Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-07-18 / 30. szám
kerülni, helyette sok zöldségből, gyümölcsből, vitaminokkal gazdagított tésztafélékből készült étellel ellátni a családot. Azt hiszem, ez általánosságban is jellemző. Mi, kutatók, állandóan kontaktusban vagyunk az orvosokkal, ismerjük, milyen ételek hogyan befolyásolják az egészséget. Például tudjuk, milyen nagy szüksége van a szervezetnek a fekete kenyérre, ugyanúgy a gyümölcsre, zöldségre, amelyek szintén sok rostos anyagot tartalmaznak. A. Sporková: — Annak a nemzedéknek, amely átélte a háborút, az éhínséget, a bőséges Alena Bokvajová élelmet a fehér kenyér, a zsíros hús, a sok cukor jelenti. Nem csoda hát, ha a háború utáni években, amikor mindebből már bőségesen juthatott minden asztalra, ennek fogyasztása jelentette a jólétet. Csakhogy most már tudjuk, milyen károsan hat mindez az egészségre. Vegyük csak a cukorbetegek számát, a magas vérnyomásban szenvedőket, a szívinfarktusos betegeket, akik egyre többen vannak. Ma még nagyon alacsony lakosságunk zöldségfogyasztása, és ugyanilyen alacsony a halfogyasztás is. A fiatalabb nemzedék már ismeri az ésszerű táplálkozás alapját és követelményét, de náluk meg az árak korlátozzák a fogyasztást. Kora tavasszal a primőr zöldség ára olyan magas, hogy esetleg csak kóstolóba lehet megvenni. Az évi zöldségfogyasztás kéthárom hónapra korlátozódik, ami nagyon helytelen megoszlás. Hiányzik az új, árban elérhető zöldségfélék propagálása is, gondolok itt elsősorban a belőlük készült ételek ismertetésére. Mert kíváncsiságból ugyan egyszer megveszszük az ismeretlen zöldségfélét, de mivel nem tudjuk kellőképpen elkészíteni, nem ízlik, és legközelebb már nem vásárolunk belőle. Az üzemi étkezdéknek is nagyobb szerepet kellene betölteniük lakosságunk helyes táplálkozásában. Hiszen dolgozóinknak fele rendszeresen kosztol a munkahelyén. Csakhogy itt meg a különböző előírások a hátráltatói az egészséges táplálkozásnak, nincs elég pénz sovány húsra, zöldségre, marad hát a zsíros oldalas és a knédli. — Az Önök kutatása a racionális étkezés terén milyen irányban halad? A. Sporková: — Kutatómunkánk és maga a fejlődés is a racionális táplálkozást támogató gazdálkodást sürgeti. Egy sor új termékünk van már, amelyek sorozatgyártásra várnak, a kereskedelemtől függ népszerűsítésük, a gyártó vállalattól pedig a piac ellátása. Kutatóintézetünk az új gazdasági irányítás szellemében önelszámoló szolgáltatási uzemmé vált, ami azt jelenti, hogy meg kell élnünk a saját lábunkon, vagyis azt a munkát kell elsősorban végeznünk, amit az üzemek megrendelnek tőlünk. A. Bokvajová: — Jelenleg a mezőgazdasági üzemek fordulnak hozzánk leggyakrabban, tudni akarják, mit lehet készíteni például zöldségfélékből, friss tojásból, gyümölcshéjból; csomagoló, szeletelő, hűtő technológiát dolgoztatnak ki velünk. Természetesen ezenkívül ágazati feladataink is vannak. A jelenlegi állapotot mindemellett átmeneti időszaknak tekintjük, kutatóintézetünk elsődleges feladata ugyanis, hogy a fejlődést meghatározó utat keressük, ne pedig csupán a meglévő lehetőségek körül táblából - junk. A. Sporková: — Nekünk kellene befolyásolnunk a mezőgazdasági üzemeket is abban, hogy milyen fajta gabonanemüeket termesszenek, melyek felelnek meg legjobban az ésszerű táplálkozásnak. Egy másik fontos feladat — amely ma még nincs kellőképpen kidolgozva — a sok műtrágya hatása a gobonaneműek összetételére, így az egészségre is. De ezekről a problémákról ma még csak elméleti szinten beszélhetünk. — A jelenleg végbemenő átalakítási folyamat a helyes táplálkozás szempontjából milyen lehetőségéket nyújt a malom és sütőipar számára ? A. Sporková: — Ma már mindez gazdasági kérdéssé vált. Az árak alakulása a mérvadó. A mezőgazdasági üzemekben azt a növényt fogják termelni, amely számukra kifizetődő. Egy időben hiányzott a lencse, bab, mák. Ha a szövetkezeteket érdekeltté teszik a termelésben, lesz belőlük elég. A piacgazdálkodás nagy szerepet kap, természetesen ehhez szükséges, hogy ezt a lakosság megfelelő igénye