Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-18 / 17. szám
A 15. hét eseményeiből ITTHON: • Milos Jakes, Gustáv Husák és Ladislav Adamec táviratban fejezte ki jókívánságait Grósz Károlynak, Straub F. Brúnónak és Németh Miklósnak a Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. • Ladislav Adamec miniszterelnök eszmecserét folytatott Beck Tamással, a Magyar Népköztársaság kereskedelmi miniszterével a szocialista országok gazdasági reformpolitikájának kérdéseiről. • Ladislav Adamec munkalátogatást tett néhány prágai nagyüzemben. A CKD Tatra munkásgyülésén mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a 9. ötéves tervidőszak előkészítésének egyik legfontosabb feladata a szerkezeti változtatások világos programjának kidolgozása. • Prágában és Bratislavában április 5-től 11 -ig tartottak a magyar kultúra napjai, amely a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok kiemelkedő eseménye volt. A magyar küldöttséget Knopp András művelődési minisztériumi államtitkár vezette. • Bratislavában koszorúzás! ünnepségek voltak a város felszabadításának 44. évfordulója alkalmából. • Ladislav Adamec fogadta Roberto Costa de Abreu Sodrát, a Brazil Szövetségi Köztársaság külügyminiszterét, aki hivatalos látogatást tett hazánkban. • Bratislavában tanácskozott a Vöröskereszt kongresszusa. A kétnapos kongresszuson, amelyen a közel 600 ezres tagságot 450 küldött képviselte, megválasztották a Vöröskereszt Szlovákiai Központi Bizottsága tisztségviselőit. Elnöke Jozef Lukáci, ügyvezető alelnöke Fedor Líska lett. KÜLFÖLDÖN: • Mihail Gorbacsov államelnök-főtitkár négynapos hivatalos látogatást tett Kubában. Fidel Castróval, a Kubai KP KB főtitkárával a két ország közti barátsági és együttműködési szerződést irt alá. A dokumentum a szovjet— kubai kapcsolatok és együttműködés valamennyi területére kitér, meghatározza a kétoldali viszony alapelveit. Mihail Gorbacsov Kubából Nagy-Britanniába utazott, ahol megbeszéléseket folytatott Margaret Thatcher kormányfővel. Találkozott II. Erzsébet királynővel is, akit szovjeunióbeli látogatásra hivott meg. • Indokínai körúton tartózkodik Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára. Kőrútjának első állomása a Vietnami Szocialista Köztársaság volt (felvételünkön Nguyen Van Linh-nel), innen a laoszi fővárosba Vientianéba utazott. A tárgyalások mindkét országban a legfelsőbb szinten folytak. Hanoiban a csehszlovák küldöttség 2 000-ig szóló csehszlovák—vietnami hosszú távú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési megállapodást irt alá. • A norvég partok közelében balesetet szenvedett egy szovjet atommeghajtású tengeralattjáró. A balesetnek több halálos áldozata van. Az atomreaktort leállították, radioaktív sugárzás veszélye nem fenyeget, jelentette be a szovjet honvédelmi miniszter. • Varsóban megkezdődött a lengyel szejm ülése. Napirendjén szerepelnek az alkotmány módosításával, a parlament második kamarája, és az elnöki hivatal létrehozásával kapcsolatos feladatok. A CSTK felvétele Az iskola bizonyítványa Szinte közhelynek számit szapulni az iskolát — nagy általánosságban : a pedagógus nem tanít, csupán kioktat, emberfeletti a gyerekek megterhelése (valaki kiszámította, hogy az alapiskolai tankönyvek oldalainak száma összesen 15 033), hogy lehet az, hogy amíg az egyik szakmunkásképzőben korszerű technikával világnyelveket is lehet tanulni, addig a másikban az egyszerű munkagépeknél sem tartanak, sőt a rajzlap is hiánycikknek számít . . . Hajlamosak vagyunk kiállítani az iskola nem éppen hízelgő bizonyítványát csupán a szülök szemszögéből, s nem zavar bennünket a kellő szakértelem hiánya, az iskola gyerekbetegségei, a fejlődésével együtt járó rendellenességek. Az iskola hálás bűnbak a nevelési kudarcokért, a pályatévesztett és a fel nem fedezett tehetségekért, és egyáltalán azért, mert annyi a gondunk velük — saják gyerekeinkkel. Míg most, a CSKP szokatlanul élénk és sok tanulságot kiváltó központi bizottsági ülése után rájöttünk, hogy gyakran alaptalanul bántalmaztuk, hiszen velünk egyazon cipőben jár. Mint intézmény csupán az 1976-ban elfogadott oktatási reform következetes és hiánytalan megvalósítására törekszik. Megfelelő háttér, feltételek és a szellemi piac igénye nélkül. Persze, a hiánytalanságot most már senki sem fogja számon kérni tőle, mert kiderült, hogy a reform nem is olyan tökéletes, mint azt annak idején a szakemberek olyan kitörő lelkesedéssel állították. Következményeképp észrevehetően lelassult a műveltség struktúrájának dinamizmusa, hat év alatt több mint 30 ezerrel csökkent a felsőoktatási hallgatók száma. Tízezer lakosra 113 főiskolai hallgató jut, míg