Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-07-18 / 30. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Anyám regénye Harminchat esztendeje várt könyv született meg a közelmúltban Móricz Virág alkotói műhelyében. Az írónő, aki az idén ünnepli 80. születésnapját, az Apám regényét követően ezúttal a mű ikerpárját, az Anyám regényét mutatja be a családi tükörben. Igaz, Móricz Zsigmondról szóló müveiben — szükségképpen — mindig felidézte Janka alakját, most azonban kettőjük pőrében az anya felől közelít, írói személödésének fókuszában a nő, az anya és a feleség áll. Szeretettel és gyöngédséggel nyúl a felvidéki tanítónő-édesanya emlékéhez, hogy igazságkeresése közben maradandó emléket állítson neki. Hitelességigényének legbeszédesebb tényei azok a levelek, feljegyzések, dokumentumok, amelyekre müvét építi. Az anyai família történetének feltárásakor viszonylag könnyű feladatra vállalkozott, hiszen a család levelesládája mintegy 200 év dokumentumait megőrizte. Ezeket a különös leveleket fűzte most össze Holies Janka leánya a mű első felében. A levelek írói zömmel kitörni vágyó, de általában őseiknél tovább mégsem jutó asszonyok. Róluk szerzett ismereteink segítenek bennünket Janka megfejtésében is. Indíttatása és boldogtalanságra ítéltetettsége az ő sorsukkal rokon. Pedig Móriczék 1905-ben törvényesen is szentesített kapcsolata boldogsággal kecsegtetett. Zsigmond Jankától várta az ihletet, a kritikai szellemet, saját jövőjébe vetett hitét. Húsz évi gyötrelmes együttlétüket Janka öngyilkossága tépi végleg széjjel. Mindketten rendkívüli egyéniségek voltak. Janka nemes, dolgos, hűséges és fegyelmezett, Móricz Zsigmond pedig képes arra, hogy egy örülni és élni tudó feleséget boldoggá tegyen. Összekötözött életük mégis rövid időn belül pokollá vált. Kiderült: vágyaik, ízlésük és eszméik végletesen különbözőek. Házasságuk kölcsönös boldogtalanságuk ellenére termékenyítőleg hatott Móriczra, az íróra, aki az írásban próbált megbirkózni a házasságuk nyújtotta problémákkal is. Janka egy személyben volt a magasba törő férjet megbéklyózó kicsinyes asszony és a kockázatos vállalkozásoktól férjét visszatartó okos nö modellje. Viaskodásaik állandó inspirációk forrása. Nem véletlen hát, hogy az író munkáinak java részét a férfi-nö kapcsolatának elemzése tölti ki. Saját boldogtalanságán át láttatja mások boldogtalanságát is, miközben egyre nagyobb és mélyebb témák kibontására sarkallja személyes példája. 1925-töl Janka hiánya pótolhatatlan veszteséget jelent az író-férj számára. „Énnekem más nő nem volt az egész világon, harmincöt könyvem minden nőalakja ő" — vallotta. S valóban, az együtt töltött húsz esztendő móriczi életmüdarabja kettőjük közös alkotása. (A kötet nálunk is megvásárolható.) ZSEBIK ILDIKÓ „Alig derült fölöttem .. „Pécs Petőfijének" nevezte el közvetlen utókora a tragikus sorsú, fiatalon elhunyt Koczián Sándort (1850-től 1870-ig élt). A hasonlat sántít, mert a szerencsétlen diákköltő, bár „szélsőbaloldalinak" hitte magát, zavaros politikai nézeteket vallott, és Petőfinek a jobb epigonjait sem közelítette meg verseiben. Mégis érdemes az utókor figyelmére akárcsak a félig-meddig kortárs pécsi költőnö, Karay Ilona, aki 14 éves korában öngyilkos lett (az ö kötetét is a helyi hagyományok ápolásában buzgó Pannónia Könyvek Kiadó jelentette meg nemrégiben). Kocziánnak meghatóan — de nem érzelgősen — szomorú sors jutott osztályrészül. Tehetséges, művelt, kreatív szellem létére szegénységben, betegségben tengette életét; az akkor még elmaradott kisvárosban egyedül ö tudott megrendezni egy valamirevaló színdarabot, ö tudta eljátszani a főszerepet, csak irányításával működhetett elfogadhatóan