Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-08-22 / 35. szám

Bratislava város főépítészének hivatala a múlt év decemberében fejezte be az SZSZK fővárosa 2010-ig terjedő területi fejlesztésének tervezetét, melyet ezután vitára bocsátott. A tervezet a kormány által jóváhagyott területi-gazdasági fejlesztési tervekből kiindulva határozta meg a város fejlesztését, át- és kiépítését, keleti és észak-keleti irányban való terjeszkedését. Ez alapvetően új vonás volt a korábbi elképzelésekkel szemben, amelyek a Záhorie irányba, Malacky és Pezinok vonzáskörzetbe kapcsolásával számoltak, így nagy figyelmet és vitát váltott ki. Nem csoda hát, hogy 17 szervezet és intézmény mellett a lakosság is elmondta véleményét ezzel kapcsolatban. Sok szó esett ennek során arról, mekkora is legyen a város. Hány lakosa legyen? De nyilvánvalóvá vált, hogy a lélekszámról vitázni teljesen felesleges, mert egy város minőségét, gazdasági politikai, kulturális jelentőségét nem lakosainak száma határozza meg, hanem az: milyen körülményeket tud teremteni az ott lakóknak. Nos, Bratislava mérföldes léptekkel halad affelé, hogy félmillió ember otthona legyen. Ugyanakkor a benne élők nem túl nagy lelkesedéssel figyelik ezt a „fejlődést", mert vele párhuzamosan tapasztalják az utóbbi években az életkörülmények romlását. Mert Bratislava az utóbbi időben aránytalanul fejlődött, nem képes lakói különféle, olykor alapvető létszükségleteit kielégíteni.

A város környéki szabad területeken hatalmas lakótelepek épültek, amolyan alvóvárosok, ahonnan eljárnak dolgozni az ott élők, ahol nincs, vagy csak jelentős késéssel épül meg minden járulékos beruházás, nincs elegendő üzlet, nincs elég bölcsőde, óvoda, iskola, nincsenek tisztességes utak. megoldatlan a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás, a kulturális és szabadidős tevékenység lehetőségei... Ha azt vesszük, hogy Bratislavának jelenleg mindössze

három fedett uszodája van, egy téli stadionja és nyilvános korcsolyapályája, már ez is magáért beszél. Az aránytalan fejlesztés következménye, hogy az üzemeltetési és az invesztíciós kiadások e városban aránytalanul nagyok.-Az emberek — köztük a szakemberek is — pedig egyre gyakrabban figyelmeztetnek arra, hogy az ilyen ütemű további fejlesztés komoly konfliktussá változtathatja a jövőben e problémákat.

Ahány ember, annyiféle gond. Kevés a tökéletes megoldás lakás tekintetében. Vannak, akik évtizedekig állnak sorban, reményvesztetten. Mert még, vagy már egyedülállók. Tiz-tizenkét év várakozási idő szinte mindenkinek kijár, függetlenül attól, családos-e, vagy sem. Sok a beköltözni vágyó, aki unja az ingázást, az örökös távollétet partnerétől, gyermekeitől. Milyen esélyei vannak, ha vállalata nem juttatja lakáshoz? Sok vagy kevés lakás épül-e a szlovák fővárosban? Egyáltalán, mekkora is az eszményi főváros?

gáltató szférába szükséges alkalmazotti létszám megteremtésében ugyanis jelentős szerepet játszhatnának az ipari termelés korszerűsítésével és intenzívvé tételével felszabaduló dolgozók. Hogy a munkaerő-átcsoportosítással mint konkrét tényezővel lehessen számolni a városfejlesztésben, ahhoz az ipari struktúraváltás konkretizálására lenne szükség, ez azonban még jó ideig várat magára. Nem v?!ószínű tehát az sem, hogy lényeges változás áll be a szlovák fővárosba a lakás- és az életszínvonalban.

