Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-29 / 36. szám
PETŐFI MEG DOMONKOS Egyszer Petőfi Sándor Aggteleken járt. hogy megnézze a cseppkőbarlangot. Gondolta, hogy ha már ott van, ellátogat Rudabányára is, megnézi a vaskőbányát. Elindult gyalog Égerszögön keresztül. Amikor Kávára ért, besötétedett. Bement a kocsmába. Leült egy gatyás ember mellé. Az egy féldeci rumot tett eléje, kínálta, hogy igyon. Azt mondja az öreg. — Azért iszom, fiam, rumot, mert baj van a gyomrommal. Ez az én orvosságom. A nevem meg Domonkos. — Az enyém meg Petőfi. — Maga az a híres költő? No. ha így van, szavaljon valamit! Petőfi már mondja is: Ez az utca homokos. Itt lakik a Domonkos, A Domonkos a gatyás. Kostök zacskós, a pipás. Nagyot nevettek. Az öreg a költő elébe tett megint egy fél rumot. Szavaljon még, kérték a többiek is. Aki szereti a rumot. Mert a gyomra folyton morog. Ki-be, ki-be szaladgál. Csak a rum az orvosság. Rum állítja meg a hasát. Már nem kell mosni a gatyát. Addig mindig sárga volt. Amíg rumot nem ivott. így mulattak sokáig. Bizony, Petőfi már nem ment Rudabányára. Az öreg Domonkos szekéren vitte haza. A kapuból bekiabált a feleségének: — Julis! A menyasszonyi ágyadat vesd meg Petőfi Sándornak! BAGI ESETE A FEHÉR LÓ SZÁLLÓBAN A tornaijai járásban élt egy gazdag földbirtokos, akinek Bagi volt a neve. Hétköznapokon nem öltözött cifrán úri ruhába, mert mindig kint volt a földeken együtt a munkásokkal. Hát csak egyszerű munkásruhában volt. Egyszer Tornaiján bement a Fehér Ló Szállóba, ahol kávét akart inni. De abban az időben a pincérek nem szolgálták ki. Hiába várakozott. Csak a cilinderes nagyságos urak között forgolódtak a pincérek, mert azoktól várták a borravalót. Bagit a ruhájáról munkásnak gondolták. Bagi nagyon megharagudott. Elment haza. Felöltözött ünneplő fekete ruhába, cilindert tett a fejébe, fehér kesztyűt húzott, görbebotot vett a kezébe. Befogatott a kocsissal a négylovas hintóba. A Fehér Ló Szállóhoz hajtatott. Amikor bement, akkor a pincérek már hajlongtak, hogy mit parancsol. — Kávét kérek! — Mennyi legyen, kérem? — Egy véka! A pincér ránézett. — Mit jelent ez, kérem? — Hát maga nem tudja, hogy egy véka kávé mennyi? Egy véka harminc litert jelent. Tehát harminc liter kávét főzzön nekem. Amikor készen lett a kávé, akkor megkérdezte a pincér Bagit, hogy mit parancsol a kávéval, mennyit hozzon belőle. Azt mondta Bagi, hogy vigyék oda vékában az egész kávét. Amikor két pincér odavitte a kávét, Bagi elkezdett vetkőzni. Levetette a kabátját, levetette a nadrágját, és beledobta a kávéba. A görbebotjával belenyomkodta, a cilinderét is beletette, így szólt: —No, igyál! Téged tisztelnek itt, nem engem, mert amikor én itt voltam munkásruhában, a pincérek nem szolgáltak ki, hiába volt sietős a dolgom, csak az urak körül forgolódtak. KI AZ APJA? A legény udvarolt egy lánynak. Szólt az apjának, hogy feleségül venné. — Fiam, valamikor én sem voltam jobb a Deákné vásznánál. Az a lány éntölem van, igy hát féltestvéred. A legény aztán egy másik lánynak udvarolt. — Azt a lányt se veheted el, fiam — mondta az apa —, mert az is a féltestvéred. Akkor a legény egy harmadiknak kezdett udvarolni. Mondja az apjának, hogy kihez jár. Mire az: — No, hogy az isten verjen meg, rám ver a rúd ezekkel a lányokkal... az is éntölem van ... A fiú elpanaszolta a helyzetét az