a helyi Irodalmi-kör, de a betévö falatot instruktorkodással kereste meg özvegy anyjának és magának, orvosait nem tudta fizetni, ruhái zálogházba kerültek, a Segélyegylet támogatására szorult. Barátai kiszakadtak a provinciális környezetből, magára maradt. Újságcikkeiért filléreket kapott. A művelődés (olvasás és írás) és főleg a szerelem révén akart kitörni nyomorult helyzetéből. A világirodalomból Dantéra, Heinére és V. Hugóra hivatkozik legtöbbször, a magyarból Tompára. Versei nem tehetségtelen, de kiforratlan pályakezdőre vallanak, főként szerelmi bánatát panaszolják el a Petőfi— Arany-féle népiesség előtti magyar líra szentimentális és biedermeier modorában. Kitűnő olvasmány azonban ránk maradt naplója. 1869. december 6-án kezdődik és 1870. április 10-én végződik, néhány héttel halála előtt. Kisvárosi elszigetelődéséről, szegénységéről, betegségéről, politikai nézeteiről, olvasmányairól is esik benne szó, elsősorban mégis egy nagy — s végül is viszonzatlan — szerelem naplóregénye ez. Akkor kezdi a naplót, amikor egyévi boldognak hitt szerelem után gyanút fog, majd megbizonyosodik, hogy a 13 évvel idősebb Paulin áltatja, nem szereti viszont, netán megcsalja. A boldog korszak emlékei már csak nosztalgiaként, vesztett Édenként idéződnek föl a naplóban. Finom lélekrajz, erkölcsi igényesség, filozófiai általánosító hajlam és hajlékony stílus teszi értékes emberi dokumentummá a szöveget. Önarckép egyúttal a kor döntésre képtelen hamleti típusát is jellemzi. A kötetet a naplóírással egyidejű kereskedelmi újsághirdetések reprodukcióival illusztrálták, ironikus ellenpontként a fennkölten érzelmes szöveghez. Havasi János rendezte sajtó alá, és írta az utószót. (Pannónia Könyvek, 1988 — a kötet megrendelhető a prágai Magyar Kultúrában.) CSŰRÖS MIKLÓS KÖZMŰVELŐDÉS Szólj, költemény! Jókai Mór szülővárosában rendezték meg a nöszövetség Szólj, költemény! című vers- és prózamondó verseny országos elődöntőjét, amelyben harmincnyolc előadó képviselte (volna) a tizenkét magyarlakta járást. A tizenharmadikból, a nyitraiból (Nitra) sajnos, senki nem jelentkezett erre a versenyre, ami minden bizonnyal annak tulajdonitható, hogy a járásbeli alapszervezetek senkit nem biztattak nevezésre, s ha mégis, eredménytelenül. Komáromba (Komárno) sem érkezett meg valamennyi benevezett, tízen otthon maradtak, s a megjelent huszonnyolc versenyzőből ketten zsűriztek — az idei Jókai Napok két döntőse, Szamaránszky Edit szavaló és Kamenár Éva prózamondó —, hatan prózát, a többiek verset mondtak. Elsősorban huszadik századi magyar klasszikusokat, Kosztolányit, Szabó Lőrincet, József Attilát, Radnótit, bár a kortárs magyar költők versei közül is elhangzott néhány. A felfedezés erejével hatott néhány vers elhangzása — például Sinka István Anyám balladát táncol, Reményik Sándor Eredj, ha tudsz című verse, hogy csak a legszembetűnőbbet említsük —, ugyanakkor talán hasznos megemlíteni, hogy a közismert versek tolmácsolása — József Attila A Dunánál, Hazám, Kései sirató, vagy Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz — itt sem hozott átütő sikert. Nem véletlenül. Ezeket a verseket már annyiszor és oly remek előadásokban hallhatta a verset kedvelő közönség, hogy előadó legyen a talpán, aki új színekkel, árnyalatokkal gazdagítja azokat. A prózamondók valamivel színvonalasabb előadásokkal rukkoltak elő, bár hibátlan produkcióval itt sem találkozhattunk. Az egyébként gördülékenyen működő szervezést beárnyékolta néhány meg nem gondolt momentum, mondhatni, következetlenség és tapasztalatlanság, amelyet a jövőben bizonyára kiküszöbölnek. Az országos döntőbe jutottakat közvetlenül érintő egyik ilyen átgondolatlanság a