Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-23 / 22. szám
A díjazott a díjról Beszélgetés a Madách-díjas Balia Kálmánnal — Én is furcsálltám; hogy a szlovákiai magyar sajtó erről csak utólag értesült. Egyébként április 12-én, az írószövetség klubjában vettem át a díjat, amely oklevélből, egy „Slovensky Literárny Fond" feliratú plakettből és pénzjutalomból áll. Átvételekor bizony eszembe jutott Nagy János szobrászművész kifejező erejű Madách-plakettje, na meg az, hogy a kétnyelvűség ilyen dolgokban sem ártana. — Téljünk át a díjról a műre. Az Éledrásjelekben, eltérően az 1978-ban megjelent első kötetedtől, a Betűvetéstől, jóval több a történelem ihlette vers. Mondhatnám úgy is, a verset, magát az írást megközelítő verseidet, amelyek még második köteted első fejezetének zömét is képezik, a második fejezetben a történelembe vetített antropológiai kérdések felvetése, elemzése követi. — E kettősség közös nevezőjét a kifejezésnek, a kommunikálásnak a kérdésében látom. Míg az alkotást, az írást megközelítő verseimet a kifejezés problematikus volta, bizonytalan pontjainak meglelése, körbejárása ihlette, addig az Életírásjelek második fejezete végletes egyéni és egyben társadalmi szituációkat elemez, többek között abból a szempontból, hogy mi közölhető, mi mondható el belőlük, hiszen egy kiélezett helyzet szinte a végtelenségig elemezhető, és nem fér bele még a végtelen elemzésbe sem. — És még valami: egyfajta klasszicizáló versvilág a tiéd, amelyben nagyon erősen kötődsz századunk modem klasszikusaihoz. — Elsősorban Pilinszkyhez, József Attilához. Eliothoz, Paul Celanhoz, Vladimír Holanhoz. Kavafiszhoz, Rilkéhez, vagyis a modem líra megteremtőihez. Nekik is köszönhető, ami fölvetődik főleg a kötet második felében. Vagyis az, hogy nemcsak az irodalmi, hanem a történelmi utalások is megszaporodtak ezekben a versekben, s ez jelez valamiféle orientációt. Úgy érzem, e versek törekvése nemcsak az alkotásban, hanem a magánéletben, a történelemben is megtalálni a végletekig kiélezett határhelyzetek kikristályosodott formáját, valamiféle mintáját. Vagyis: ember a történelemben, történelem az emberben. Lét a fájdalomban, fájdalom a létben. ..KörülFOG, mit betöltők”. SZIGETI LÁSZLÓ PRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELE — Hogy őszinte legyek, kissé meglepett, hogy a szépirodalmi Madách-díjat nemcsak javasolták, hanem meg is kaptad. E tény mögött, szerinted, miféle szemléleti módosulások állhatnak? — Engem is meglepett, igaz, kellemesen, de némi gondot is okozott, hiszen magam is közeli tanúja voltam annak, hogy milyen konfliktusok és kulisszák mögött lezajló események befolyásolták több esetben a Madách-díj sorsát. Végül is arra jutottam, hogy egy visszautasítással nem szabad elmélyíteni a konfliktust, hanem meg kell teremteni a lehetőséget a tisztázásra. Napjainkban talán mód van arra, hogy feltárjuk, mi volt eddig a Madách-díjjal. bár az még nem föltárás, ha kimondjuk: hárman nem vehették át a díjat. Azoknak kell tisztázniuk ezt a kérdésL akik a kulisszák mögött voltak. Szerintem az idei díjátadásban ugyanaz a törekvés, vagy ahogy te fogalmaztál, szemléled módosulás nyilvánul meg, ami az egész irodalmi életünkben érezhető, és az utóbbi időben több tanácskozáson, előadásban öltött testet. — Mi jellemezte ezeket a tanácskozásokat? — Hogy a szlovákiai magyar irodalom és kulturális élet elmúlt egy-két évtizedét kezdik kritikusan fölülvizsgálni. Anyagaik az Irodalmi Szemlében folyamatosan napvilágot láttak, illetve látnak. A tisztázás szándéka nem véletlen, több forrása van. Különösen erősíti ezt a legifjabb nemzedék egyre erősödő jelenléte, ami nem csoda, hiszen tíz említett időszak számos esetben éppen a fiatal írók törekvéseit korlátozta. Gondolok itt a Madách-díjra. kiadóbeli és Szemle-beli közlési konfliktusokra. az Iródia felszámolására és sorolhatnám még a dolgokat, amelyekben a fiatalokkal szembeni mélységes bizalmatlanság és gyanakvás nyilvánult meg. — Ez azonban nem csak szlovákiai magyar jelenség volt, sújtotta a fiatal szlovák és cseh irodalmárokat is. — Természetesen. Szívós küzdelmük eredménye volt. hogy a Romboidban megindult a fiatalok irodalmi melléklete, amelynek