­golycserével kerül a Szovjetunióba, ahol be­kapcsolódik a magyar emigrációs munkába. Kun Bélával tart kapcsolatot, tanár, könyvtár­­igazgató. végül a konstruktiv perek áldoza­ta. Felesége vele sínylődött a lágerekben. Lengyel József tehát — nem első ízben — a törvénytelenségek áldozatainak sorsát kutat­ja. Megrendítő vallomások. Szarkasztikusán jegyzi meg Lengyel Matejkáról: túlélte saját halálát, de a szabadságát nem. A könyv másik felében Lengyel Józseffel beszélgetnek irodalomról, filmekről, művé­szetekről. Végül két kitűnő tanulmány zárja a kötetet, közte Major Ottó. az avatott író portrévázlata Lengyel Józsefről: „... Ö úgy élte át a forradalom történelmi drámáját, emberi tragédiáit és a maga pokoljárását, hogy megmaradt forradalmárnak és kommu­nistának. És úgy, hogy szembenézett sorsá­val, a történelemmel — és naplójában — ön­magával is. Az életmű amelyet teremtett, tö­kéletes. Tiszta tükre a kornak, amelyben élt." A Beszélgetésekben is ennek vagyunk ta­núi. A kötet nálunk is megvásárolható. MÉSZÁROS KÁROLY . hová álljanak a belgák?" Tragikusan komoly viccet választott legutóbbi regénye mottójául és részben címéül is Fehér Klára. A téma. amely kapcsán a vicc eszébe jutott, legalább olyan tragikusan komoly, hiszen száza­dunkban, különösen a II. világháború óta ezrek, sőt talán milliók futottak szét a világban, családok szakadtak szét egy új, jobb élet reményében. Életük értel­mének keresése közben ezek az embe­rek előbb-utóbb saját múltjukat is el­kezdik kutatni. Egyszeresek fontossá válnak a gyökerek. Mesélj a családról — kéri a dúsgaz­daggá lett unokatestvér. Martin már a könyv első lapjain az öt meglátogató magyarországi rokont, Katit. Ahogyan a tudat mélyén szunnyadó emlékek vul­kánként a felszínre törnek, a térben és időben távol eső események képei egy­más után elevenednek meg a papíron, ezekből a villanásokból, mozaikokból építkezik a regény. Az apró részletek a könyv utolsó lapjain állnak össze egysé­ges egésszé, bizonyítva, valamenyi elengedhetetlenül fontos láncszeme a történetnek. A mesélő Kati által egy átlagos zsidó család életébe, gondolkodásába, ma­gatartásába nyerünk betekintést, feltár­va sikereiket és baklövéseiket egyaránt, de mindvégig hangsúlyozva a történe­lem meghatározó szerepét is. A könyv emléket állít Páll Ferencné alakjával a második világháború zsidóüldözésének hullámában is nagybetűs Emberként vi­­selkedőknek, azoknak, akiknek tiszta szívét ugyan nem tudta bekormozni a félelem, e kegyetlen kor ítélőszékét mégsem kerülhették el. Az idősíkok megbontásával dolgozó írónő a nyomorúságos békeidőket az elkeseredés és a végtelen boldogság színeivel festi. Az 50-es évek fonáksá­gai markánsan jelennek meg, és rá­nyomják bélyegüket az emberi kapcso­latokra is. Mesélj a családról — kéri újra Martin, Kati azonban jól tudja, hogy az anyaor­szágtól elszakadtakat idővel már nem­csak a 20 000 km választja el az ottho­niaktól. Őket már csupán a gyökerek kötik össze. Marci, a nincstelen kisfi­úból karriert befutott Martin, akit 13 évesen szakított ki anyja öleléséből a háború, mindig és mindenütt az elve­szett gyökereket keresi, gazdagságának így egyetlen célja és értelme, hogy általa maga köré próbálja varázsolni az elveszett paradicsomot. Hosszú évek után most Katiék jelentik számára ezt a darabka gyermekkort, a hazát, ahová már sohasem juthat el. de amely nélkül mégsem lehet teljes az ember élete. Fehér Klára hősnője, Kati és annak férje, Andris segítségével még egy fon­tos problémát kíván felvetni: Hogyan látjuk a kinn élőket mi, a hozzájuk ellátogató rokonok? Alighanem a legnagyobb megrázkód­tatás akkor éri a kiutazót, amikor rá­döbben, az óhazától távol született gyermek vagy unoka már nem vállalja a másságot, úgy próbál azonosulni befo­gadó környezetével, hogy eldobja ma­gától, megtagadja ősei nyelvét, kultúrá­ját. A korunk nagyonis lényeges