Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-18 / 17. szám
Hancz Piroska, Angyal Alica. Pongrácz Mónika) lámpaláz nélkül szórakoztatták a közönséget. Elismerés illeti Miklós Tibomét, a hodosi alapiskola igazgatóját, aki Angyal Irénnel együtt betanította a műsort, valamint a vezetőség tagjait, akik a szervezésnél és a felszolgálásnál vették ki részüket a munkából (férjükkel együtt). Az élményekben gazdag műsort a mulatság követte, melyen fiatalok, idősek egyaránt fáradhatatlanul ropták a táncot. KOVÁCS ANDREA Anöszövetség ipolynyéki (Vinica) helyi szervezete nemrég tagsági gyűlést tartott, melyen a szervezeti élet ügyeinek intézése mellett kulturális műsorral és kiállítással is kedveskedtek a megjelenteknek. A faluban nemrég befejeződött tanfolyamokat a művelődési ház vezetője értékelte ki. Dicsérte a varrótanfolyam vezetőjét, Mészárosné Szabó Erzsébetet, aki nagy türelemmel tanította az érdeklődőket a szabás-varrás fortélyaira. Buris Lajos, az ipolynyéki vendéglő főnöke a hidegtálkészités fogásait adta át „diákjainak". A kiállítás mindenkinek tetszett, a következő tanfolyamok iránt már most nagy az érdek- DEÁK SÁNDORNÉ Az ítélet jogerős Amikor Farkas Lajos hazaért, testvérei látták, hogy ruhája, keze, de még az arca liídtem, hogy ha az én fiam ügyesnek számíl a korabeli gyerekek között, akkor milyen a többi. Mert gyerekkori magammal összehasonlítva, nem vehetné föl velem a versenyt. Az utóbbi egy év sportolás javított valamit mozgáskészségén, de én még mindig nem vagyok nyugodt, hogy ez elegendő lenne. S akkor még ott van a többi nebuló, aki hozzá se ér fel Valamelyik nap késő este jöttem haza a fiammal egy ismerősünktől. Sehol egy létek, itt az alkalom: ki kell próbálni, melyikünk teszi át magát ügyesebben az átmenti korláton. Nekem sikerült. Fiam, aki pedig csak pár centiméterrel alacsonyabb nálam de fele annyi a súlya, mint nekem, meghátrált. De hát ugve. ő egy' mai ügyes gyereknek számit. Ezzel az érvvel rávettem hogv gyakoroljon egv kicsit. Tatán az ötödik kísérletre aztán átlibbeni azon a bizonyos korláton. Valóban: valahogy úgy öt ugrással lehetnek lemaradva a mai gyerekek az egv generációval azelőttiek mögött. Ez bizony sok! S ahogy elnézem a kisebb gyerekeket. az öt „próbaugrásból”egyre több lesz! FIA LA ILONA lódés. is véres. Kérdésükre, hogy mi történt, azt felelte: elesett. Miután megvacsorázott levetkőzött ruháit késsel szétvagdosta, és elégette, majd egy bűnügyi filmet nézett meg a televízióban. A film alatt kétszer is felkiáltott: „Gyilkos vagyokr K. Róbert és P. László a tett elkövetése után Zsigárdról (Ziharec) a szomszéd községbe, Peredre (Teéedíkovo) ment egyikük egy kerékpárt is vitt magával. A vendéglő előtt amelyben egyébként mulatság volt. az embereknek mindjárt feltűnt, hogy mindketten véresek. K. Róbert azzal dicsekedett, hogy ezt a biciklit ő lopta, P. László pedig egy szakadt láncú férfikarórát kínált eladásra. Néhányan hallották kettejük beszélgetését, és felfigyeltek rá, hogy egy harmadik társukat emlegették, aki el fogja őket árulni... Az ügyész társtettességgel gyilkosság, rablás és magánlaksértés bűntettének elkövetésével vádolta a három fiatalembert a 19 éves Farkas Lajost, a nem egészen 18 esztendős vágsellyei (Sala) K. Róbertét és az ugyanannyi éves zsigrádi P. Lászlót. A tárgyaláson bebizonyosodott, hogy 1988. január 30-án Zsigárdon az esti órákban a három fiatal pénzszerzés céljából behatolt a 89 éves sértett családi házába. Felszólították, hogy adja át nekik a pénzét, közben ököllel és lapáttal is ütlegelték. A lakást átkutatva pénzt nem találtak, hát letépték a sértett karóráját egyikük az udvaron levő kerékpárt