Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-03 / 2. szám
ság túlságosan egyhangú és unalmas volt számukra. Mivel cellatársak voltak szóba jött köztük sok minden, s leleményességük mellett gyakorlatiasságukat is bebizonyították. Az ötlet krimifilmbe illő és bizony merész volt: kitervezték a vizsgálati fogságból való szökésüket, s megszületett annak végrehajtási terve is. 1987 decemberének végén megegyeztek, hogy romlott ételt esznek, majd betegséget színlelnek, hogy polgári egészségügyi intézetbe szállítsák őket, ahonnan gyerekjáték lesz megszökni. A romlott szalámi, a héjastól fogyasztott főtt tojás, a vakolat és a fémcsavarok elfogyasztása után a várt rosszullét elmaradt. Ezért Szilveszter napján, amikor a fegyintézetben szerintük kisebb létszámú börtönőmek kellett volna lennie, úgy döntöttek, hogy becsalják a cellába az ügyeletes tisztet, megtámadják, lefegyverezik, és elveszik kulcsait. Roman P. kitörte a cella egyik ablakát, a csörömpölésre néhány ügyelő bement, az ajtó előtt pedig további tisztek jelentek meg. Erre inukba szállt a bátorságuk, tervük végrehajtásától elálltak. A tárgyaláson azzal védekeztek, hogy egyikük sem kezdeményezte a terv végrehajtását csupán elképzelésük volt róla. Végül is beismerték szándékukat és megbánták tettüket. A bizonyítás során a tanúvallomásokból kiderült, hogy korábban más módozatokat is elterveztek, miközben egy további cellatársuk megpróbálta őket lebeszélni tervük végrehajtásától. A bíróság BTK 7. § ának 1. bekezdése, illetve 171. §-ának 1. bekezdése és b./ pontja érteimében a hivatalos határozat megszegésére való felkészülés bűnében találta őket bűnösnek, melyre öt évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. Mivel fiatalkorú bűnelkövetőkről van szó, a büntetés felső határa nem haladhatja meg a két és fél évet. A bíróság a vádlottak személyéről megállapította, hogy Anton K. rendezetlen családban nevelkedett, szülei nem törődtek vele, ezért inkább nagyanyjánál élt. Az alapiskola elvégzése után szakmunkásképzőbe került ahol a sorozatos mulasztások miatt nem volt osztályozható. A múlt évben a szocialista tulajdon ellen követett el bűncselekményt, ezért idén januárban kapott 17 hónapos szabadságvesztést. Roman P. elvált szülők gyermeke. Anyja és annak mostani férje jó családi hátteret próbáltak neki biztosítani, de igyekezetük hiábavalónak tűnt. A szaktanintézetben igazolatlanul hiányzott, csavargóit és lopott. A szocialista és magántulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményeiért ez év májusában 8 hónapos szabadságvesztésre ítélték. Stefan S. ugyancsak rossz családi háttérrel bír. Hatan voltak testvérek, s közülük csupán kettőt neveltek otthon szülei, ő maga évekig a zlatovcei gyermekváros neveltje volt, majd a safárikovói ifjúsági nevelőintézetben fémmegmunkálói szakmát tanult Ez év februárjában már negyedszer felelt szocialista tulajdon sérelmére elkövetett tettéért, és akkor 15 hónapos szabadságvesztést kapott. A martini járásbíróság mérlegelve a vádlottak előéletét, tettük társadalmi veszélyességét és az átnevelés esélyeit, úgy döntött, hogy ebben az esetben csak represszív büntetések kiszabásával biztosíthatja a törvényben meghatározott célt, s mivel a vádlottak tettüket azelőtt követték el, hogy más bíróságok jogerős ítéletet hoztak volna ellenük, halmazati büntetésként Anton K. 17, Roman P. 11 hónapos szabadságvesztést kapott, melyet a fiatalok javító-nevelő intézetében töltenek le. Stefan S.-re aki a bírósági tárgyalásig már betöltötte 18. életévét 14 hónapos szabadságvesztést szabtak ki, melyet első fokú javító-nevelő intézetben kell majd letöltenie.-íkrr Mindenféle L akótelepeink megszokott kora reggeli látványa az álmos, nyűgös csemetéjükkel bölcsődébe óvodába rohanó anyukák egész sora. Egyik reggel lakásom nyitott ablakán át jó! behallatszott az egyik anyuka és a 3—4 éves keservesen síró kisfia között folyó szűkszavú párbeszéd. — Nem akarok menni — ordított a kislegény. — Fogd be a szád! — rívalt rá a mamája. Azután, hogy ez többször megismétlődött, akaratlanul is az ablakhoz léptem. — Nem akarok menni — hajtogatta egyre, sírással küszködve a fiúcska. — Mondtam már, fogd be a szád! — kiabált az anyuka, és egy jókora — bizonyára nevelési célzatból — nyaklevessel próbált érvényt szerezni akaratának. Anug el nem tűntek a tömbházak sűrűjében, számoltam ötször kapott fejére a gyerek. Mindez fél hat körül játszódott le. Hogy hová és miért nem