Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-15 / 34. szám
iskolát jelöli meg a gyermekotthon helyéül. Azonban biztos vagyok benne, hogy már sokkal előbb tiltakoztunk, mint az a határozat megszületett. Csak a tiltakozásnak helyt kellett volna adni, jegyzőkönyvezni. Már régen terjengtek ugyanis különböző mendemondák, egyesek még azt is tudni vélték, melyik túlbuzgó funkcionárius fejében született meg az ötlet. Aztán nyolcvanhatban fölhoztam egy plénumon az ügyet. Választások után voltunk, kijelentettük, ha annyira sem érdemesítenek bennünket hogy tájékoztassanak, visszaadjuk a mandátumainkat. Kértük, hogy a plénum testületileg tiltakozzék. Fölajánlottuk, összeállítunk egy delegációt a szülők és a ku/túrkomisszió képviselőiből, amelyik fölutazik Lévára, hogy személyesen tájékozódjék az ügyben. Az elnök azt mondta, nincs rá szükség, megvan ennek a törvényes útja. Végül nem mentünk, pedig ezt kellett volna tenni. Lényegében egész idő alatt azt tartottuk szem előtt, ha már sikerült értéket létrehoznunk, őrizzük is meg, ne engedjük tönkretenni. Hogy van az, lassan a huszonegyedik századot írjuk, és mégis visszafelé megyünk az időben. Ölveden csak ez az egy iskola van, és sokáig nem is fognak másikat építeni. Ha tönkretesszük, mi marad, ki vállalja majd a felelősséget? Hiszen mindenhol arról szónokiunk, milyen fontosak a szaktantermek, a laboratóriumok, nélkülük nincs modern pedagógia, s mégis mást cselekszünk. — Hányszor, illetve milyen formában szerepel a jegyzőkönyvekben az iskola és gyermekotthon ügye? Tóth István, a hnb elnöke: — Nyolcvanhat december hatodikán szólalt föl egy képviselőnk, kérve az érdemi tájékoztatást. Február huszonnegyedikén egy plenáris ülésen kapott választ. Legközelebb 1988. december hatodikán esik szó az iskola ügyéről, egy rendkívüli tanácsülésen, ahol az iskola igazgatója és az alelnöknő is jelen van. Itt hoztunk határozatot a parkban folyó munkálatok leállításáról. A december tizenkettediki rendszeres tanácsülésen Kmef elvtárs, a járási is kola ügy vezetője tájékoztatott arról, hogy az iskola teremgondjait esetleges hozzáépítéssel tervezik majd megoldani! A tanács határozatot hozott, hogy a tantermeket hagyják meg inkább az iskolának, a gyerekotthon ügyét oldják meg hozzáépítéssel. A december huszadiki plenáris ülés azonban már egyhangúlag (kb. tizenöt felszólalás hangzott el ezügyben) a gyermekotthon ellen foglalt állást, hangsúlyozván, hogy nem értünk egyet az iskola területén történő létesítésével. A magyarázat: az iskolának tanteremgondjai vannak, megszűntek a műhelyek, napközik, az iskolai klub; a szülői munkaközösség pedig állásfoglalásában az esetleges negatív nevelési hatást kifogásolta. — Ön személyesen milyen lépéseket tett az ügyben? — Mint a hnb elnöke, ez idáig írásban semmiféle hivatalos értesítést nem kaptam. Én se a párthatározatot, se a jnb határozatát nem láttam. S ami nincs papíron, arra nem reagálhatok. Szóban először nyolcvanhat nyarán értesítettek, hogy a járásiak a B pavilon kihasználatlansága okán gondolnak éppen itt gyermekotthon létrehozására. Nyolcvanhét márciusában a cigánykérdésekkel foglalkozó járási konferencia albizottságának ülésén beszéltek róla, de a véleményemet nem kérték. Közben készültek a