Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-05-02 / 19. szám

Ahogy belépett a szálloda halijába, mindjárt tudtam, hogy ő az. Más volt, mint a többi vendég. A megjelenésén egyértelműen látszott: íme, a pesti kislány Prágában. Frizuráját Budapesten kreálták, fekete-piros öltözete a párizsi divatot követte. Magabiztos fellépése pedig arra vallott: otthonosan érzi magát a nagyváros minden pontján.

Kovács Nóra tíz éve él Prágában. Szüleivel együtt 1979-ben költözött ide, s amikor két évvel ezelőtt kiküldetésük lejártával szülei visszatértek Budapestre, ö még maradt, hiszen ide köti az iskola, amelyet az idén fejez be, s marasztalja jövendőbelije, akit ide fűz a munkahelye.

Tizenöt éves volt, amikor Prágába került. Talán a legrosszabb korban. Pályaválasztás

Most a diplomamunka anyaga előkészítésének lázában él. Ennek egyik részében az ő nemzedékét, a magyarországi fiatal fotósokat mutatja be, hogy ezáltal Csehszlovákiában is megismerjék munkájukat. A második részben szakmája szűkebb területét, a divatfotózás fortélyait ismerteti, fényképeivel illusztrálva. Több divattervező modelljeit örökítette már meg, amelyekből nem csupán dokumentumképek, hanem művészi meglátással, beállítással készült illusztrációs felvételek is születtek. Diplomamunkája harmadik része a prágai Cinoherní klubban készített dokumentumfelvételeket tartalmazza. Nem véletlenül, hiszem a színház az ő második hobbija, mely ma már szorosan összefügg életével is. Jövendőbelijével, Jirí Seqvens színésszel ebben a

Kovács Nóra önarcképe

ni, minden áron előre törni. A koiláganőmmel egy stúdió létesítését tervezem, ahol egy menedzser segítene a munkák szervezésében. A megélhetéshez vezető út nem lesz könnyű, de hát még előttünk az

szem kifejezni. Ha szomorú vagy bánatos vagyok, és erről senkivel sem akarok beszélni, keresem a pillanatot, amelyet megörökítve ezt az érzésemet kifejezhetem. Számomra minden fotóm elárulja.

vet... A szülővárosomhoz, Budapesthez a gyermekkorom fűz. Prágához meg az ifjúságom. Ha a két főváros fiataljait összehasonlítom, sok különbséget találok. A magyarok nyíltak, teret adnak vidámsáPrágában. És nemcsak itt, hanem általában a világban. Tele van tervekkel, megvalósításra váró elképzelésekkel. Noha azt tartja, hogy az ő szakmájában ezidáig a férfiak viszik a prímet, s a nők még mindig meszelőtt, a nyelv ismerete

PTCÁQÁ13AN JÓ ÍÖeQeNNek l£NNÍ

nélkül. Mihez kezdjen ilyen föltételek mellett? Nem volt könnyű a választás. mert szerette volna azt tanulni, azt a pályát a választani, amihez kedve van, ahol érvényesítheti fantáziáját, tehetségét. Ezért döntött a fényképészet mellett. A Fotopofa ipari szövetkezet patronálásában működő három és féléves fényképészeti szakmunkásképző iskolába iratkozott. Elvégezte az iskolát, majd két évig a szövetkezet műtermében portréfotósként dolgozott. Közben munka mellett leérettségizett. Ekkorra már jól beszélte a cseh nyelvet, és a szakma mesterfogásait is elsajátította. De ezzel nem állt meg a továbbképzésben, a Filmművészeti Akadémia fotó szakára kérte felvételét. Első lesz, aki magyarországi diákként ezen a főiskolán végez.

színházban ismerkedett meg.

