Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-04-18 / 17. szám

leg: azon igyekeznek, hogy a fejlődés során amúgy is kialakult alul- és fölülrendeltségi viszonyt az ilyen halmozás nehogy tovább erősítse!) Van tehát a mesterségesen (nem szerves fejlődés eredményeként) kialakított központi hely; és mellette a kistelepülé­sek, melyek az egymással versengő tilalmak következtében lassú kihalásra ítéltetnek. Akárhogy is nézzük, az esélyegyenlőség he­lyett e teóriában a jelszó az esélyegyenlőt­lenség! (Hogy a Gyarmattal szomszédos Fegyvernek (Zbrojníky) miért nem vált még­sem igazi központi hellyé, arról egyik falu polgárait sem tájékoztatták.) Látszólag persze mindez az emberek ér­dekeit szolgálja, nekik jó, ha az orvostól az iskoláig mindent egy helyben találnak. Maga a módszer viszont életképes telepü­léseket tesz tönkre, erőszakos beavatkozás a falvak szerves fejlődésébe; és éppen az ellen a rend ellen dolgozik, amit teremteni szere­tett volna. Mi pedig — akik egyre beljebb me­gyünk ezekbe a falvakba — csak azt kérdez­hetjük: ki és milyen ráció nevében ítélhet elavultnak egy települést? És mihez viszo­nyítva elavult az? Arról nem is szólva, hogy egy ilyen döntésnél nem öt, de százöt szem­pontot kell figyelembe venni: elsőként pél­dául a térség történelmi és térbeli rendjét; és nem utolsósorban például azt, hogy Szűcs Gizella néni itt érzi jól magát, és itt szeretne „komfortban" élni. S jó lenne talán abból is tanulni — Írják a szaktudósok —, amit e téren nálunk tapasz­taltabb országok már erről megfogalmaztak: hogy egy társadalom annál szilárdabb, minél szilárdabbak az alapját képező helyi közös­ségek — s ha ez az alap apró településekből áll, akkor ezek az aprófalvak adják a társada­lom erejét. De éppúgy tanulságosak lehetnek Drahos József gyarmati lakos szavai: — Buldózerek kellenének ide! Neki ezek­nek a rossz házaknak, s építsenek helyettük „csinzsákokat"! Legyen hát igaza annak, akinek igaza van! Negyedik kép: Képünkön ismét a főutca, kiragadva. Épül az állami út, keresztül a falun. Az autóbusz két évig körbekerülte a falut, a felvégiek is az alsó buszmegállóra jártak. Nagy a felfordulás. A gyarmatiak mérgelődnek, majd nyakig ér a zavaros sár. Szinte látom magamban fikciósán, ahogy majd kiszáll a felelős, és megnyugtatja a kedélyeket: „A rend hely­re lesz állítva! Türelem. Az út jövőre elké­szül!" Na, és ha megépül — akkor mi van? — kérdem én. Kiírhatjuk Gyarmat névtáblája mellé: A rend helyre lett állítva?! A faluban néhányan bólogatnak: Igen. Ha kérdezzük: Jó itt élni? Jó! — válaszolják. Nem nagy a sár? Nem nagy — válaszolják. Kotasz Béla és Radovcsics József a „Suty­­tyom" utcából más véleményen vannak. Le­csúszott nagyon a falu — mondják. Az elnö­kök se voltak éppen tevékenyek, csak az utolsó két évben mozdult valami. — Hisz a falu választotta őket, nem? — Választottuk, akiket „fönt" kiadtak! (Nem ismerem az itteni hatalmi viszonyo­kat, de ezeket a válaszokat ismerem. Még az előző riportjaimból.) Végezetül álljon itt néhány adat Hont­­füzesgyarmatról: 1919-ben. mikor írni kezdik a falu kró­nikáját. Gyarmat lakosainak száma 1 300. 1970-ben 922-en élnek a községben. 1980-ban már csak 717-en. Amikor Duba Gyula írni kezdi a Vajúdó parasztvilágot, egy-két családtól elte­kintve a falu színmagyar. 1947-ben. az áttelepítések alkalmával 125 család ér­kezik a faluba, a nyírségi tanyák tirpák népe; egy részük meg is telepszik. A legutolsó népszámlálás adatai szerint a lakosok 45.7 %-a magyar nemzetiségű. 1976-ban szűnik meg a körzetesítés következményeként a magyar iskola; marad az alsó tagozatos szlovák. 1976-ban adják át (végre!) a kuttúrhá­­zat, az ötvenes évek kultúrpolitikai szemlélete maradványaként egy hatal­mas nagyteremmel, mely a műhelymun­kát eleve lehetetlenné teszi; ma jobbára csak bálok és gyűlések színteréül szol­gál. Ifjúsági klubja a falunak gyakorlati­lag nincs. A kocsma és az élelmiszerüzlet egy fedél alatt van: az épület rossz állagú, tatarozásra szorulna. A Patak az Állami Meliorizációs Igaz­gatóság hatáskörébe tartozik. A község Zseliztől (Ze/iezovce) 16km-re. Lévától (Levice) 15 km-re fek­szik. Vasútállomása nincs. A munkaképes lakosság jórészt ingá­zik. NAGYVENDÉGI ÉVA FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ nő 5

Next

/
Thumbnails
Contents