Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-07-18 / 30. szám
zza&apzag, ecyehnose*. T e fT V é&í&t 1789. július 14-én a fellázadt párizsiak elfoglalták a despotizmus gyűlölt jelképét, a Bastille várbörtönt. Ez a dicső tett jelzi a nagy francia forradalom kezdetét. Ma július tizen negyediké a Francia Köztársaság nemzeti ünnepe. A forradalom kétszáz éves évfordulójáról szerte a világon megemlékeznek. Mi, ebből az alkalomból, természetesen a teljesség igénye nélkül, néhány érdekes és talán kevésbé ismert, inkább a forradalmi hétköznapokat szemléltető képet, történetet nyújtunk át olvasóinknak. nagy udvari zárt körül, s az erődítmény falainak magassága elérte a 23 métert. Fontos szerepet töltött be, úgy mondták, hogy akié a Bastille, azé Franciaország. 1418-ban az angolok bevették a hatalmas várerődöt, és tizennyolc éven keresztül az ö kezükön volt. Az erőd a háború után elvesztette stratégiai jelentőségét. XI. Lajos és I. Ferenc uralkodása alatt színpompás udvari ünnepélyeket tartottak a komor falak között. A Bastille-t a XVII. században Richelieu bíboros nevezte ki börtönné. Itt helyezték el azokat a magasrangú személyeket — voltak köztük koronás fők, hadvezérek, hercegek, marsallok, grófok, magasrangú katonatisztek, olykor a királyi család tagjai —, akik kényelmetlenné váltak vagy keresztezték a mindenható bíboros politikai törekvéseit. Ezeket a foglyokat nem bilincselték kazamaták nyirkos falához, hanem a szobákat lakták, saját cselédeik gondoskodtak róluk, látogathatták egymást, s időnként sétát tehettek a környéken. gyök" listája hosszú. Csupán néhányukról szólunk. Az ifjú Voltaire 1717-ben és 1718-ban közel egy évet töltött e falak között, egy, a király személyét élesen támadó kiáltvány szerzőségének a vádjával, amit végül is nem tudtak rábizonyítani. Itt ünnepelte 23. születésnapját, s a raboskodás hónapjai alatt háborítatlanul dolgozott egyik eposzán és Oidipusz című színjátékán. A század egyik leghíresebb férfia, Cagliostro gróf, azalkimista, a mágus, a hipnotizőr, a szabadkőműves is itt kötött ki, miután végigszélhámoskodta Európa legelőkelőbb udvartartásait. Egy másik neves fogoly: de Sade márki, aki szerelmi botrányaiért, botrányos regényeiért, szexuális kilengéseiért összesen huszonhét évet töltött börtönben, a Bastille-ban csupán rövid ideig raboskodott. A XVIII. század vége felé a komor várerődítmény állaga nagyon megromlott, már börtönnek sem igen használták. A kormány már régebben fontolóra vette lebontását, mert szonhetet, 1 789 februárjában kilencet és július 14-én már csupán hetet tartottak a falak között. A forradalom leányai A történelem sok acélos lelkületű, bölcs és hős asszonynak állít emléket, királynőnek és parasztlánynak, akik a tűrés helyett a lázadást választották, és tiszteletre méltó tetteket hajtottak végre nemes eszmékért. A történelem folyamán azonban a nagy francia forradalom adott teret és lehetőséget ahhoz, hogy közéletet éljenek, és előlépjenek pontosan megfogalmazott követelményeikkel, egyszóval, hogy — politizáljanak. S élnek is a nagyszerű alkalommal, minden rangon, rendben és társadalmi rétegben. Az előkelő, gazdag dámák irodalmi szalonokat nyitnak, amelyeknek összejövetelein nemegyszer fontos politikai döntégári jogok nyilatkozatát, de az általános megfogalmazásokban nem tért ki a nyilatkozat a nők jogaira. Különböző társulásokba, kisebb-nagyobb egyesülésekbe tömörülve emelik fel hangjukat a politikai és a szociális egyenjogúsításukért, petíciókat írnak, és