Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-17 / 4. szám
szemére hányt, s nehezményezte, hogy férje ismételten részeg. Mint már annyiszor előtte, tettlegességre is sor került. Az est folyamán a sértett fiára is rátámadt, mégpedig fejszével. Csak az egyik szomszéd közbelépése után hagyott fel az erőszakoskodással. A vádlott vallomásából kiderült, hogy a tett elkövetése előtt az anyját ment keresni, de apja nem engedte a szobába. Lökdösni dulakodni kezdtek, s mikor a sértett nem engedte tovább, felkapta a konyha sarkából a piszkavasat és agyba-főbe verte az apját. A sértett elesett, s mikor a vádlottnak úgy tűnt, hogy fel akar kelni, újból kb. hatszor-hétszer a hátára, majd két-háromszor a fejére ütött. Dubán beismerte, tudatában volt annak, hogy apjának súlyos testi sérülést, sőt halált is okozhat. A piszkavastól származó közepesen erős, kemény és tompa ütések többszörös fejsérülést, koponyacsont-törést és az agy belső szöveteinek az elvérzését váltották ki, s végül halált okoztak. A bírósági orvosszakértői véleményből az is kiderült, hogy az elhúnyt vérében 2,46 promile alkohol volt. Az orvos pszichiátriai szakvélemény alapján a vádlott a tett elkövetésekor lelkileg teljesen beszámítható állapotban volt, egyszerű alkoholos befolyásoltsága agresszivitását csak erősítette, s indulatait nem tudta megfékezni. A bűncselekményt a bíróság a BTK 219. paragrafusának értelmében gyilkosság bűntetteként minősítette. A tett társadalomra való veszélyességét értékelve a bíróság úgy látta, súlyosbító körülménynek tekinthető már maga a következmény, hisz a vádlott saját apját ölte meg. A vádlott büntetlen előéletét, a lakhelyről és a munkahelyről való alapjaiban véve nagyon pozitív értékelést enyhítő körülménynek értékelve a Nyugat-szlovákiai Kerületi Bíróság büntetőtanácsa a legmegfelelőbbnek a 12 évig tartó szabadságvesztés kiszabását tartotta, melyet a legsúlyosabb, azaz harmadfokú javító-nevelő intézetben kell majd letöltenie. —íkr— a nyár kellős közepén. E célból el is utazom a szlovák fővárosba. Több sarkon is látható a felirat: .,Mérték utáni lábbeli". A kirakatban szép csizmák vannak. Bemegyek, előadom óhajomat. — Nálunk nem lehet csizmát méretre rendelni, a kirakatban láthatók közül tessék választani. Nyakamba veszem a várost, nem adom fel, hiszen diákkoromban ez nem volt probléma. De a válasz mindenütt azonos, elutasító. Kitartó vagyok, kell hogy valahol csináljanak méretre is csizmát És láss csodát! A város központjában — ezzel kellett volna kezdenem — tehet méretre készült csizmát rendelni. A hölgy megméri a lábam, háromszáz korona előleg két hónap múNa kész lesz. De személyesen kell átvenni, máskülönben nem lehet reklamálni. Miért kellene reklamálnom, hiszen a csizmát a katalógusból választottam és méretet vettek a lábamról — gondolom és elégedettem távozom, végre lesz megfelelő csizmám! Érte menni sajnos nincs időm. Elhozatom, izgulok is miatta. De nem lehet baj, gyönyörű lett. Megpróbálom Jaj. ez a csizma szűk! Alig megy a lábamra. A szára is szűk, nehezen lehet a cipzárt felhúzni. Eszembe jutnak édesapám szavai az olyan csizmáról, amely alatt a bolha is csak csúszva fér el. Nálam ez bevált. Nagynehezen belegyömöszölöm a lábam. Hát ez biztosan nem fog lötyögni. Ilyen az én formám, vagy bő, vagy szűk. Mit tegyek? Vigyem vissza ? De miben fogok járni? És nem is két koronába került Ha visszaviszem, még szerencsém is lehet mert van tapasztalatom, nem kell bejárnom az egész várost tudom, hol lehet méretre szabott csizmát rendelni. Csak figyelmeztetnem kell a hölgyet, hogy a csizma télre kell. esetleg vastagabb harisnyát, zoknit is szeretnék belehúzni. Ha rászánom magam, a jövőre télre talán lesz megfelelő csizmám!? Gondolkodom, fel-felpróbálom a lakásban, kicsit szorít de csinos. A szépségért pedig szenvedni kell. Azért vagyok elégedetlen, mert nincs humorérzékem, tudhatnám, hogy a szolgáltatások időnként megtréfálják az embert. artós hullámra van szükségem, de nincs rá időm. Ugyanis községünkben egy fél nap alatt nem készül el a tartós. Úgy döntök, hogy bemegyek a járási székhelyre, Komáromba (Komárno). Tizenegykor már a fodrászüzletben vagyok Sokan várakoznak. Leütök körül sem nézek. Két perc sem telik el. megkérdezik, mit óhajtok. Tartóst szeretnék, dadogom a meglepetéstől. Egy csinos szőkeség máris betessékel, megmossa a hajam. — Mennyit vágjak le belőle? Tessék szólni, ha megfelel. Nem húzom ? Csodálkozom, nem értem. Ekkor leszek figyelmes arra, hogy az üzletben legalább harminc fiatal forgolódik, szorgoskodik. Van köztük szőke, barna, vörös, teltkarcsú, nádszálkisasszony. Gabika, segíts! Nem tudok semmit Biztosan meg fogok bukni. Te mindent tudsz. Ments meg. Ezt a hajat sem tudom fölcsavarni, reszket a kezem. Jaj, a „súdruzka" néz állandóan rajtam a szeme! — De te is segíts nekem. Jó, majd én csavarom a bal oldalon. És csavarja. Mi lesz ebből? — Mozgás, lányok! Ildi ne a szád járjon, hanem a kezed! Maca söpörni! Szilvi, te már megint lazsálsz? — kérdez utasít parancsol a szigorú fönökasszony. Közben a hajam hárman is csavarják. Elkészül. A szőke Gabi a búra alá ültet — Tíz percig tessék alatta ülni. Három perc sem telik el, már az agyamat is süti. Nem szólok határozom el, de cserben hagy a tűrőképességem. — Tessék gyengébbre kapcsolni, kérem. Nem nagyon figyel rám. mert köztien egy apuka érkezik tíz év körüli lányával. A leánykának gyönyörű lófarka van, szinte a bokáját veri. Ezt meg kell csodálni. A fodrásztanoncok körül is állják, megcsodálják mindannyian. — Kár lesz ezt a gyönyörű hajat levágni. Ki vállalja ? A lila hajú hozzáfog. Reszket az olló a kezében. Átveszi a szőke Gabi. Közben rólam megfeledkezik. Szólok, hogy már letelt az idő. Rábíz az izguló Ildire. Az megmossa a hajam ismét hárman csavarják, de visszajön Gabi, ő fésüli ki. Az ő vendége vagyok. Két óra múlva kész Vannak még csodák! Otthon erre 5—6 óra kell. Fizetni akarok. „Tessék a „főnöknek" fízetnír A szigorú hölgy alaposan szemügyre veszi újdonsült frizurámat. — Huszonhét korona, jelenti ki. Meghökkenek. Tétován visszamegyek Gabihoz, borravalót akarok a zsebébe csúsztatni, de ő a falra mutat — Tessék etöNasni, mi van kiírva. Tilos borravalót elfogadni! Sőt mellette egy másik felirat: A tanoncok munkájáért 50 %-os kedvezmény jár. Hát ezért olyan olcsó az én tartósom! De nekem megfelel, mert otthon ennyi idő alatt még a vízhullám sem készül el. Hihetetlen, de két és fél óra múNa otthon szálltam le az autóbuszról. Lehet, hogy máskor is .Jőeugrom" a városba, ha tartósra lesz szükségem. Hiszen az idő is pénz _t_ Visszhang „A kérvény tárgytalan" című cikkhez (48. szám) Tisztelt szerző és