zsűri elnökének azon kérése, hogy a továbbjutók írják le szlovák nyelven elmondott versük, illetve prózájuk tartalmát, hogy a zsűri tudja miről mondanak verset. Az országos versenyt rendezők kérésére írjuk: erre nincsen szükség, ugyanis az őszi országos döntőn, mint eleddig mindig, most is lesz magyar zsűri. Emiatt senki ne maradjon otthon. Tehát: viszontlátásra Krúdy egyik kedvenc városkájában, Ólublón, vagyis Stará Lubovrián, ahol a z őszi döntőn Oroszlán Máriának, Kotora Rózsának, Pogány Máriának, Eschwig Hajts Mercedesnek, Szabó Csillának, Fónad Magdának, Szamaránszky Editnek, illetve Sípos Anikónak, Mátyás Máriának és Kamenár Évának van részvételi joga. SZIGETI LÁSZLÓ FILM Rablólétra A rablólétra nem más, mint összekulcsolt két karunk, melyekre a másik feláll. A kölykök így adnak „bakot" egymásnak, ha cseresznyét dézsmálnak az útmenti fákról. Dusán Rapos rendezőnek a nyári filmfesztiválon bemutatott filmjeiben szimbolikus szerepet kap a rablólétra; mindenkinek rablólétra kell, aki feljebb akar kerülni. Az már a rendező hibája, hogy a sok hatásvadász jelenet miatt ezt nem minden néző érzi egyértelműen. A film dokumentumszerüen mutatja meg, hogyan túrják néhányan a szlovák főváros szemeteskannáit, miképp csalnak a hentesnél, nyerészkednek a benzinkútnál, vagyis lehetne az új szlovák film akár kórkép is, de hamar rájövünk hogy nem az. Csupán az érzelmeket felkorbácsoló eszköz a Rabaka (Elán) együttes eszköztárában. Azután meg itt van Csaba. így hívják a pincért aki a Rabaka tagjait nem engedi be az éjszakai klubba, a dúsgazdag német úriembert viszont tárt karokkal várja. Nosza elő a videokamerával, máj szórakoznak a tévénézők, ha ezt adásban látják az este. Mit tehet a pincér, beengedi az együttest. Csabának több társa akad a filmben, s az együttes fegyvere valamennyiük ellen az említett kamera. A film tehát nagy elégtétel a „Csabák" felett. Azon azonban lehetne (kellene) töprengeni, miért éppen „Csabának" hívják a legnegativabb szereplőket, mi több, a film szerint egy egész rétegét... A Rablólétra legszebb részeit a két szerelmes, Szilvia és Péter együtt töltött percei. Pétert, a Rabaka szövegíróját Béri Ari, azaz Berencsik Attila játssza, akit a Szerelem első vérig című filmben láthattunk a hazai mozikban, Mindig a jó oldalán áll, ezért többször megverik. Válaszként erre, másik szenvedélyének, a videózásnak hódolva, ö készíti a már említett dokumentumfilmet. Udvarlása először reménytelen, de a jóságos forgatókönyviró mindannyiunk megelégedésére összeboronálja egy lemezbolt, elárusítónöjével, hogy hosszú szívgyötrés után egymáséi legyenek. Szilviát is magyar színész, Csiga Krisztina alakítja. Szépségét nem lehet nem észrevenni. A két fiatal felhőtlen boldogsága üdítőleg hat a szociológiai képsorok között. Természetesen fontos szerepet játszik a zene. Az Elán új dalai vidámabbak, mint amelyek az előző, a Veszélyes rakomány (Nebezpeény náklad) című lemezükön hallhatók. Vladimír Jeáina operatőr képei néha lágyak; olykor felerősítik a hangulatot. Minden együtt van, ami egy jó ifjúsági filmhez kell, mégsem jön össze a dolog. Néhol úgy érezni, videoklip összeállítást nézünk. Az Elán együttes eddig is szókimondásáról volt híres, de mi lett volna, ha Csaba akkor szó nélkül beengedi az együttest? Nem kezdenek nyomozni újabb Csabák után. Megitták volna a konyakukat, és elmentek volna haza? Vám még valami, ami nálunk rendhagyónak tűnhet: megjelentek az üzletben a Rabaka-trikók, van Rabaka-hátizsák, Rabakaesernyő és emberfülű Rabaka-csésze. Valamennyi tárgyat a filmben is használják ... A trikók némelyikén ott állt a felirat: „Caba, neblázni!"Ez sok mindenre figyelmeztethet. BÁRÁNYI JÁNOS nő 18