vitte magával, és elmenekültek. A sértett a súlyos sérülések következtében a helyszínen meghalt. A bizonyítás során Farkas L -elmondta, hogy azon a napon nagyobb mennyiségű alkoholt ivott, majd társai diszkóba hívták. Mivel pénze nem volt, nem nagyon akaródzott neki menni. Ekkor P. László azt tanácsolta, üssenek le egy részeg embert, és vegyék el a pénzét. Ö ezt elvetette, de javasolta, ha lopniuk kell, akkor inkább a sértettet lopják meg, mert bár családi és anyagi helyzetét nem ismerte — egyedül él. Ekkor még nem gondolt tettlegességre. A sértett udvarába elsőként P. László ment be, utána ő és K. Róbert. A lakásba érve mindjárt kutatni kezdtek. Hallotta, hogy egyikük felszólította az idős embert adja oda a pénzét és látta, hogy P. László háromszor-négyszer arcul ütötte őt. Mivel a lakásban pénzt nem találtak, P. László az öregember karóráját húzta le. Amikor menőfélben voltak, megbotlott az ajtó mellett egy lapátban, melyet kezébe fogott, visszafordult, és a lakásban fekvő embert még kétszer megütötte. Ezután elmentek, de P. Lászó még a biciklit is magával vitte. K. Róbert vallomásából az tűnt ki, az egész akciót Farkas tervelte ki, és mikor a lakásba jutottak, látták, hogy az idős ember az ágyában fekszik. P. László mindjárt rátámadt, és ököllel kétszer az arcába vágott. Pénzt nem találtak. Látta, hogy egyikük lehúzta a sértett karóráját, majd ő is kb. háromszor arcon ütötte, hogy a társai ne mondják, ő nem ütött Farkas egy tetőcseréppel is meg akarta ütni az öreget, de ebben ő megakadályozta, és abban is, hogy késsel szúrja meg. Elmondta azt is, hogy mikor elindultak. Farkas egy lapáttal ütötte meg a sértettet. A cselekményt P. László is hasonlóan irta le. A bírósági orvosszakértők megállapították, hogy a sértett halálát az a sokk okozta, melyet a támadás miatt átélt. Közrejátszott benne a nagy vérveszteség is, mert a sértett testén súlyos külső és belső sérülések keletkeztek, melyeket csak ismételt intenzív ütések okozhattak. A pszichiátriai szakvélemény szerint mindhárom vádlott szellemileg teljesen beszámítható. P. László esetében megállapították. hogy fiatal kora ellenére már alkoholista, ezért javasolták intézeti alkoholellenes kezelését A Nyugat-szlovákiai Kerületi Bíróság a vádlottakat bűnösnek találta gyilkosság, rablás és magánlakássértés bűntettében. Tekintettel az eset társadalmi veszélyességére. a következményekre, a vádlottak eddigi életére, korára, a bíróság Farkast 13 év szabadságvesztésre ítélte. Mivel IC Róbert és P. László jogi szempontból fiatalkorú volt, s esetükben a büntetés felső határa nem haladhatja meg az öt évet, K. Róbertét négy. P. Lászlót négy és fél év szabadságvesztésre ítélte a bíróság. A kiszabott büntetést harmadfokú javítónevelő intézetben kell letölteniük. Az enyhítésért benyújtott fellebbezéseket az SZSZK Legfelsőbb Bírósága elutasította. [ Milyen egy jó tábor? Tízéves kisiskolás voltam, amikor megalakult a pionírszervezet. Nagy dolog volt az ötvenes évek elején az úttörőtábor. A gyerekek többsége akkor még nem járt szülőfalujának határain túl, legfeljebb csak a szomszéd faluban élő nagymamánál vakációzott, így amikor az iskola pedagógusai 1952-ben gyerekeket toboroztak a pionirtábora. sok szülő mondott nemet. Nekem szerencsém volt, igy kb. ötven társammal együtt egy nagyon szép nyarat töltöttem a Horni Vidín-i kastélyban. Ma persze már nem olyan nagy dolog az üdülés, sokfelé megfordulnak a gyerekek. Véleményem szerint mégis lehet célja a pionirtábomak. ha úgy szervezik. Hallottam, az egyik helyen pszichológus volt a táborvezetö, sokat beszélgetett a gyerekekkel problémáikról, meghallgatta gondjaikat, tanácsokat adott nekik. S lám, ezek a mai gyerekek szívesen táboroznának vele jövőre is. Talán másutt is elkelnének ilyen táborok! BARÁTH ILONA r 1 HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 10. számában az „Egy öreg iskola gondjai" címmel közölt riportban két elírás történt, mely félreinformálhatta az olvasókat. A helyes adatok a következők: 1. A szülőknek havonta 120—350 Kös-t kell fizetniük a gyerekek teljes ellátásáért. 