kérdéseit felvető regény kitalált történet, mégis félelmetesen valósághű. Akár meg is történhetett volna. ZSEBIK ILDIKÓ KIÁLLÍTÁS A végtelenhez közelít Különleges kiállítást nézhettem meg a kassai (KoSice) Didó Galériájában: Jacques Daniel francia festő képeit. Kissé meglepett a francia név, de amikor közölték velem, hogy képei megvásárolha­tók, elkedvetlenedtem. Üzleti húzásnak vél­tem. Ám amikor a képeket megláttam, gya­nakvásom szertefoszlott. Csodálatosak vol­tak mélyzöld sötétségükkel, elvont, világos kontrasztjaikkal. Daniel ecsetvonásai mint­ha egymásba kapaszkodnának, Így adva meg a kép kellő egységét Az a ködös-fá­tyolos titokzatosság árad belőlük, mely a festő misztikus érzékenységére utal. A ké­pein a természet annyira zöld, hogy már szinte fekete. Ez nem lehet csupán a mű­vész szeszélye. Utalás ez — figyelmeztetés! De láthattam torz világító koponyákat is, furcsa motorkerékpárokat. Daniel intelmezö szimbólumként használja őket. Jean Bouret így ir a művészről: „Daniel nemcsak élet­­szükségletnek tekinti a művészetet, hanem mint a természeti dolgok filozófiai megfo­galmazását. Van valami benne a késői Ro­usseau-ból. valami Chardinból, Cézanne­­ból. Művészetében tehát jelen van a megfi­gyelőképesség, bensőség, belső folyama­tosság. Szabadon a lelkűnkbe lopakszik, véd a vulgarizmustól, és a festőművészet kipróbált tartalmával a végtelenhez közelit minket." A kiállítást a francia—csehszlovák baráti társaság szervezte, és augusztus 19-ig te­kinthették meg az érdeklődök a Lenin utcai galériában. HAJDÚ ISTVÁN KÖZMŰVELŐDÉS József Jolán életútja Nemrégiben emlékeztek meg József Jo­lánról a magyar lapok és folyóiratok. A könyvbúvárok, filológusok, irodalomtörténé­szek jól tudják, mit jelentett József Attilának hat évvel idősebb testvéménje, aki 1899- ben született Budapesten, és 1950-ben halt meg. József Attila már első, gyermekfővel írt versét is neki ajánlotta, vagy inkább címez­te: Kedves Jocó! / De szeretnék gazdag lenni. / Egyszer libasültet enni, / Jó ruhába járni kelni, / S öt forintér kuglert venni. / Míg a cukrot szopogatnám, / Uj ruhámat muto­gatnám, / Dicsekednék fűnek fának. Mi jó dolga van Attilának." Tizenegy évesen írta ezt a verset, állítólag a második strófa Jolán müve. József Attila mindig fölnézett nénjére, s kicsit versengett is vele. hiszen Jolán is tehetséges volt. s az a készség is megvolt benne, hogy minden áron kitörjön a ferenc­városi nyomorból, s megfürdesse testét-lel­­két az élet naposabb oldalán. A család legszomorúbb időszaka akkor kezdődött, amikor a családfő, József Áron 1908-ban elhagyta őket, s a testben-lélekben megtört mamának kellett eltartania gyermekeit. A két kisebb testvért a Gyermekvédő Liga helyezte el alföldi paraszt családoknál, Jolán a mamánál maradt, és süldő lányként igye­kezett néhány fillért keresni: moziban árult cukorkát, virágot. Később a mama egyre többször nyomta a kórházi ágyat, s ilyenkor Jolánnak kellett törődnie testvéreivel és anyjával. Midőn 1919 végén a mama meg­hal, Jolánra szakad minden gond. De ő már akkor Makai Ödön ügyvéd felesége, aki igyekszik Jolánnak mindent megadni, amit megadhat azokban a zavaros, átmeneti időkben. Jolán nem feledkezik meg testvé­reiről, magához veszi őket, s igyekszik férjé­nél oda hatni, hogy ö is gondoljon velük. Makai Ödön vállalja is József Attila gyám­ságát. Mindez azonban nem megy végbe konfliktusok nélkül, mert Jolán férje mégis­csak kispolgár, s eredendően idegenkedik a nincstelenektől. így ellentmondásossá válik Jolán viszonya is testvéreihez, s ezt a hely­zetet ma is különféleképpen ítélik meg az írók, irodalomkutatók. József Jolán 1940-ben kiadta József At­tila élete című művét, amely a leghitelesebb forrásmunka József Attila megismeréséhez. Az életrajzot ifjúsági regénnyé is feldolgoz­ta. DÉNES GYÖRGY nő 18

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents