Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-11 / 16. szám
M FÓRUM Szervezeti élet Ülésezett a Szlovák Nőszövetség mezőgazdasági bizottsága. Bevezetőül Monika Vilinová, a központi bizottság szervezési osztályának vezetője tájékoztatta a bizottsági tagokat a nőszövetség helyi szervezeteinek évzáró taggyűléseiről, a járási konferenciákról — mindarról a fokozott tevékenységről, amelyet nőszövetségi tagok a kongresszus előtt végeznek. Hangsúlyozta, hogy a nőszervezetek munkatervébe országszerte elsősorban azok a feladatok kerültek bele, amelyek támogatják a gazdaságunk fejlődését elősegítő célokat. A nők mindenütt igyekeznek eleget tenni munkahelyi feladataiknak, emellett bekapcsolódnak a társadalmi munkába is. Zita Supáková mérnök, a „Minőség a célunk" akció felelőse ismertette a versenyben elért eredményeket és a megváltozott körülményeket. A tej minőségének javítását szorgalmazó versenybe országszerte sok szövetkezet, állami gazdaság kapcsolódott be, és a verseny öt éve alatt jelentős minőségi javulást értek el a tejtermelésben. A versenyt a Szlovák Nőszövetséggel együtt szervezte a tejipari vezérigazgatóság, a földművesszövetkezetek szövetsége, a járási mezőgazdasági igazgatóság és a járási állategészségügyi igazgatóság. Mivel a múlt év júliusával a tejipari vezérigazgatóság megszűnt, a járási mezőgazdasági igazgatóságok pedig szervezésileg megváltoztak — a verseny is bizonyos módosítást igényelt. Természetesen, a cél továbbra is megmaradt: mezőgazdasági üzemeinkben olyan tejet termelni, mely besorolható a I. minőségi kategóriába. A „Célunk a minőség" verseny VI. évfolyamának versenyfeltételeit már eljuttatták a járási nőszövetségekre, melyeken keresztül a mezőgazdasági üzemek jelentkezhetnek az országos versenybe. Szükséges, hogy a versenyről tudomást szerezzenek minden helyi szervezetben, s azoknak tagjai — fejönők, állatgondozók, szövetkezeti tagok — felhívják rá a vezetőség figyelmét. Az ülésen Mária Paulechová, a bizottság elnöke beszámolt a kongreszszus óta eltelt időszakban végzett munkáról. Pozitívan értékelte a bizottság kihelyezett üléseit, amikor egy-egy munkahelyen ismerkedtek meg a mezőgazdaságban dolgozó nők élet- és munkafeltételeivel, mindazokkal a problémákkal, amelyek ma még keserítik életüket. 1987-ben például a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás Csilizköz szövetkezetében tanulmányozták a jó munkafeltételeket, ugyanebben az évben ellátogattak a bratislavai halfeldolgozó üzembe is, ahol a nők nehéz munkakörülményeinek javítási lehetőségeit vették számba. 1988-ban a bizottság kihelyezett ülést tartott a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezési Ellenőrző Szakosztályon, ahol a forgalomba kerülő mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ellenőrzésének módjával ismerkedtek meg. Ősszel a Komáromi (Komárno) járásban Perbetén (Pribeta) tanulmányozták a szövetkezet szociális programját, a dolgozó nők munkafeltételeit. Ezek a közvetlen találkozások, beszélgetések lehetővé tették a tapasztalatszerzést és a jó dolgok népszerűsítését. A bizottsági tagok saját járásukban, szövetkezeteikben hasznosíthatták mindazt, amit jó példaként magukkal vittek. A vitában a bizottsági tagok elmondták, hogy a mezőgazdasági üzemek többségében még mindig sok a javítanivaló, kölönösen az állattenyésztésben dolgozó nők munkafeltételeiben. A növénytermesztésben pedig az ún. gyalogmunkások — főleg nők — bére körül mutatkoznak gondok. Kevés a vezető beosztásban dolgozó nő, ami szintén kedvezőtlen jelenség. A Szlovák Nöszövetség mellett működő mezőgazdasági bizottságnak évtizedes hagyománya van. Az évek folyamán jelentős munkát fejtett ki a nők körében a kollektivizáláskor, majd később a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Aktivizálta a nőket a munkafeladataik teljesítésére, segítségükre volt a munkakörülmények javításában. S erre a jövőben is szükség lesz. Hasznos lenne hát, ha a kongresszuson olyan határozat születne, melynek értelmében a mezőgazdasági bizottság munkája tovább folytatódhatna.-zs-Ademéndi (Demandice) nőszervezet és vöröskereszt között hosszú évek óta példás az együttműködés. Vária Julianna, a Vöröskereszt alapszervezetének alelnöke. a hnb tanácstagja, a község gyógyszerésze szervezi legtöbbször a társadalmi munkát, és Tomis Lászlónéval, a nőszervezet elnökével példásan gondozzák a községi parkokat, virágágyakat, a helyi gyógyszertár és a hnb épülete előtti parkot. Tavaly több mint 500 társadalmi órát dolgoztak le a deméndi nők, így tették szebbé Emancipáció. Erről szólva szeretném most elhatárolni magam a különböző alapokmányokban lefektetett közhelyszerű kitételektől, dátumoktól, számoktól prűd üdvhadsereg-matrónák szónoklataitól, hangnemétől. Jómagam kritikus, néha ironikus szemmel nézem az emancipáció vívmányait és átkait, mert hát azok is vannak. Természetesen, az egyenjogúság sokkal szabadabb teret biztosít a nők kibontakozására mind a munka, a magánélet, mind a politika terén. A nők egyenjogúsága lemérhető a könyvtárnyi statisztikákból, amelyek a közéletben betöltött szerepek, a tudományban elért eredmények hányadát mutatják. Egyre több munkahelyen állják meg a nők a helyüket férfias szilárdsággal. Néhány évvel ezelőtt még traktort is vezettek, új barázdát szántottak piros-fehér pöttyös kendőben, mosolyogva. Ez a szocreál idill hű képet akart nyújtani arról, amit valójában a legdurvábban eltorzított A női t egyenjogúságnak szerintem nem ez kell, hogy a példaképe legyen. Nem a Martin-kemence előtt álló „tűzről pattant" menyecske, aki előbb-utóbb úgyis a kocsmában végzi, a mindennapi betevő féldeci árnyékában — no nem, mintha ez más szakterületen nem fordulna elő, sőt —, hanem a jogait és kötelességeit jól ismerő, a tudatosan eszményképpé válni akaró nő típusa. Sokan az emancipációt púpnak érzik a hátukon. Ők a legnőibb kötelesség, a gyermeknevelés szentségére esküsznek. Igaz, ezt a lehetőséget a társadalom megadja számukra, csakhogy a mai áldatlan viszonyok között egy család nemigen tud megélni egy fizetésből, így a nő akarva-akaratlanul „emancipálódik", és dolgozni megy. Gyermekei nevelését pedig az egyébként kitűnőnek mondott bölcsőde- és óvodahálózatra bízza. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a nők népgazdaságban betöltött szerepe pótolhatatlan. Sajnos, nem ismerem az idevágó statisztikák adatait, de meg vagyok győződve róla, hogy a gyengébb nem döntő része az emancipációra szavaz így is van ez rendjén, hisz a nő egyenrangú tagja a társadalomnak. Csak szerintem a szó értelmét, jelentését kellene újraértékelni. JUHÁSZ ESZTER Nőnap. Rengeteg sokszínű virág, köszöntés, örömteli, megható pillanatok az év e kora tavaszi napján. A lányokat, asszonyokat nemcsak otthon, hanem munkahelyükön is felköszöntik a kollégák, ünnepséget rendeznek nekik. Sajnos, gyakran előfordul, hogy ezeken nem is annyira a nők, inkább a férfiak ünnepelnek. A minap az óvodában tanújaközségük arculatát. A lévai (Levice) járási vöröskereszt vezetőségi tagjai ezért a példás együttműködésért dicsérő oklevéllel tüntették ki Tomis Lászlónét, amelyet Viera Zilíková járási aktivista adott át a nemrég megtartott évzáró taggyűlésen. A deméndi nők hat önkéntes szociális gondozót szereztek, akik egész évben példásan gondozzák a fekvő betegeket és az arra rászorultakat. A szociális otthonban az idős nyugdíjasoknak biztosítják a tisztálkodást és szórakozást. Évente kétszer tartanak találkozót a 70 éven felüli nyugdíjasokkal a karácsonyi ünnepek előtt és a nemzetközi nőnap alkalmából. A könyvtárban jól sikerült irodalmi esteket is tartanak. Tompa (Tupá) kisközségben ismét fellendült a nőszervezet munkája. 85 aktív tag dolgozik itt Suja Mária elnöknő irányításával. A nőszövetség tagjai Anna Barátiová pedagógus irányításával 10 tagú női kórust alakítottak, és rendszeresen fellépnek a helyi művelődési otthonban és a polgári voltam néhány anyuka beszélgetésének, mely szintén a nőnaphoz kötődött Ilyenkor, a férjek egy része (talán többsége) munkahelyén szórakozik, a valódi ünnepeiteknek pedig sok esetben ott kell hagyniok a munkahelyi „bulit". Ugyanis nincs, aki elmenjen a gyerekekért az óvodába, bölcsődébe, hiszen: nőnap van! Arról már nem is beszélek, hogy a nőnap nemegyszer családi vita forrása, hiszen a mulatozáshoz az alkohol is hozzátartozik, s e napon több dülöngélő férfit látni az utcákon, mint máskor... Jó lenne elgondolkodni azon, mi a megoldás. Tény, hogy férfiak nélkül a nők szórakozása sem az igazi, de tulajdonképpen : kinek az ünnepe is a nőnap ? A nők még ilyenkor sem feledkezhetnek meg otthoni gondjaikról, a „második műszakról". .. Vagy talán azoknak van igazuk, akik azt állítják, meg kéne tartani a férfiak napját, ahol talán végre a dolgozó nők is gondtalanul szórakozhatnának?! FUTÓ MÁRIA nö 6