megfelelője az Irodalmi Szemlében a Holnap elnevezést kapta. Azóta önálló lappá nőtte ki magát a Dotykv. És elismerték a fiatal szlovákiai magyar írók tervezett lapja, a Poszt szükségességét. Prágában pedig maholnap napvilágot lát a cseh fiatalok lapjának, az Iniciálynak az első száma. És akkor még nem említettem a Dialóg, illetve a Literárny tyzdenník című új szlovák lapokat. A fiatal szlovák írók körének belső kiadványa, a Literáme konfrontácie is kiváló, új szemléletű anyagokat közöl. — A FIK, azaz a Fiatal írók Köre vezetőségi tagja vagy. Mi a helyzet most a Poszttal? — A FÍK ilyen tárgyú beadványait és tervezeteit több írószövetségi fórumon megtárgyalták az utóbbi másfél év során, s legutóbb, néhány héttel ezelőtt a Szlovák írók Szövetségének elnöksége hozta tudomásunkra támogatását és azt a szándékát, hogy mindent megtesz a Poszt címen tervezett új irodalmi folyóiratunk mielőbbi megjelentetéséért. — Hogy az irodalom önértékelésének fontos kifejezői a díjak, arról magáért beszél a FÍK létrehozta nem hivatalos díj. a Tsúszó-segély, amelyhez maguk adják a pénzt, fejenként száz koronát, s amelyet eddig kétszer adtak át. Lapunk karácsonyi számában írtad, hogy a Madách-díj mellett csak további díjak létrehozása teremtheti meg az irodalom önértékelésének átrendeződését. S mert még mindig a díjaknál tartunk: hol és mikor veheted át a Madách-díjat? Mivel az egyik csallóközi könyvesboltban huszonegy vásárlónak tettem fel a kérdést, tudja-e ki a Madách-díj odaítélője, s mivel ketten a szlovák kulturális miniszterre, ketten az írószövetség Magyar Szekciójára, tizenegyen a Madách Könyvkiadóra tippeltek, hátuknak pedig sejtelmük sem volt, talán nem árt elmondani, hogy mind az eredeti szépirodalmi, mind a műfordítói munkáért járó Madách Imre-díjnak a Szlovák Irodalmi Alap a gazdája. A Madách-díjjal egyetemben adják át az Alap többi díját is, jelesen az Ivan Krasko-, az Ivan Franko- és a Frano Kráf-díjat, valamint a nívódíjakat. Az idén három szlovákiai magyar író vehetett át nívódijat az előző évben megjelent kötetéért: Reszeli Ferenc, Tálamon Alfonz és Flácz Olivér. Félreértések elkerülése érdekében hozzátenném, az az Alap nívódija, és nem „Madách Imre nívódíj". Ilyen nincsen. Az idei műfordítói Madách-díjat is Rácz Olivér kapta Ján Johanides: Mauthauseni elefántok című munkája tolmácsolásáért. S most nézzük az utóbbi évtized szípirodalmi Madách-dijait. 1979 — Tözsér Árpád: Genezis, verseskötet 1980 — (Varga Imre: Boszorkányszombat, verseskötet) nem osztották ki 1981 — Zalabai Zsigmond: Tűnődés a trópusokon, tanulmánykötet 1982 — Duba Gyula: Örvénylő idő, regény 1983 — (Tóth László: Istentelen színjáték, verseskötet) nem osztották ki 1 984 — Tözsér Árpád: Régi költők mai tanulságok, tanulmánykötet 1985 — (Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, szociográfia) nem osztották ki 1986 — Fonod Zoltán: Tegnapi önismeret, tanulmánykötet 1987 — Rákos Péter: Az irodalom igaza, tanulmánykötet 1988 — Bállá Kálmán: Életírásjelek, verseskötet Bár nincs meghatározva, hogy az irodalmi Madách-dijjal kimondottan szépirodalmi, azaz költői vagy prózai (elbeszélői) munkát szabad csak jutalmazni, mégis több mint elgondolkodtató, hogy az utóbbi tíz évben a szépirodalomból csupán egy verseskönyv (1979) és egy regény (1982) részesült irodalmi Madách-díjban, miközben a külföldi és a szlovák, illetve csehszlovák díjak sorát begyűjtő három Grendel Lajos-regény (1981, 1982, 1985) és a szerző legutóbbi elbeszéléskötete (1 987) nem kapta meg a legrangosabbnak mondott szlovákiai magyar szépirodalmi díjat — hogy csupán a legszembetűnőbb érthetetlenséget említsem. Ez azonban ugyanúgy beárnyékolja a Madách-díjat, mint az a tény, hogy három esetben az Alap zsűrije által javasolt Madách-díj nem jutott el az átadásig, s talán az is magáért beszél, hogy mindhárom esetben a fiatalabb nemzedék tagjáról volt szó. Tehát hivatalosan 1980-ban, 1983-ban és 1985- ben senki nem érdemelte ki a díjat. Ugyanakkor az is figyelmet érdemlő, hogy mindhárom esetben szépirodalmi műről volt szó, vagyis az idén megtört a jég: az 1954-ben született Bállá Kálmán és Életírásjelek című kötetéért átvehette a Madáchdijat. nő 17
