Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-18 / 17. szám
leg: azon igyekeznek, hogy a fejlődés során amúgy is kialakult alul- és fölülrendeltségi viszonyt az ilyen halmozás nehogy tovább erősítse!) Van tehát a mesterségesen (nem szerves fejlődés eredményeként) kialakított központi hely; és mellette a kistelepülések, melyek az egymással versengő tilalmak következtében lassú kihalásra ítéltetnek. Akárhogy is nézzük, az esélyegyenlőség helyett e teóriában a jelszó az esélyegyenlőtlenség! (Hogy a Gyarmattal szomszédos Fegyvernek (Zbrojníky) miért nem vált mégsem igazi központi hellyé, arról egyik falu polgárait sem tájékoztatták.) Látszólag persze mindez az emberek érdekeit szolgálja, nekik jó, ha az orvostól az iskoláig mindent egy helyben találnak. Maga a módszer viszont életképes településeket tesz tönkre, erőszakos beavatkozás a falvak szerves fejlődésébe; és éppen az ellen a rend ellen dolgozik, amit teremteni szeretett volna. Mi pedig — akik egyre beljebb megyünk ezekbe a falvakba — csak azt kérdezhetjük: ki és milyen ráció nevében ítélhet elavultnak egy települést? És mihez viszonyítva elavult az? Arról nem is szólva, hogy egy ilyen döntésnél nem öt, de százöt szempontot kell figyelembe venni: elsőként például a térség történelmi és térbeli rendjét; és nem utolsósorban például azt, hogy Szűcs Gizella néni itt érzi jól magát, és itt szeretne „komfortban" élni. S jó lenne talán abból is tanulni — Írják a szaktudósok —, amit e téren nálunk tapasztaltabb országok már erről megfogalmaztak: hogy egy társadalom annál szilárdabb, minél szilárdabbak az alapját képező helyi közösségek — s ha ez az alap apró településekből áll, akkor ezek az aprófalvak adják a társadalom erejét. De éppúgy tanulságosak lehetnek Drahos József gyarmati lakos szavai: — Buldózerek kellenének ide! Neki ezeknek a rossz házaknak, s építsenek helyettük „csinzsákokat"! Legyen hát igaza annak, akinek igaza van! Negyedik kép: Képünkön ismét a főutca, kiragadva. Épül az állami út, keresztül a falun. Az autóbusz két évig körbekerülte a falut, a felvégiek is az alsó buszmegállóra jártak. Nagy a felfordulás. A gyarmatiak mérgelődnek, majd nyakig ér a zavaros sár. Szinte látom magamban fikciósán, ahogy majd kiszáll a felelős, és megnyugtatja a kedélyeket: „A rend helyre lesz állítva! Türelem. Az út jövőre elkészül!" Na, és ha megépül — akkor mi van? — kérdem én. Kiírhatjuk Gyarmat névtáblája mellé: A rend helyre lett állítva?! A faluban néhányan bólogatnak: Igen. Ha kérdezzük: Jó itt élni? Jó! — válaszolják. Nem nagy a sár? Nem nagy — válaszolják. Kotasz Béla és Radovcsics József a „Sutytyom" utcából más véleményen vannak. Lecsúszott nagyon a falu — mondják. Az elnökök se voltak éppen tevékenyek, csak az utolsó két évben mozdult valami. — Hisz a falu választotta őket, nem? — Választottuk, akiket „fönt" kiadtak! (Nem ismerem az itteni hatalmi viszonyokat, de ezeket a válaszokat ismerem. Még az előző riportjaimból.) Végezetül álljon itt néhány adat Hontfüzesgyarmatról: 1919-ben. mikor írni kezdik a falu krónikáját. Gyarmat lakosainak száma 1 300. 1970-ben 922-en élnek a községben. 1980-ban már csak 717-en. Amikor Duba Gyula írni kezdi a Vajúdó parasztvilágot, egy-két családtól eltekintve a falu színmagyar. 1947-ben. az áttelepítések alkalmával 125 család érkezik a faluba, a nyírségi tanyák tirpák népe; egy részük meg is telepszik. A legutolsó népszámlálás adatai szerint a lakosok 45.7 %-a magyar nemzetiségű. 1976-ban szűnik meg a körzetesítés következményeként a magyar iskola; marad az alsó tagozatos szlovák. 1976-ban adják át (végre!) a kuttúrházat, az ötvenes évek kultúrpolitikai szemlélete maradványaként egy hatalmas nagyteremmel, mely a műhelymunkát eleve lehetetlenné teszi; ma jobbára csak bálok és gyűlések színteréül szolgál. Ifjúsági klubja a falunak gyakorlatilag nincs. A kocsma és az élelmiszerüzlet egy fedél alatt van: az épület rossz állagú, tatarozásra szorulna. A Patak az Állami Meliorizációs Igazgatóság hatáskörébe tartozik. A község Zseliztől (Ze/iezovce) 16km-re. Lévától (Levice) 15 km-re fekszik. Vasútállomása nincs. A munkaképes lakosság jórészt ingázik. NAGYVENDÉGI ÉVA FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ nő 5