tervek, először úgy volt, hogy csak a pavilon felét veszik el, de miután elkészültek a rajzok, világossá vált, hogy az egész pavilon „bekebelezését" tervezik. Hivatalosan persze a terveket a hnb-nek nem mutatták be. Lényegében két év telt el anélkül, hogy valami konrétumról értesültünk volna. Jelenleg várunk... II. „Szülők, kérünk benneteket, segítsetek! Ne hagyjátok az iskolát!" — ilyen és hasonló szövegű falragaszok jelentek meg Nagyölveden... A sajátos hangvételű, diákok készítette tacepaók híre a Lévai Járási Nemzeti Bizottságra is eljutott. Egy Anonymus-hivő levélben fordult a már említett szerv iskolaügyi osztályához, hogy bizonyára a pedagógusok biztatták föl a gyerekeket... Olyanynyira, hogy az iskolában meg is jelent a magyar iskolák járási tanfelügyelője, s akár egy rossz krimiben, valódi kihallgatásokat tartott. Az egyik nap egyenként hívatta a tanítókat, másik nap a hatodikos-hetedikes gyerekeket." (Részlet az Új Ifjúság már említett cikkéből) — Ki rendelte el a kiköltözést? Kovács Vince igazgató: — Az iskolaügyi szakosztály. Nem mondhattunk ellent. S mivel a visszaköltözéssel kapcsolatban sem utasítottak, egy éve lassan, hogy üresen áll a pavilon; télen az egy szlovák osztály miatt fűtöttük az egészet. Jelenleg tíz tanterem áll a hét osztály rendelkezésére (a 3. és 4. osztály összevontan tanul), a szaktantermek közül mindössze a kémiai és a nyelvi laboratórium maradt meg. — S Ön nem fordult a jnb-hoz, a „visszarendeződést" szorgalmazandó? — Nem. Türelmesen várjuk a jnb döntését. Vígh Anna, Pásztor Juliska (szülők): — Harminchatan írtuk alá a kérvényt az iskolaügynek címezve. Mindnyájan aggódunk az iskoláért. A tanítók úgyszintén, de hát ők már megégették magukat. Sugár András (tanácstag, szülő): — Mi még egyik határozatot se láttuk, pedig azokat a hnb-re le kellett volna küldeni. Az ügy a falu életét érinti, ezért a hnb-t tájékoztatni kellett volna a fejleményekről. A szülők egyhangúlag kimondják: veszélyeztetve érzik gyermekeik jövőjét a megcsonkított iskolában! Végső kérdések 1989 őszén eltakarodtak a kőművesek. Taktika: ők sem lépnek, mi sem lépünk. Patt! (Esetleg: ők nem lépnek, mi meg nem léphetünk?) A dolgok állnak — és várnak. A jogászok majd megmondják, hogy a hnb, tanács, iskola (jnb) megcselekedte-e az ügyben, amit lehetősége volt megcselekedni. Hogy ki és mennyit tett, az elmondottakból kiviláglik. Az igazgató nem költöztette vissza az iskolát. Az elnök várja az egyeztetést. A lakosság már nem vár semmit. A különböző lépések követése nyilvánvalóvá teszi, hogyan (nem) működtek a gyakorlatban a demokratikus döntéshozást képviselő intézmény-elemek. Az ügyben döntések születtek Lehet, hogy helyesek. Lehet, hogy helytelenek. Mindkét esetben: nem demokratikusak. Vajon van-e elég garancia intézményeinkben az ilyesfajta döntések ellen? (Nyilvánvaló ugyanis: amennyiben érdemi konfliktusok a nyilvánosság háta mögött zajlanak, nincs elég garanciális eszköz.) S ha mégis nyilvánosságra kerülnek? (Én elegendő garanciát — legalábbis ebben az ügyben — akkor sem látok.) Mert ha van, miért tűnt el? NAGYVENDÉGI ÉVA Baloldali felvételünkön az iskola igazgatója néhány nyolcadikos diákkal beszélget; alsó, illusztrációs képünk nem a helyszínen készük Fotó: Könözsi István