a Szovjetunióban 195, az NDK- ban 245, az NSZK-ban 246, az Egyesült Államokban 525. De talán nem is az okozattal, hanem a nyilvánvaló okkal kellett volna kezdenem fejtegetésem, éspedig a művelődésre fordított anyagi eszközök arányának öszszehasonlításával: nálunk a nemzeti jövedelem 5,1 százaléka fordíttatott a művelődésre (1984), a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem 6,6, míg a fejlett tőkés államokban 6—8 százaléka. De bogozható a gubanc a szellemi piacigény oldaláról is, és akkor kiderül, hogy a több mint 30 ezer érettségiző, aki évente nem kerül be a felsőoktatási intézményekbe, nem csupán adminisztratív eljárás következtében kényszerül a középszerűség szintjére, veszik el valahol, hanem gazdaságpolitikai megfontolásból, ugyanis a vállalatok a 9. ötéves tervidőszakra kevesebb közép- és főiskolai végzettségű dolgozót igényeltek, mint a 8. ötéves tervidőszakban! Történik mindez Közép-Európa azon országában, amelynek a ma 640 éves egyeteme régen a műveltség szimbóluma volt... Azt hiszem, ezen nyugtalanító és visszahúzó álláspont.kiváltó okairól kellene nagyon nyíltan és nagyon sürgősen beszélnünk, mert hiába kerül sor indokoltan az iskolarendszer átszervezésére, a kötelező tananyag csökkentésére, a tehetségek támogatására, ha ez a tehetség, miután kézhez kapta oklevelét, olyan munkakört fog betölteni, ahol középiskolai végzettség a követelmény, vagy talán még az sem. Ebből is nyilvánvaló, hogy nem egy szakágazat, nem kettő és nem is a tömegszervezetek kizárólagos felelőssége a jövő nemzedékének arculata és tulajdonképp a társadalom potencionális gazdagságának alakulása. Hangoztatták ezt a nőszövetség konferenciáin felszólaló asszonyok is. Csak félő, hogy mellékvágányra tolódik az egész, mint már az lenni szokott, ha sok a felelős, és megelégszünk félmegoldásokkal. Félő, hogy többet fogunk beszélni, írni a pedagógusok felelősségéről, a tanrend átalakításáról, az új tantárgyak bevezetéséről — habár mindez nagyon lényeges tennivaló — mint a feltételek tényleges biztosításáról, az elkötelezett pedagógiai munka belső motivációjának megteremtéséről. Más lapra tartozó, az előbbinél nem kevésbé fontos a fiatalok műveltség, művelődés iránti igénye. Értékrendjükben sajnos nem foglal el előkelő helyet. Gyakran csak a bizonyítvány a fontos, amely utat nyit bizonyos társadalmi pozíciókhoz, a tudás teljesen mellékes. De ez a tünet is csupán egy adott helyzet következménye. A CSKP KB 13. ülésének szokatlanul terjedelmes határozata áttanulmányozása után egykori tanítóimra — Vágvölgyi Évára, Czirfusz Gáborra, Bőgi Bélára — és a többi pedagógusra gondoltam, akik az iskolát a tudás szentélyének, a szellem műhelyének tartják, és akik nem csupán ismereteket adnak át tanítványaiknak, hanem saját énjüket, jó tulajdonságaikat, jó szokásaikat, közelharcot vívva a direktív, bürokratikus irányító szervekkel pedagógusi önállóságuk megőrzésében. Hogyan vélekednek ők a kiszabott feladatokról, döntésekről. Gondolom, nem hat rájuk a felfedezés erejével egyetlen pontja sem, mint ahogy ránk sem hat, hiszen az oktatási-nevelési rendszer betegségeit lapunkban nagyon konkrét érveléssel számtalanszor jeleztük. Ami megnyugtató, az az a fórum, amelyen átfogó, komplex jellegű döntések születtek. Gondolom, hogy az idősebb pedagógusok a határozatot olvasva különösképpen nem jönnek izgalomba, nyugodtan folytatják munkájukat, és csak akkor kapják fel a fejüket, ha a tantestületi ülésen a jóval fiatalabb kollégájuk nála szokatlan bátorsággal és csökönyösséggel fogja számon kérni a választ kérdésére, mi a ma iskolájának a küldetése: az. hogy eleget tegyen a tanterv követelményeinek (de ehhez kell, hogy a tanterv jó legyen), vagy hogy megalapozza a gyerekekben az egész életre szóló tanulási vágyat? Egy ilyen kérdés már biztosítéka annak, hogy a pedagógus, a szerkezet kisembere, aki átélt két iskolareformot, már nem fogadja el a ködösítő, elsietett megoldásokat. A központi bizottsági ülésen elhangzott beszámoló hangsúlyozta azt is, hogy a csehszlovákiai oktatási-nevelési rendszer szerves részét alkotják a nemzetiségi iskolák, és ezzel összefüggésben szólt a szocialista hazafiság kritériumairól, amelyekben fontos az anyanyelv ápolása, a nemzeti és nemzetiségi szellemi értékek megbecsülése. Ezek az egyértelmű, biztató gondolatok remélhetőleg ösztönzőleg hatnak majd valamennyi magyar tanítási nyelvű iskola pedagógusának munkájára, és ha felmerül bennük a kérdés, hol kezdjük, a válaszom inkább az időre vonatkozó: azonnal! Annál is inkább, hogy számos párthatározat címzettje ismert: Kovács Istvánná pedagógus, Horváth Péter iskolaigazgató ... N. ZÁCSEK ERZSÉBET nő 3
