Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-25 / 18. szám
KUCKÓ Nagy Kázmér király komasága Egyre hidegebb és sötétebb lett, esett az eső egész nap. így az utak is föláztak, míg végül lement a nap, és eljött az éj. melyet egyetlen fénysugár sem világított meg. A falu szélső, szegényes kunyhóba valaki bekopogtatott. A házigazda ajtót nyitott, s egy bőiig ázott, sáros koldus lépett be a házba. Kezében bot. vállán vászontarisznya. — Dicsértessék! — Mindörökké. — Meghálnék itt éjszakára, gazduram, nagyon elfáradtam, hosszú út van mögöttem. A paraszt intett a fejével, majd sóhajtott egyet. — Hál maradják kend. ha nincs hol megpihennie. Odakinn sötét van, minden csatakos; nem lesz valami kényelmes itt sem, mert kicsi a ház, hét gyerekünk van. a másik helyiségben meg a beteg asszony fekszik. De azért tessék csak: szívesen megosztjuk, amink van. Az utas nagyon fáradt lehetett, mert rögtön leült, és végighordta tekintetéi a szegényes szobán. A paraszt elébe tett egy falás kenyeret, mézet, tejet, friss szénából ágyat vetett neki. majd újra kiment valamiért: egy perc múlva kicsi gyermekkel a karján tért vissza. — Ez u nyolcadik, az istenadta —szólt, miközben megmutatta az újszülöttet a szegény embernek. Az öreg egy kis ideig nézte, majd így szólt a paraszthoz: — Ez a gverek majd szerencsét hoz. meglátja. Várjanak a keresztelővel holnap délig, küldök egy nagyon jó emberi keresztapának. A paraszt megígérte, hogy várni fognak. Bizonyára nagyon sok regét, mondát és legendát olvastál már a régi görögök, a rómaiak világáról, a keltákról, a germánokról. Legújabban a Móra Ferenc és a Madách Könyvkiadó jóvoltából a lengyel nép múltjába tekinthetsz be. Az Alvó lovagok című könyv kapható boltjainkban is Asztalhoz üllek, az idegen kíváncsian kérdezősködött mindenről: mi újság a j'aluban, mi nyugtalanítja az embereket, miben szenvednek hiányt, hogyan lehetne orvosolni a bajokat. Végül nyugovóra tértek. Másnap a szegény ember korán elhagyta a házat, de azért a paraszt délig várt a keresztapára. Egyszer csak Krakkó felöl szépséges hinták és lovas udvaroncok közelednek, majd mindnyájan megállnak a faluvégi kunyhó előtt. A paraszt nem hisz a szemének: erre az első hintából kiszáll egy előkelő öltözetű úr, hajszálra olyan, mint a tegnap vendégül látott szegény Szent Kinga Szemérmes Boleszló hatéves korában került trónra. így az urak kormányozták helyette az országot. Csöndes, nyugodt, jóravaló ember lett belőle, de inkább szerzetesnek, mintsem katonának, fejedelemnek való. Feleségül a magyar király leányát. a szintén csöndes, nyugodt, vallásos Kingát választották neki. így hát elindullak a lengyel követek Magyarországra, hogy megkérjék a leányka kezét királyi apjától. A magyar király nagy tisztelettel fogadta őket, mert vitézségéért becsülte a lengyel népet. El akart dicsekedni a követek előtt gazdagságával, ezért megparancsolta, hogy hozzanak föl jó sok aranyat és ezüstöt a kincstárból, s szórják rá a királykisasszony kelengyéjére. De Kinga így szólt az apjához: — A tyám, minek a lengyeleknek arany meg ezüst ? Van belőle nekik épp elég, ha pedig elfogy, szereznek maguknak fegyverrel a csatában. Azt adjál nekik, amijük nincs, hogy jól emlékezetükbe véssék a magyar király bőkezűségét. — Mit adjak hát nekik? — kérdezte csodálkozva a király. — Sót, atyám, mert az ő országukban nincs egy darabka sem, mind idejön érte. Ajándékozz nekik egy sóhegyet, amelyet hozományként majd magammal viszek Lengyelországba. Elmosolyodott a király a leányka szavaira, és így szólt: — Legyen, ahogy akarod! ember. Maga Kázmér király volt az, akit a parasztok királyának neveztek. — Megosztottad velem tegnap kenyeredet és kunyhódat, ma pedig én fogom a fiadat keresztvíz alá tartani, szállj fel a gyerekkel a hintára. A paraszt azt sem tudta, mihez kezdjen nagy zavarában: ugyancsak restelkedett, meg azután borzasztó nagy örömében meg sem tudta köszönni az úr jóságát. A király maga mellé ültette, és elhajtottak a templomba. De ezzel még nincs vége. Kázmér, miután megtudta, hogy mire van szüksége a népnek, megpróbálta orvosolni bajaikat, igazságot szolgáltatott azoknak, akiket sérelem ért. könnyíteti terheiken; s igyekezett megvédeni őket mindenfajta elnyomástól. Mert a parasztok királya megértette, hogy az ország csak akkor lesz hatalmas és gazdag, ha a benne élő nép is jómódú és boldog. Ezért járta a kunyhókat szegényes gúnyában; saját szemével akarta látni a parasztok sorsát, mert csak így tudhatta, hogy mit legyen értük. Természetesen nem feledkezett meg a vendégszerető komáról sem: keresztfiát papnak neveltette. Nagy tudású férfiú lett belőle. hozománya Ekkor a királylány elindult a bányák felé, lehúzta ujjúról a jegygyűrűt, s egy mély sófejtő vájatba dobta. A lengyel urak elvitték fejedelmüknek a menyasszonyt, és amikor már lezajlott a menyegző a krakkói várban. Kinga így szólt az urához: — Szeretett férjemuram, menjünk, keressük meg a gyűrűt, amelyet Magyarországra küldtél nekem. Elutazlak mindketten egy Wieliczka nevű városkába, és ott megparancsolta Kinga, hogy a piactér közepén ássanak egy mély kutat. Sokáig ástak a bányászok, míg végül egv nagy köre bukkantak, s így szóltak a királynőhöz: — Mélyebbre már nem áshatunk, mert nemes köre találtunk. — Mire Kinga: — Törjetek le egv darabol abból a köböl, hadd nézzem meg közelről! Le is törtek belőle, majd felhúzták, s egyikőjük amint napfénynél is megvizsgálta, felkiáltott: — Királynő! Hiszen ez nem is kő. hanem valódi só! — Törd csak szét ezt a rögöt! — parancsolta meg a királynő. Szét is törték, s a rög közepéből kihullott a királynő csillogó gyűrűje, melyet a magyar sóbányába dobot. Ez volt hát szent Kinga hozománya, mely mind a mai napig gazdagítja Lengyelországot. GEDEON MÁRTA FORDÍTÁSA nő 16