— Ha befejezem az iskolát, főleg divatfotókat szeretnék készíteni. De ugyanígy vonz a reklám is, amire Kramer professzor nagyon jól felkészített. Tudom, hogy a divatszakmába nehéz betömi, mert sok a jó divatfotós, aki már uralja a terepet. A magyarországi Ez a Divat folyóiratban jelentek meg képeim a cseh divattervezők munkáiról. A ruhamodelleket legszívesebben az utcán fotózom, nem a műteremben, hogy minél természetesebbnek hassanak. Ugyanúgy a reklámfotóknál is a természetes meglátásra törekszem. Ennél a két szaknál maradok, mégpedig szabadúszóként. Tudom, ez nem lesz könnyű, hiszen érzékeny, könnyen sebezhető típus vagyok, nem olyan, aki tud könyökölélet, a sok-sok lehetőség — mondja bizakodva, s közben jóízű kacagása arról győz meg, hogy nem is lesz az olyan nehéz...

Aztán büszkén bevallja, hogy nyomdában van egy könyvük, melyet Karel Cudlinnal, a Mlady Svét fényképészével együtt készítettek Budapestről. A szerzőpáros egy idegen és egy hazai fényképész szemével láttatja Magyarország fővárosát. Mire befejezi az iskolát, a könyv is megjelenik. Bizony ez szép eredmény huszonöt éves korban. Eddig Marianské Láznéban és Milevskoban volt önálló fényképkiállítása, 1987-ben pedig diáktársaival együtt Amsterdamban mutatkoztak be fényképeikkel.

— Fotóim saját érzéseimet tükrözik. Amit nem akarok, vagy nem tudok elmondani szóban, azt képekkel igyekhogy készítésekor boldog voltam-e vagy éppen csalódott. S azt szeretném, ha ezt mások is kiéreznék fényképeimből.

Minden munkájára felkészül. Ha például egy épületet kell lefényképeznie, azt előbb áttanulmányozza, még le is rajzolja, hogyan szeretné a képen látni. Átgondolva, megfontoltan cselekszik, csak akkor kattintja el a gépet, ha már tudja, mit akar. A részleteket a japán és olasz művészeti irányok példájára dolgozza ki.

— Nagyon szeretem Prágát. Idegenként különösen jó itt élni. Éppen ezért akarom megtartani a magyar stílust, magyar akarok maradni, még ha férjem cseh anyanyelvű lesz is. Persze, azt elvárom tőle, hogy megtanuljon magyarul, és a gyerekek is beszéljék mindkét nyelguknak, élvezik az élet örömeit. A cseh fiatalok zárkózottak, bizalmatlanabbak és nehezen megközelíthetők. Ám okosak és müveitek minden téren. Mindezt én elég nehezen szoktam meg, de most, hogy már jól ismerem őket, meglelem bennük a zárkózottság mögötti barátságot a mély emberi vonásokat is. Prágában például azt is észrevenni, ki a turista és ki él itt. Budapesten olyan élénk, színes a fiatalok öltözete, hogy abban minden divatvonalat felismerni. Itt a fiatalok sokkal visszafogottabban öltöznek. Viszont a cseh színházak — már említettem, hogy ez az én második hobbim — jobbak a mieinknél. Más itt az atmoszféra, mint nálunk. Nagyon jó a színműkiválasztás, kitűnőek a színészi teljesítmények.

Nóra jól érzi magát

sze mögöttük kullognak, ő mégis nagy léptekkel akarja legyőzni ezt a távolságot. Mindettől nem riasztja viszsza őt a szakma időigényessége, sőt, a fizikai megterhelést jelentő, húsz kilót is meghaladó fényképészeti táska cipelése sem. Alig várja, hogy megkapja a diplomát, hogy beindíthassa a stúdió munkáját, és belekezdjen a kandidátusi fokozat megszerzésébe. Közben persze gyereket akar szülni, s eleget akar tenni a feleség, az anya minden kötelességének.

— Talán mindez soknak tűnik egyszerre, de én bízom benne, hogy megvalósítható, mert amit a „skorpió" a fejébe vesz, azt véghez is viszi...

Reméljük, hogy mindez így lesz.

H. ZSEBIK SAROLTA

nő 17