befolyásolja. Vagyis helyes táplálkozásra kell nevelni az embereket, elsősorban a nőket, háziaszszonyokat — akik az ételt a család asztalára teszik — fontos megtanítani az ésszerű táplálkozás követelményeire. A fekete kenyérrel kezdhetjük, majd az étrendbe sorolhatjuk a hús nélküli ételeket, zöldséget, gyümölcsöt. Hasznos, ha a gyerekeket a zabpelyhes ételek fogyasztására szoktatjuk. A. Bokvajová: — Változtatni kell a férjek követelményein is, akik még nagyon sok helyen megszabják a család étkezési szokását. A fogyasztók követelményeivel talán majd a termelők is befolyásolhatók lesznek, s kialakul egy olyan állapot, amely helyes utat teremt az észszerű táplálkozáshoz. S amíg különböző nézetek befolyásolják a helyes táplálkozásról kialakult általános véleményt, legésszerűbben akkor cselekszünk, ha mindenből mértékkel fogyasztva tesszük változatossá étrendünket! — Köszönöm a beszélgetést. . H. ZSEBIK SAROLTA FOTÓ: VÁCLAV HUSÁK ÉS KÖNÖZSI ISTVÁN Alena Sporková Kóstolj egy kis vitamint! Már nem emlékszem pontosan, hol és mikor olvastam, hogy a vendéglátásban túlságosan maradiak vagyunk. Betegre etetjük, itatjuk barátainkat, ismerőseinket, akik akár meghívott, akár hivatlan, „csak egy percre felugró" vendégként teszik tiszteletüket otthonunkban. Ha jobban belegondolunk,,, rádöbbenünk: valóban így van ez. Túl akarunk tenni egymáson. A vendégek traktálása,.a fogyasztás már-már erőszakos unszolása régi, de napjainkig eleven „hagyományunk". Bárhol lapozzuk is fel művelődéstörténeti forrásainkat, akár elbeszélésben, akár más írásban böngészünk, minden időben találunk utalást a mértéket nem ismerő magyaros vendégszeretetre. S megfigyelhetjük azt is, hogy a sorokból leginkább korholás, elmarasztalás csendül ki. De ahhoz, hogy ezt megállapítsuk, nem szükséges az irodalomhoz nyúlni, csupán körül kell nézni házunk táján meg a szomszédban, és láthatjuk, „vendégszeretetünk" nem azonos a vendég tényleges szeretetével. Megyőződünk róla akkor is, ha őszintén válaszolunk az alábbi kérdésekre: Vendégeinket kínálva figyelembe vesszük-e étrendbeli kötöttségüket, egészségügyi szempontból betartandó kímélő táplálkozásukat a gépkocsivezető vendégek önmegtartóztató szándékát, kötelességét? Ne éppen nálunk kezd a fogyókúrázást! — utasítjuk rendre. Egy kis adagtól semmi bajod nem lesz ; egy pohárnyi italtól még vezetheted a kocsit. Lehet, de nem biztos! Mert például a cukorbetegnek egyetlen falat édesség, egy adag magas szénhidráttartal: mú ételféleség felboríthatja kiegyensúlyozott állapotát, az epésnek, gyenge gyomrúnak megárthat a töltött káposzta, az autós pedig egy-egy pohárnyi ital elfogyasztása után, ha nem is okoz közlekedési balesetet, de könnyen „megszabadulhat" hajtási jogosítványától egy „véletlen" ittassági ellenőrzés alkalmával. S ha megtörténik a baj, a vendéglátók, ugye, mossák kezüket. Vendégszerető hírnevünkön nem eshet csorba, ha vendéglátásunk mércéjét az ésszerűség medrébe tereljük. Mivel a szíves vendéglátás másféleképpen is elképzelhető, sok mindent nyújthatunk, ami vendégeiknek ízlik, meg javára is válik. Nem fontos mindent azonnal szöges ellentétben csinálni eddigi szokásainkkal. Az új, korszerűbb, háziasszonykimélő szokásokat fokozatosan kell bevezetni. Egyes dolgokat, mint például a szeszes italt azért nem szükséges teljesen száműzni a háztól, mivel vannak jeles ünnepek, amikor koccintani is illik az ünnepelt vagy az alkalom tiszteletére. Hasonlóképpen néhány valódi ünnepi menüt se száműzzünk. Alkolomadtán nagyobb vendégeskedésre is szükség van. De az egy délutánra, estére hozzánk meghívottakat, ellátogatókat kínáljuk inkább üdítő itallal. A sokak szemében elmaradhatatlan presszó kávét, különösen az esti vendégségben helyettesítsük egy pohár aromás teával, illetve egy illatos gyógyteakeverék is rendkívül alkalmas erre a célra. Kalóriadús torták, sütemények helyett kedveskedjünk gyümölccsel. És a vendégek megszokják majd, hogy az: Ugorj fel egy feketére! helyett kissé szokatlanul így invitáljuk őket látogatásra: Gyere, kóstolj egy kis vitamint! , — jam— na 5