A tervezet véleményezése során számos szakember tette szóvá, hogy a házgyári elemes építkezés jelentős mértékben beszűkítette a városfejlesztési lehetőségeket, igy a lakásépítést is, mivel a meglévő régebbi épületekhez nem képes alkalmazkodni, sigya város külterületeire szorul. Egyrészt a mezőgazdasági földalapból kellett jelentős

nek, bármily kevesen is, kötelesség vigyázni az egészségükre. E kérdés megoldása azonban elsősorban politikai kérdés, s amíg politikai döntés nem születik ebben, területfejlesztési terv sem készülhet kitelepítésüket célzandó.

A sok kényszer és megszorítás közepette a fejlesztés és lakásépítés szempontjából is a belterületeket kell szemügyre venni. Tömöríteni kell a várost, igy hát több régebbi lakótelepen új toronyházak épülnek, eh/éve azt a kis teret és levegőt az ott lakóktól, amely eddig oldotta némiképp az unalmas egyhangúságot. A házgyári lakások és épületek számára pedig igyekszik megszervezni a város a még megmaradt környező falvakat. Rácát, Vajnoryt, Oroszvárt (Rusovce), melynek lakosai azonban nem hiába tiltakoztak. Duáan Bohác főépítész szerint ezek a települések jellegüknek megfelelő formában lesznek majd fejlesztve, hogy megőrizzék kulturális-társadalmi arculatukat és

M

m

®

ö

Bratislavának 1985-ben 417 ezer lakosa volt, az eredeti tervezet azzal számolt, hogy 2010-ben 557 ezer lesz, ebből a természetes szaporulat 26 ezret tesz majd ki. Duáan Boháö főépítész szerint azonban ezt a tervet a véleményezések során módosítani kellett, igy a beköltözők létszámát nyolcvanezerben kell megszabni. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni a munkaerő-szükségletet. Köztudomású hogy Bratislava kereskedelmi hálózata fejletlen, de még igy sincs elegendő dolgozója, s ugyancsak nagy a kereslet pl. az egészségügyi, iskolaügyi dolgozók iránt. Hogy ezt csak a migrációval tartjuk elérhetőnek még napjainkban is, amikor annyi szó esik a gazdaság intenzifikálásáról, jellemzi szemléletünket. A szolterületeket kivonni a viszonylag költséges építkezések kedvéért, másrészt: igy a lakóterületeken belülre kerültek a korábban külterületi ipari üzemek, Csehszlovákia legszennyezettebb városainak egyikévé téve Bratislavát. A szennyezettség következtében a jelenlegi helyzet például az, hogy az itteni gyerekek 4—9-szeresen betegesebbek pl. a nyitraiaknál (Nitra), mivel olyan levegő- és környezetszennyező ipari üzemek köré épültek lakótelepek, mint a Dimitriv Vegyiművek, a Slovnaft, a Kablo, a Matador, a Szlovák Műszaki Üveggyár, a Bratislavai Autógyár. A fejlesztési tervek tehát tovább aligha nélkülözhetik az ökológiai problémák megoldását, s nem csak azért, mert ebben a városban rengeteg ember él. Ahol emberek élszerepüket. E települések megmenekülnek hát a lerombolástól nem úgy, mint az egykor szintén önálló Károlyfalu (Karlova Vés), Ligetfalu (Petrzalka), Dévény (Devin) Hideg (Dúbravka), Lamac, Főrév (Prievoz), Dévényújfalu (Devínska Nová Vés), Vereknye (Vrakuría), Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupce), Jarovce, Dunacsúny (Őúftovo), Záhorská Bystrica, melyek részben vagy teljesen lebontásra kerültek, esetleg nyomasztó lakótelepek árnyékában állnak még torzóik (Bár egyeseket közülük eddig még nem nyelt el a város.)

Megint csak a házgyári lakások építészeti technológiájára vezethető viszsza, hogy e településeket csak úgy tudjuk fejfleszteni, hogy leromboljuk őket, és helyükbe toronyházakat eme-