Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-03-21 / 13. szám

Ezzel a képpel fogadott a város

így láttam a várat a presszó teraszáról

Város a fenyvesek ölelésében

Vadregényes tájon egyre közelebb visz az út a Sumavahegységhez. A völgyben, ahol a sebes vizű Moldva folyó megkerüli a sziklát az ősrégi város, Cesky Krumlov tornyait, piros cserepes háztetőit aranyozza be a délutáni nap fénye. A város feletti sziklán árkádos tomyú vár őrködik.

E város minden háza műemlék. Szűk. kanyargós főutca vezet a főterére, majd fel a várba. A régi házak a középkor hangulatát idézik. Annyira csalogató, hogy megállók egy-egy kapuban, és benézek az udvarokba is. Belépve az egyik ház kapuján, elragadóan szép boltíves folyosó vezet ki az udvar virágos teraszára, amelyet presszónak rendeztek be. ízlésesen terített asztalok fogadják a vendéget. Kínálnak itt üdítőt, hűsítő jégkrémet, illatoA város főterén

zó feketét. A teraszról nézem a vadul hömpölygő folyót és a fölötte magasló várat. Nagyon szép látvány. A vár tornyából váratlanul megszólalnak a harsonák. Az órámra pillantok. Öt óra van. A harsonaszó minden órában megismétlődik, és én már csak azt várom, mikor jönnek le a várból lovaikon a páncélos vitézek, élükön Schwarzenberg hadvezérrel, aki Győrnél megverte a törököt. Ez a vár is a főúr birtoka volt.

Mielőtt a várba indulnék, elidőzök a város főterén. Harmonikusan ötvöződik itt a házak homlokzatainak különböző stílusa, amelyek ragyogó városképi együttest alkotnak. A műemlék épületek tán legszebbike a tanácsháza. Mellette az újjávarázsolt régi patinás házban luxusszálló fogadja a vendégeket. A térre vezető szűk utca végén újból megpillantom a vár tornyát. Úgy őrködik fenn a hegyen, akár egy páncélos vitéz, fején díszes sisakkal.

Gyerünk fel tehát a várba. A főutcáról lépcsők vezetnek fel a vasveretű várkapuhoz. A sötét boltívek alól a várudvarra jutunk, amelyet magas paloták vesznek körül. Mintegy 300 szobában éltek itt a vár egykori urai. A mai „örökösök" féltő gonddal ápolják berendezésüket, a drága bútorokat és a képeket. A vár színházterme, tarka karneváli képeivel, egyedülálló a világon. A várkert szabadtéri színpadán rendezik nyári estéken a színházi fesztiválokat. A színpad különlegessége, hogy a nézőtér a székekkel és a közönséggel együtt abba az irányba fordítható, ahol a cselekmény játszódik, legyen az vadászház, halastó vagy éppen erdei tisztás.

Újból megszólalnak a torony harsonái. Esteledik. Indulnom kell a városba, hogy valamelyik szállóban szállást kapjak éjszakára.

Kép és szöveg: Dusek Imre