Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-16 / 21. szám
Péntek, tizenharmadika Reggel a rádió figyelmeztetett, hogy péntek van és tizenharmadika. Annyi baj legyen, nem vagyok babonás, gondoltam magamban, de mégis átvillant az agyamon: remélem sikerül mindent elintéznem. Ugyanis aznapra több dolgot is beterveztem. Öltözködés közben sorban végiggondoltam a tennivalóimat. Először is bemegyek a gyermekorvoshoz, és érdeklődöm kislányom múlt heti törleteinek eredményéről. Csak fél munkát tudtam végezni, mert a harmadik eredmény nem került elő, a nővérke szerint elkeveredett valahová. Kissé kedvetlenül gyújtottam be a kocsit, de akkor kezdett igazán fogyatkozni a jókedvem, amikor megláttam a posta épületét. Hát persze, a csekkeket otthon felejtettem, pedig a gyermekek figyelmeztettek, hogy okvetlenül fizessem be a pénzt. Sebaj, először hazaugrom. Gyors léptekkel siettem a postára. Az ablak mögött a postáskisasszony élvezetes csevegést folytatott a „telefonban". Vártam, majdcsak abbahagyja, de nem sokat törődött velem. Aztán kis idő múlva zsémbesen rám mordult, hogy a másik ablaknál is lehet fizetni. Átoldalogtam hát mint egy megdorgált gyerek. Na, itt hamar végeztem, majd besorakoztam bélyeget venni egy másik ablakhoz. — Kérek öt egykoronás bélyeget — néztem a hölgyre. Ő a kezemben tartott levelekre vetette pillantását, majd kedvesem megjegyezte: ilyen borítékban nem lehet levelet küldeni! Aztán elmagyarázta, ennek az az oka, hogy mesefigurák vannak festve a borítékokra. — De hiszen gyönyörűen látszik a cím, olvasható — próbáltam menteni a helyzetet. — A szabály az szabály! — zárta le az ügyet a postai alkalmazott. Én pedig boszszankodva csúsztattam a táskámba a leveleket és a bélyegeket. Utam a rendőrségre vezetett. Mielőtt hamis illúziókat táplálnék esetleg valakiben, elárulom, hogy a személyazonossági igazolványomat akartam megújíttatni. Sem a régi igazolványt, sem az új lebélyegzett fotókat nem felejtetten) otthon. Ám a falon függő hirdetményből megtudtam, hogy az említett dolgokon kívül még a házassági levél, valamint a saját és a gyermekeim „keresztlevele" is szükséges. Márpedig az utóbbiak nem voltak nálam. És ugye a szabály az szabály, a bürokrácia az bürokrácia, és ugye ha pénteken van tizenharmadika ... Legyintettem, és ha nem is minden szabályt betartva, de sikerrel kitolattam a rendőrség rosszul tervezett és szerintem még befejezetlen parkolójából. Újra a postára mentem, vettem néhány okmánybélyeget, hogy azután a vnb-n kikérhessem az előbb felsorolt iratok másolatait. Az anyakönyvvezető irodája előtt tucatnyi ember várakozott. Míg rám került a sor, tervezgettem. Először elintézem a pénteki szokásos nagyobb bevásárlást, visszaváltom az üres üvegeket is. Miután a rendőrségen végeztem, a bolt felé hajtottam. Az üvegviszszaváltóban a lány fanyalogva rakosgatta egymás mellé a huszonhét palackot. Amikor megkaptam az üvegeimet igazoló blokkot, a kiskocsival a polcok közé siettem. Valószínűleg túlságosan siethettem, mert levertem egy üveg vörösbort, és péntek, tizenharmadika lévén, az üveg természetesen össze is tört. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, mert mindenki engem bánult, és a két fiatal elárusítónö, akik árgus szemmel lesik a tolvajt, azonnal úgy támadtak rám, mint két. . . Szóval mintha valami helyrehozhatatlan bűnt követtem volna el. Rongyot kértem, feltöröltem az általam gyártott „szemetet", és hebegve-hápogva elnézésüket kértem. Közben elment a kedvem a vásárlástól, a kasszánál kifizettem az okozott kárt, és beültem az autóba. Akkor vettem észre, hogy az üzlet előtt tilos kihajtani —• pedig pár napja még lehetett —, és akkor tudatosítottam azt is, hogy az én Skodám háta mögé egy vadonatúj Favorit állt be. Előttem a parkosított kis tér, mellettem díszcserjék, mögöttem a vadonatúj Favorit. Az üzlet oldalsó része melletti kitaposott utat választottam, de azt nem sejtettem, hogy nincs lejáró, ezért, mint a filmeken a kaszkadőrök, ugrattam egyet a kocsival. Zöttyent az eleje, puffant a hátulja, és egy brummogással fejeződött be a nagy ugrás. Aztán összeszedtem a bátorságom, begyújtottam, és hazadöcögtem. Mikor a ház előtt kiszálltam a jó öreg Skodából, egy fekete macska szaladt át előttem. Hát ez nem igaz. Még milyen meglepetést tartogat számomra a mai nap? TAKÁCS IZABELLA IRODALMI FEJTÖRŐ A harmadik forduló kérdéseire öszszesen 324-en küldték el megfejtéseiket. Közülük 255-en válaszoltak helyesen. A megfejtés a következő: 1. Jókai Mór, Sajó; 2. Tímár Mihály; 3. A kőszívű ember fiai. Sorsolással könyvjutalmat nyert: Balga Ágota, Csáb (Cebovce), Csizmár Éva, Dobóruszka (Ruská), Pethő Andrea, Diószeg (Sládkoviőovo). A könyveket postán küldjük el. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a versenyszelvényt ne felejtsék el ráragasztani a levelezőlapra! Rejtvényünk fő soraiban Balázs Béla költő, drámaíró filmesztéta négy művének címét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. 16. számunk rejtvényének helyes megfejtése ; Munkások újságja, Életpályám, Hunnia függetlensége, Pazardi. Sorsolással könyvet nyert: Gönci Éva, Csenke (Cenkovce), Vida Erzsébet, Udvard (Dvory n/Z.), Nágei Józsefné, Nagyfödémes (Vei-. Úrany), Halgas Ildikó, Kulcsod (Kl'úóovec). Kovács László, Rimaszécs (Rimavská Seé). nő 19 (nő /21)
