Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-25 / 18. szám
rewezo a wc/nkae&opiacon ként iskolába jár, délután pedig rakodómunkás. Nyolc márka órabérért délután kettőtől este tízig egy raktárban emelgeti a ládákat. A fuvarosoknak olykor lassúnak tűnik, jócskán van része a megjegyzéseikben. Csak ritkán jut egy lélegzetvételnyi szünethez, nem csoda, hogy olykor erőt vesz rajta a fáradtság, a szeme pedig véreres a huzatos csarnoktól. A szociológusok már a nyolcvanas évek elején mintegy 300 OOO-re becsülték a hasonló életmódot folytató gyerekek számát. Ma az érintettek száma lényegesen magasabb. A münsteri iparfelügyelőség, családvédelmi bizottságának elnöke, Heiner Schaffer az okot, amiért az NSZK-ban a 13—16 éves gyerekek dolgozni kényszerülnek a nagyarányú munkanélküliségben látja, amely már jó tíz éve nehezedik az országra. A gyerekek egyszerűen kénytelenek kiegészíteni a család bevételét. Az említett münsteri hivatal részletes kutatást végzett a gyermekmunkáról. Eszerint a 2 500 megkérdezett tanuló 40 százaléka rendszeresen dolgozott vagy dolgozik az elmúlt vagy a folyó tanévben, A megkérdezettek 50 százaléka pedig rendszeresen dolgozott gyerekkorában, tehát egy korábbi időszakban. Mindent egybevetve pedig 48 százalékuk vétett a gyermekmunkát szabályozó korlátozások — a gyermekmunkát kimondottan tiltó törvény nincs az NSZK-ban — ellen. Az említett tanulmány szerint az érvényben lévő rendeletek és előírások ellen a gyermekek foglalkoztatását illetően leginkább a vendéglátóiparban, a szolgáltatásokban, a mezőgazdaságban, különböző propagandaanyagok terjesztésénél és a benzinkutaknál vétenek. A gyermekmunka az elmúlt évszázadok sötét emlékeként, Délkelet-Ázsia országainak egzotikus jelenségeként él ma általában a köztudatban. Sajnos, nem így van. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szakemberei már egy 1987-ben közzétett jelentésben beszámoltak arról, hogy világszerte mintegy 75 millió nyolctizenöt éves korú gyermek dolgozik meg rendszeresen a betevő falatjáért. A jelenség pedig manapság az iparilag fejlett országokra is egyre inkább jellemző. Nagy Britanniában, amely az elmúlt évszázadban a világon elsőként vetett gátat a gyermekmunkának, ma ismét általánosan elterjedt a kiskorúak foglalkoztatása. Hozzávetőleges számítások szerint úgy 1,8—1,9 millió gyerekről van szó. Minden negyedik 10 és 16 év közötti iskolás dolgozik részmunkaidőben. A kiskorúak foglalkoztatásában az első helyen az újság- és propagandaanyag-kihordás van, s rögtön a következőn a boltokban és a mezőgazdaságban (pontosabban a kistermelésben) való munka. Norfolkban például nyilvánosságra jutott, hogy egy zöldségtermesztő kilencéves gyerekeket is foglalkoztatott. Teljesen természetes a gyermekmunka Itália iparilag kevésbé fejlett déli részén, ahol ráadásul kétszer magasabb a munkanélküliek száma mint északon. Körülbelül 1 millióra becsülik azoknak a kiskorúaknak a számát, akik éhbérért dolgoznak „pártfogójuknál, kenyéradójuknál". A Dél-ltália nyugati partvidékén dolgozó mintegy 100 000 gyerek közül a többség Nápoly szegénynegyedeiből való. Az éttermekben és boltokban tányért mosogatnak, takarítanak, segédmunkások a magánkézben lévő benzinkutakon, és a legalacsonyabb napi bérért elszegődnek a nagybirtokosokhoz is. Még egy olyan iparilag fejlett országban, mint amilyen az NSZK sem tudják meggá tolni a gyermekek foglalkoz-Heiner Schaffer szerint azok a gyerekek, akik különböző okoknál fogva nem tudnak a tanulmányaikra összpontosítani, a jövő segédmunkásai. S éppen e téren óriási már ma is a munkanélküliség. Az NSZK-beli szakemberek a gyermekmunkát illetően egyetértenek abban, hogy sajnos az országban bizonyos, a problémát kisebbítendő tendencia érvényesül: a gyermekmunka ugyanis olyan képlékeny tényező a munkaerőpiacon, amivel szociális és jogi értelemben vett társadalombiztosítás nélkül is számolni lehet. tatását. A gyerekmunka azonban itt is csak egyik aspektusa a társadalomban megmutatkozó, gyermekeket, érintő szélesebb problémáknak. Walter Bärsch professzor, az NSZK Gyermekvédelmi Szövetségének elnöke például az NSZK-t „Európa leggyermekellenesebb országának" nevezte. Tény, hogy a sok ezer NSZK-beli gyerek aggasztó helyzetével egyre többet foglalkoznak a tömegtájékoztatásban is. Szinte mindennapos téma a növekvő gyermekprostitúció, a 12—13 évesek foglalkoztatása, a középiskolát végzettek munkanélkülisége, s a gyerekek és fiatalok szinte törvényszerű útja a kábítószer és az erőszak ingoványába. Bärsch profeszszor szerint a társadalom egyszerűen nem veszi tudomásul a gyerekeket. A Quick című lap a 16 éves Michael esetét hozza fel példának, aki délelőttön-Feldolgozta: FRIEDRICH MAGDA FOTÓ: ARCHÍV