fordító! És miért tárgytalan, azért, mert az illető nem irta meg a címét? De azért az illető nagyon is sok igazat írt. Nemcsak szerintem, de úgy látszik, maga még nem ismeri a szegénységet, mert bizony vannak, akiknek a munkabére olyan alacsony, hogy csaknem hasonlít ahhoz a táblázathoz. Mert higgye el, nem mindenki keres ám 5—6 ezer koronát, nem mindenkinek igazgató az apja, illetve dolgozik jó állásban! Én szeptemberben mentem a dunai árvízvédelemhez baggerosnak, ott kerestem 2 600 Kcs-t a családi pótlékkal (650 Kcs) együtt. Ez nem elég! Októberben elmentem a cukorgyárhoz — míg jobb helyet nem találok — gépész-sofőrnek, ott kaptam 4-es osztályt és 8.70 órabért. 27 műszakra, éjjeli, szombat-vasárnapi pótlékkal 2 300 Kcs-t kaptam. Ön szerint ez elég mindenre ? 500 Kcs-t fizettek lakásra, hozzá villany, tv- stb. adók ... Sajnos, két hónap múlva vissza kellett mennem a Hydrostavhoz, mert ez még valamivel jobb. Van néhány további hozzászólásom is. Miért irigylik egy idős nénitől, hogy egy életen át összegyűjt 60 ezret és kirándulni akart menni?! A tizenöt éves lány, aki a szvettert vásárolta, bizonyára nem egy közönséges munkás lánya. Gondolják meg, hogy mit írnak, mert nem lehet mindenkit egy lapra helyezni, azért is, mert különbözők a kereseti lehetőségek, és még ez attól is függ, kinek milyen ismeretsége van, és hogyan tud beférközni egy-egy üzemnél a többiek közé! Minden üzemnél van sok olyan, aki nem is tudja, miért fizetik. A kérvény tehát nem egészen tárgytalan! Lehet, olyan egyén irta, aki a szüleinél vagy az anyósánál lakik és azért nem fizet sem lakbért, se villanyt, nem vesz ruhát stb. mert alacsony a keresete, s még ezt is megveszik a szülök. De nem mindenkinek tudnak adni a szülők sem. Pl. én sem kaptam egy fillért sem, de nem is tehetnek róla. Vannak, akik sok pénzt kapnak ... Csakhogy: a kérvény nem tárgytalan; csak egy kicsit át kell gondolni, hogy mit írnak. Mert vannak, akik ennyit keresnek, és ezért nem kell a munkásnépet kicsúfolni, kigúnyolni. Mindenki úgy él meg a fizetéséből, ahogy tud. Szeretném, hogyha ezt a választ is közölnék! NAGY F., Dimaszerdahely (Don. Streda), pontos cím Tisztelt Olvasónk! Levelét végül is közöljük, mert mindeddig nem érkezett meg ellenkező irányú kérelme. Tisztelettel ajánljuk újra ügyeimébe P. Kubínyi kollégánk maró szatíráját, melyet ön alaposan félreértett. Kérjük olvassa el újra. s utána vegye számba itt között észrevételeit. (Támpontul — és emlékeztetőül — annyit elmondunk többi olvasónknak, hogy arról volt szó az „inkriminált" cikkben. mire telik egy négytagú családnak 2 000 Kés havi bérből. S még a mindennapi vízhez és zsemléhez is hiányzott belőle 4 egész korona__ A főszereplő család egyébként barlangban lakott, állatbőrbe öltözködött stb... Az már csak képzelőerő dolga, hogy rájöjjön az olvasó, mi kell ahhoz, hogy ugyanennyiből bérházban, rezsit fizetve stb. is meg lehessen élni). Annyit szeretnék még a vádaskodások elkerülése végett hozzátenni, hogy bruttó 2 600 Kés-t jó esetben egy tízéves gyakorlattal bíró egyetemet végzett (kb. 34—35 éves újságíró keres. Nekünk tán nem kell bemutatni a „szegénységet". Csak figyelmesen kell elolvasnia, amit irtunk. Akkor majd észreveszi hogy egy cipőben járunk. Nem csomót keresett Ön véletlenül a kákán is ?! Tisztelettel: a szerkesztőség nő 7
