Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-18 / 17. szám
Wahari, Waikuni és a terhesség Ezt a történetet minden állatbetegség elleni énekben elmondják, hogy a terhes asszonyok gyorsabban szüljenek. Wahari gondolatai Mariwekában jártak, és számos alvilági helyet meglátogattak. S mit találtak ott? Minden nőstény állat terhes volt, beteg. Azt is látták a gondolatok, hogy a majomanya. a pekari-anya, az övesállat-anya, és a többi, nagyon nehezen szül. Wahari azt mondta: — A piaroákat régen megteremtettem, mégis olyan betegek, ha szülnek, akár az állatok. S ha meghalok, a betegségek megmaradnak. Wahari látta a waikunikat, akik olyan emberek, mint a piaroák — de a földön ők a Mariweka népe. Mintha ez a nép volna a piaroák anyja. A piaroák úgy mondják: — A waikunik a rokonaink. Esszük őket, madár alakjában. Mert a rokonaink húsától sosem leszünk betegek. . A waikunik így szóltak Waharihoz: — Mi vagyunk a Mariweka népe. Olyan éneket akarunk, amely megkönynyíti a gyerekek születését. Wahari megmondta: — Tudok ilyen éneket! Az ének használt is a waikuniknak: énekeltek, és asszonyaik azonnal világra hozták gyermeküket. Mondták a waikunik: — Nekünk nem kell az ilyen betegség. Asszonyaink most már mindig ehetnek állathúst, és könnyen szülnek. Nem akarjuk ezt a betegséget! Mindenféle állatot ehetünk, és megvan az énekünk, asszonyainknak manapság kevés a bajuk. A piaroák is énekelnek, s az asszonyok nem szenvednek többé. Ha támad a marima-szellem, akkor nem menthetsz meg beteg asszonyt. De az állatoknak nincs ilyen énekük, és gyakran meghalnak fiókájukkal a hasukban. Az állatok anyja hozza világra fiókáit, és Wahari ad alakot a gyermekeknek: csontot, szemet, húst, körmöt, hajat és sok minden mást. Vadászkaland Egy napon fogta magát az indián, s elindult vadászni. Több napig járta az erdőt, de zsákmány nélkül tért haza. Másnap két indián, két sógor eredt útnak. Kutyát is vittek magukkal, kezükben bot volt. Hirtelen nagy eső zúdult rájuk, három napig szünet nélkül esett. A vadászok egy patakhoz értek, egyikük a parton egy barlangra bukkant, tele volt denevérrel. A sógorok ott kerestek menedéket. Mondta az egyik: Lesz itt óriás övesállat is! — Sógora nekiindult a barlang belseje felé, kezében a bozótvágó késsel. A másik indián mögötte haladt. Hosszú ideje gyalogoltak, s azt hitték, már a barlang végénél járnak. Hirtelen felriasztottak egy jaguárt. Az állat elrohant mellettük. Az elöl álló indián alaposan megijedt. Sógora így szólt: — Miért nem figyeltél, miért nem használtad a bozótvágó kést! — Megijedt a kés is a kezemben — felelte a másik, pedig tudta: a kés azért volt a kezében, hogy a jaguárt kettéhasítsa. A jaguár elrohant, az egyik indián utánaeredt: — Jaguár, jaguár, olyan nagy vagy, hogy megijedtem tőled! Megijesztettél, mégis elrohantál! Menj csak, jobb, ha a magad útján haladsz. Azután hívta sógorát, és hazatértek, zsákmány nélkül. Ének a kajmántörténetből Wahari adott alakot a kajmánnak: egy asztalon megmintázta, majd bőrt adott neki, utána pedig gondolatokat fújt keserű vízzel és mérges kukoricasört. Ezért nincs nyelve a kajmánnak: a kukoricasör kiégette a nyelvét. Ezért mondta Wahari, jobb, ha a kajmán vízben él, ahol apja és anyja is él. NAGY ZOLTÁN RAJZA KUCKÓ nő 16