akart menni a fiú, a párbeszédből nem derült ki. BODZSÁR GYULA komédiája a „Sándor, József, Benedek" elnyerte a nagyszámú közönség tetszését. Örömmel láttuk, hogy megtelt a háromszáz nézőt befogadó terem, s hogy már lassan kinevelődik ebben a központi községben is egy színházlátogató, nemes kultúrát igénylő közönség. A művelődési ház dolgozóin kívül a szervezésbe bekapcsolódott mindkét község Torna és Aj (Háj) nőszervezetének és a Csemadok szervezetének vezetősége, de a nyugdijasklub is jegyet biztosított tagjainak. Köszönetét mondunk a színház vezetőségének a kölcsönadott autóbuszért, amely lehetővé tette, hogy’ minden érdeklődő részt vehessen a színvonalas előadáson. Virágcsokor helyett hadd álljon itt a nyilvános köszönet mind a tíz szereplőnek, kiváltképpen Kövesdi Szabó Máriának és Lengyel Ferenc érdemes művésznek az élvezetes játékért, E kedves kis komédia igazi kikapcsolódást nyújt idősnek, fiatalnak egyaránt. Érdemes megnézni! FARKAS RÓZA Ahhoz, hogy lakásunk otthonos legyen, kell egy-két saját, kiagyalt, vagy másutt ellesett ötlet. Erről gondoskodott a deáki (Diakovce) nőszervezet. A közelmúltban rendezett egy előadást a virágkötésről, melyet Mederli mérnöknő tartott, aki egyben bemutatta ötleteit is. Mivel a téli hónapokban nélkülözni kell a friss vágott virágot, olyan virágok, szobanövények kerültek bemutatásra, amelyek főleg a téli hónapokra jellemzők. Ilyenkor a lakásokban előkerülnek a száraz mezei virágok, fenyőágak, a zöld szobanövények. Sok helyen még akad krizantén vagy az üvegházakban termesztett szegfű is. El sem hinné az ember, hogy az említett virágokból szobanövényekből micsoda Faslapssal jutalmazta a MA TESZ Thália Színpadának előadását a tornai (Tumianske Podhradie) nézőközönség. Békés József és Madarász Iván zenés ötletes és kedves virágcsokrokat, faldíszeket lehet készíteni. Az ünnepi terítés is csak akkor lesz igazán hangulatos, ha az asztalon helyet kap a virág. A régi kis teáskancsók is felhasználhatók ilyen célra, de a félbevágott almába is beleszórhatok. Végül az előadó szaktanácsokat osztott a jelenlevőknek, akik nemcsak jó és hasznos tudnivalókkal, hanem egy-egy kisebb vagy nagyobb ott készített virágcsokorral, virágdísszel térhettek haza. V. Á. Mélyinterjú Jonathannal — Csókolom a szép piros orcádat, Jona thanka! Hogy vagy ? — Nem valami jól! — De hiszen csoda jó színben vagy! — A látszat csal!. .. Tapogasson csak körül!. .. Csupa ütödés-verődés, héjaláfutás vagyok! — Megviselt a sok viszontagság, ugye?! Az időjárás, a kártevők, a durva rázogatás. Uidákha be, aztán ki, bevagonirozás, sok kilométernyi zötykölődés, aztán megint ki, fel az autóra, onnan le. üzletbe be!. . . — Fatális tévedés kérem!... Életpályám egészen szerencsésnek mondható. A magyarországi Szabolcsban, ahol megszülettem, virágzásomtól kezdve nagy becsben tartottak. Megkülönböztetett módon gondoskodtak rólam! A sokévi átlagot alapul véve, a múlt nyári időjárás sem volt a legrosszabb. A kártevőket pedig ártalmatlan szerekkel tartották távol tőlem. A mi a begyűjtésemet illeti: diáklányok és fiúk létrákon állva, kézzel szedtek le a fáról. Óvatosan ízléses ládikákba helyeztek azonmód konténerekbe raktak, ügyelve rá, nehogy megnyomódjak! A konténerek légkondicionált kamionokban egyszuszra ideszállitottak!__Akkor üde, sértetlen mosolygós Jonathan (alma) voltam! Aztán hamarosan átraktak egyik helyiségből a másikba. Ez alkalommal kezdtek el dobálózni velem. Egyszer ki is fordítottak kényelmes ládikámból... Akkor kaptam az első ütéseket! ... Bár a sérülések kívülről még most sem láthatók, héjam alatt már akkor, két-három helyen is bámulni kezdett a húsom! ... Képzelje el, még belém is rúgtak! ... Ott, akkor először!.. . Mert azután ha leestem, mindig lábbal terelgettek helyemre! — Szegénykém, emlékszem. a mérlegről is legurultál! — Jaj. a mérleg, az egy külön kategória! Háromszor kerültem rá de állandóan túlsúlyt okoztam. Az eladó kislány minden alkalommal visszahajított a kb. kétméternyire lévő nagy ládába! Csupa folt lettem ! Közben két munkaszüneti nap is volt.. . I zután jött értem maga, és elhozott. . Tudom, ha a beteg részeimet eldobja, már csak Jele ekkora maradok!... De ne haragudjon, ennek nem én vagyok az oka! Sajnos a társaim is mind így járnak! — S én mit tehetnék értelek ?!.. . — Talán nem ártana, a gyümölcsboltuk eladóinak tudtára adni, hogy a maguk országa, milyen gyönyörű drága autókkal fizettek értünk! KOVÁCS JÓZSEF nő ?