anyjának. — Édesanyám. Nem tudok megházasodni! Három lánynak udvaroltam már, de édesapám azt mondja, hogy mind a három tőle van. — Fiam, vedd el nyugodtan akármelyiket, mert te meg nem az apádtól vagy! N LENCSE Az asszony lencsét főzött az urának vacsorára. Az ember igen szerette a lencsét. Be is vágott két tetős tányérral. Jól megülte a hasát. Korán ébredt. Megetette az ólban az állatokat, aztán készült kaszálni. Az asszony ezt már tudta, oszt úgy intézte a szeretőjével, hogy mielőtt az síktába megy, besurran hozzá, és elintézik a dolgot. Úgyis volt. Az ember ment az ólba az állatokhoz, a szerető meg az ágyba az asszonyhoz. Az ember elvégezte a dolgát az ólban, a szerető is az ágyban, de már nem volt ideje kimenni, mert jött az ember. De nem ment be a házba, csak beszólt az ablakon az asszonynak, hogy indul kaszálni. Egész úton azon töprengett, hogy jól látott-e a pirkadatban. Mintha egy ember is lett volna az ágyban az asszony mellett. Jól sejtette az asszony. Elmondta a komaasszonyának. Az meg vigasztalta, hogy ő elrendezi a dolgot. Majd délben ő viszi ki az ebédet. Megyen a komaasszony. Köszön: — Jó napot leikecskéim, kaszálgatnak, kaszálgatnak? — Csak magam kaszálok, komaaszszony. — Nahát, komámuram, így van ez, tegnap lencsét főztem, azért látok egy helyett ketőt. — De jó, hogy mondja, komámaszszony, akkor azért láttam én is reggel egy helyett kettőt. — Azért bizony, azért ... PESTA BÁCSI MEG A SPIRITUSZ A trizsi Máté Pesta bácsi nagyon szerette a pálinkát, akármilyen erős volt, megitta. A feleségével ment egyszer a putnoki vásárra. Zádonfatán megállt a kocsma előtt. A gyeplőt átadta a feleségének, oszt beugrott a kocsmába. Dusza Pál volt a kocsmáros. Akkor a fia volt a mérésben. — Adjál, öcsém, gyorsan egyötöd (két deci) pálinkát. A fiú kimérte, az öreg egy szuszra behajtotta. Megköszörülte a torkát, s csak annyit mondott: — Jó pálinkát mértek, öcsém! Amikor eladták a hízott ludakat, az asszony adott az öregnek két pengőt, hogy nyerje meg a pálinkát. Pesta bácsi azt mondta, hogy majd csak Zádorfalán iszik. Ott adnak jó pálinkát. Úgy is volt. Mentek hazafelé. Zádorfalán megint odaadta a gyeplőt Pesta bácsi az asszonynak, aztán betért a kocsmába. De akkor már az öreg Dusza mérte az italt. — Adjál, pajtás, egyötöd pálinkát. Az öreg megissza, de most nem köszörüli a torkát. — Pajtás! Ez már a bojtárja sincs annak, amilyent reggel a fiad adott nekem! — Nincs b v<ny, azt a szentségit a fiam fejének. Éppen most mérgelődök. Hatvan liter spirituszt mért ki pálinka helyett! A SZERENCSÉS KOMA Úgy mondják, ez az eset megtörtént. Egy amerikás mesélte, amikor hazajött, találkozott a komájával, nagyon megörült neki: — De régen találkoztunk, komám! — Bizony régen, komám, azóta meg is házasodtam! — No, annak örülök, komám! Volt-e jó hozomány? — Kaptam az asszonnyal ötezer koronát! — No, az jó summa pénz! Szerencsés vagy, komám! — Dehogy vagyok, komám! A pénzen juhokat vettem, azok pedig mind megdöglöttek! — No, az mór nagy szerencsétlenség, komám! — Nem olyan nagy az, komám! Eladtam a juhok bőrét, begyött rajta az ötezer korona. — No. akkor mégiscsak szerencsés ember vagy, komám! — Dehogy vagyok, komám! Kigyulladt a házam, benneégett az ötezer korona! — Nohát, ez már csakugyan nagy veszteség, komám! — Nem olyan nagy veszteség az , komám, mert a feleségem is benneégett! nő 15