programnyilatkozatokat fogalmaznak meg. A nők szervezésében különösen kitűnt egy polgári származású nő, a nem túl művelt, de annál szellemesebb és erélyesebb Olympia de Gouges. A házassága nem sikerült, de a forrongó Párizsban ezen nem igen volt ideje keseregni. A nők követeléseit hatásosan tudta megfogalmazni. „Égek a vágytól, hogy a közjóért végzendő munkába belevessem magam" — írja, s a forradalom erre bőségesen adott alkalmat. Követelte, hogy a szegények részére nyissanak segélypénztárakat, a munkanélkülieknek rendezzenek be állami mintamühelyeket. Több nőtársát sikerült meggyőznie, hogy ékszereit az állami kincstárnak adja, és lelkesen kérdezte: „Nem lenne már ideje, hogy a forradalom közöttünk, nők között is vggre kezdetét vegye ? Maradjunk magunkra örökre ? És soha se legyen lehetőségünk, hogy a társadalom alakításában mi is tevékenyen részt vehessünk P"0\ymp\a de Gouges egyesek Charlotte Corday Marie Antoinette Théroigne de Méricourt Madame de Staél politikai és irodalmi szalonja a leghíresebbek közé tartozott A Bastille története 1370-ben, a százéves háború idején épült, s egyike volt azoknak az erődöknek, amelyek Párizst védték az angolok sorozatos támadásai ellen. Először két bástyát építettek, amelyeket a már meglevőkkel vastag falakkal kötötték össze, aztán még kettőt húztak fel. IV. Károly 1383 körül még négy bástyát építtetett hozzá, s megépítették az öszszekötő falakat is. A nyolc bástya így Csak éjszakára zárták rájuk szobájuk ajtaját. A Bastille foglyainak eltartásához az udvari kincstár is hozzájárult bizonyos összeggel, aszerint, kinek milyen volt a rangja. A hercegek naponta 50 livrerel rendelkezhettek, egy-egy kormányzó vagy marsall 36, vezérőrnagy 24, a parlament tagja 1 5 és a nemesember 5 livre-t kaphatott. Később, amikor a Bastille már veszített fényéből, s a foglyok is az alacsonyabb rendekből kerültek ki, a király egy főre két és fél livre-t adott. A várerődben raboskodó „nafenntartása aránytalanul sokba került. Fizetni kellett a Bastille kormányzóját, katonai parancsnokát, őrnagyát és a törzskar szárnysegédjét, ráadásul ezekbe a tisztségekbe csak olyasvalakit nevezhettek ki, aki a Szent Lajos Rend lovagja volt. Az államkincstár fizette az orvost, a felcsert, a borbélyt, a gyógyszerészt, a káplánt, a gyóntatópapot, a segédkáplánt, négy kulcsárt és négy szakácsot és még egy szülésznőt is, nem szólva a tisztek és altisztek csicskásairól. 1782-ben már csak tíz foglyot, 1788 májusában husek születnek, vagy fegyverrel a kezükben követelnek több kenyeret családjuknak, sokan sebtiben megírják visszaemlékezéseiket, hogy kimondhassák rég megállapodott nézeteiket a társadalmi viszonyokról. Mások a konvent tanácskozásait a galériákról kísérik végig, s a szünetekben a folyosókon a politikusokat karon ragadva igyekeznek őket befolyásolni. Készek meghalni, és készek a merényletre, büszkén lépnek a börtönbe vagy a nyaktiló alá. 1789 augusztusában a nemzetgyűlés közzétette az Emberi és polszerint kiváló szónok volt, és jól írta meg kiáltványát. „A nő szabadnak születik, és joggal egyenlő a férfival" — írja ebben. „Minden társadalomban a törvény védelme alá kell helyezni mindkét nem elidegeníthetetlen jogát a szabadsághoz, a haladáshoz, a biztonsághoz, a bárminemű elnyomással való szembeszegüléshez... Az államalakításban polgártársnőnek és minden polgártársnak személyesen, vagy választott képviselőik által részt kell venni. Mindenki egyenlő arányban. Ezért minden polgártársnőnek és polgártársnak egyformán
