Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-25 / 18. szám
A szolgáltatóház egy kis befektetni való pénzem. Tíz évig a Strojsmalt alkalmazottja voltam, tudom, mit hol kell keresni. És csak hazai mosógépet javítok. Tíz napon belül, egyéves garanciával. És csak a hivatalos munkadijat kérem. Az alkatrészeket kiskereskedelmi áron kapom, annyiért, amennyiért bárki megvehetné, ha lenne elég. Január óta vagyok főállásban magánszolgáltató. A havi tiszta keresetem megvan három és fél ezer korona . . . Sok még a beszerezni-befektetni való. folyton kell vennem valamit. A kezdeti, harmincezer koronát érő alkatrész-alapom fogy, azt pótolni kell... Az emberek e havi bevételnek legkevesebb a dupláját sejtik Gerhard Bilka zsebében. Mondja is egy járókelő: a fő baj az irigység. Az a bizonyos vicc itt is közszájon forog, hogy mit kíván istentől a „záhorák" ember, ha a szomszédja szerzett egy tehenet... (Hogy dögölne meg az a tehén!) Neki ezer koronával kevesebbe került a nagyjavítás, mintha mosógépét a szervizbe vitte volna. Tíz napon belül! Hát minek érdekelné öt, mennyit keres a javító. Gerhard Bilka már más — messzebb mutató — gondokra hívja fel a figyelmet. — Javító-szerelő szakemberek csak akkor vállalkozhatnak magánszolgáltatói munkára, ha be tudják szerezni az alkatrészeket. Ezek ma nálunk mind hiánycikkek, nehezen jutnak hozzá az üzemek is, tudni kell hát, kihez lehet fordulni. Bizonytalanságnak épp elég az, hogy esetleg megtilthatják az alkatrészeladást magánszemélyeknek ... Mert egyelőre nem nagyon mutatkozik változás gazdasági életünkben, az alkatrészellátásban. Sok minden tisztázatlan még, biztosan csak azt tudom, hogy rengeteg munkám van ... De kedvvel dolgozik az ember, ha megtalálja a számítását. Meghozza a munkakedvet? A cácovi cigányok is azok közé tartoznak, akik megtalálták számításukat. Senica város 143 engedélyt adott ki, ebből százhúszat nekik. Kubikosmunkára, kútfúrásra, csatornatisztításra, üstfoltozásra, padlások-pincék lomtalanítására szól a legtöbb munkavállalási engedély. „Családokba" tömörülve járnak munkába ezek az emberek, főleg Morvaországba. de hogy jól dolgoznak, ahhoz nem fér kétség ... Sokszor érkezik megrendelés számukra a városi nemzeti bizottságra. — Tizenhat-húszezer koronát is megkeresnek havonta — mondja Pavol Grimm —, s nekünk nincs semmi bajunk a mi 540 cigányunkkal. Igaz, néha hallunk történeteket, hogy itt vagy ott a szövetkezet vagy valamelyik üzem kotrógép-kezelőjét, fekálkocsisát kérik meg, hogy jó pénzért segítsen nekik ... De olyan munkákat vállalnak, amire nincs szervezett kivitelező, ami az üzemnek nem éri meg, bármekkora szükség is van rá. Nekünk hát nincs gondunk azzal, hogy nem dolgoznak. A gyerekeik is példásan járnak iskolába ... Igazán nagy gond korábban sem volt velük. Messzire eljártak munka után, többen Slusovicébe, mert soha nem volt mindegy nekik, mennyiért dolgoznak. Mert igaz, ami igaz: a legjobb ösztönző ma is a pénz. — A munkakedvet, a teljesítményt leginkább az növeli, ha több érte a fizetség. A több bérből aztán több a nemzeti bizottságok bevétele is, hiszen az adók az ö kasszájukba kerülnek. Ez ösztönözhetné a nemzeti bizottságokat is — Jaromír Pláteníknek ez a véleménye. — Szükség van további kisüzemekre, de azokat kötik bizonyos központi határozatok, melyek miatt nem juthatnak hozzá pédául sok szükséges géphez, járműhöz. Fékezően hatnak az üzemanyag-korlátozások is. A takarítószolgálat, a háznál végzett szönyegtisztítás, egyéb javítás magánszemélyekkel oldható meg. Gondolkodunk azon is, hogy a központi és nagyobb falvakban szolgáltatóvállalatainknak mindenes begyűjtőket hozzunk létre. Csakhogy előre meg kell mondani a megrendelőnek, mi a javítandó holmijának a baja, és kb. mennyibe fog kerülni a javítás. Univerzális embert pedig nehéz találni a begyűjtőbe ... Sok még a nyitott kérdés, és még több az olyan tapasztalat, mely éppen a kérdések megfogalmazására ösztökél bennünket. A Senicai járás viszonylag jó eredményei ellenére sem mutat igazán jó képet. Inkább egy kísérlet torzója: hogyan legalizálni a „fekete munkát". A szolgáltatásokra vonatkozó előírások és új rendelkezések igazából más célt követtek. Hozzáférhetőbbé akarták tenni elérhetőségüket, árban és minőségben pedig konkurenciát akartak teremteni. A jelen körülmények minden biztató jele ellenére: ez az idő még nem jött el. Talán csak a fagylaltosoknál, s azóta a járás maszek fagylaltosainak közvetlen környezetében jobb minőségű az „állami" fagyi is. Idővel talán, ha majd letisztulnak a dolgok, kikristályosodik társadalmunk új, az átalakítási tervekben vázolt arcképe, új helyükre kerülnek az éppen most elmozdult fogalmak, kevesebb lesz a bizalmatlanság és több a jól felismert közös érdek ... Szóval: idővel talán az is elválik, szocialistaellenes-e maszek szolgáltatónak lenni, vagy éppenséggel szocializmust támogató; és akkor talán igazi konkurenciában dőlhet el, tudunk-e országosan vonzó, mindenki által megfizethető szolgáltatásokat nyújtani. Ez a riport pedig egyelőre legyen adalék ahhoz, merre próbálunk indulni tájainkon. N. GYURKOVITS RÓZA PRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELEI nő 5