2. A szülők utazási költségeit az iskola nem téríti meg, de kedvezménnyel utazhatnak. A hibákért elnézést kér a szerkesztő, H. Kubik Kata. Figyelgetek Elmúlt az idei nőnap is, a gyengébb nem megkapta szokásos virágcsokrát, a férfiakkal közösen felhörpintettek pár pohár borocskát Nagyobb intézményekben, nyugdíjasotthonokban, munkahelyeken apró ajándékokkal is kedveskedtek a nőknek, ment minden a maga rendjén, hogy azután ott folytatódjék, ahol abbamaradt Vitázunk a nők jogairól, munkabérük tegyen egyenlő a férfiak fizetésével, és gyakran az a probléma is felmerül, miért „nőiesedett" el sok szakma. A legtöbb nő idejének csekélyebb részét illetve szabadidejének nagyobb részét tölti ki a háztartás. Erről vitázunk, itt-ott feleletet is adunk, vagy kapunk a felmerülő kérdésekre, de nekem az idei március nyolcadikén alkalmam volt betekintést nyerni a probléma velejébe. Lehel hogy felhozott példám nem tipikus, figyelmen kívül akkor sem hagyható. Az történt ugyanis, hogy barátnőm Karcsi nevezetű tizenhat éves fia éppen március nyolcadikán jött haza budapesti kirándulásáról. Barátjával rokonoknál, ismerősöknél kellemesen töltöttek két-három napot, de mikor már csak harminc csehszlovák korona és ötven magyar forint voh a zsebükben {a barát zsebében még ennyi sem), kénytelen-kelletlen felültek a nemzetközi gyorsvonatra. Szerencséjükre, a visszafelé szóló vasüti jegyet a gondos szülők már indulásnál megváltották részükre. Baj nélkül átjutottak a határon, eljutottak Érsekújvárig (Nővé Zámky), ahol a barát kiszállt a vonatból, mert át kellett szállnia a leghamarabb induló személyvonatra, mely szülőfalujába vitte. A legközelebbi szerelvény oda azonban csak másfél óra múlva indult A lelkiismeretes Karcsi tehát odaadta társának megmaradt tizenhat koronáját. hátha megszomjazik közben. Ő Bratislaváig már kibírja Hal nélkül, inkább aludni fog. A vonat ritmusa rövidesen álomba is ringatta, ám nagy bajára a célállomás helyett Breclavban ébredt fel, de még elég jókor, hogy elérjen egy Bratislava felé készülő személyvonatot. Fürgén fel is ugrott rá, ámde fürgeségét észrevette a jegykezelő, és a legközelebbi állomáson kipenderítette őt a vonatból, mivel érvényes jegye nem volt. A fiú tanácstalanul állt a késő esti órában a sötét, elhagyatott kis állomáson. Vagyis nem egészen tanácstalanul, mert észrevett egy kivilágított kis épületet ahol nyitva volt a jegypénztár és mögötte egy középkorú nő ült Hozzá fordult bizalommal az elkeseredett Karcsi, elmondta búját-baját, hogy átaludta a bratislavai állomást, felmutatta útlevelét és lejárt vasúti jegyét no és elővette a zsebében lapuló ötven forintját is, de azért már a hazai állomáson jegyet nem adhattak. Nem is fogadta el a pénztárosnő a magyar pénzt, de elővette saját pénztárcáját, és azt ajánlotta a fiúnak, gyorsan váltsa meg a jegyét visszafelé, mert nélküle a bratislavai személyvonatot el sem indítja. A fiú megvette a jegyét a kalauz ellenőrizte, és fejét csóválgatta, de hibát nem talált. Karcsi szerencsésen hazaérkezett.. . leszűrt némi tanulságot, amH a jövőben saját hasznára fordíthat... Úgy látszik, mégis van némi különbség dolgozó férfi és nő között. Vagy talán csak annyi, hogy éppen március 8-a volt? nő 7
