Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-03-07 / 11. szám
Most már azért sokkal jobb. Mikor ketten maradtunk, napokig usak az adott erőt. hogy minden nap kotyvasztanon kellett valamit; nem hagyhattalak éhen veszni. Kényszerítettél rá, hogy dolgom végeztével, mikor magamra maradtam, mással is foglalkozzam, ne merüljek el a saját boldogtalanságomban. Követelődztél, kérted a kosztot, a sétát, a veled való foglalkozást ... Pedig tudod-e. hogy egyszer, mikor megharagudtam rád, mert szétrágtad a téli kesztyűmet, azt mondtam a gazdinak, hogy bajnak hozott a házhoz. Nem elég, hogy etetni kell, még kárt is csinálsz. Az emberek, Bundás, nagyon fölényesek és kemények tudnak lenni a náluk gyöngébbek iránt. Én is gyakran voltam hozzád türelmetlen, mert nem elég gyorsan szoktad meg a házirendet. Olykor alázatosan fogadtad a dorgálást, mert talán magad is bűntudatot éreztél. de egyszer éles kis fogaiddal a kezem után kaptál. Igazságtalanul fenyítettelek volna ? Lehet... Te biztosan úgy érezted, és tiltakoztál. Helyesen. Az igazságtalan hántásokat nem szabad mukkanás nélkül tűrni. Az oktalan meghunyászkodás nem a békességet jelenti, hanem az erőszakot szentesíti. Hogy lehet ennyi értelem a te két gombszemedben ? Valóban értenél engem? Átérzed a gondjaimat, bánatomat és apró örömeimet? Mert azok is vannak. Te is tudod, hogy öröm nélkül, akármilyen ici-pici legyen is az, nem lehet élni, akárcsak lélegzet nélkül. És jó, hogy gyönge lehetek előtted, te sohasem fogsz visszaélni vele. Mert a ház falain kívül aztán erősnek kell lennem. Erőt kell sugároznom. Valahogy úgy, mint kedves költőm irta:.........járj elöl nappal és vezérelj éjjel, s ha nem lesz már nap: te ragyogd a fényt, hogy másnak mutass példát az erénnyel, ha magad nem is hiszed az erényt." Hát akkor veszem a szatyrom, a pénztárcám, és mehetünk is. Talán a bekecs sem ártana, hideg, ködös az alkonyat. Milyen jól fog esni a forró puliszka meg a tej! Utána majd előveszem a még átnézetlen füzeteket, te pedig leheveredhetsz a vackodon. Majd keresünk a rádióban valami halkan szóló jó kis muzsikát, aztán vége a napnak, aludni térünk. Miről fogsz álmodni, Bundás? Miről szeretnél álmodni. Én a tavaszról. ZALABA ZSUZSA Zárójelben ha az eszemre hallgattam volna most nem lennék itt de ott sem Meglátogatom nagymamát AUGUSZTUS LÍVIA Hajnali ima Vágott szemű hajnal Irgalmazz Ne hagyd hogy megvirradjon Opál montázs Színes álom hószárnyú El ne hagyj Most vagyok Veled GÁSPÁR MÁRIA Dal magányos tánchoz V.-nek Életed lantján penget az idő perdülsz tipegő szabályos láncra Tenyeredben üt tanyát a tél két szemed amorf hópelyltek hona — csak el ne vétsd hej, jól vigyázz — az ökölbe gyűrött fájdalom a hantokon virító szegfű makacs madarak a fejfán mindennap megbámulnak Összeá I lítá sunkat SZENTPÉTERY ÁDÁM VIRÁGMOTÍVUMOK című munkáival illusztráljuk (Hrapka Tibor felvételei) M. CSEPÉCZ SZILVIA Új hon BALÁZS ZSUZSA Megfoghatatlanság és eszembe juthat élni mintha hűlt helyem s az emlékezet köszöntene a ruhatárban ezek a vízszintes hasonmások kevésbé szenvedélyesek majd lassan szakad ki de makulátlan lesz a dolgok gerince s csak a folyosóba tévedt fohász hagyja ott alig használt kiviilrekesztett önmagáimat nem tudom tenyerem közé fogni az örömöt piciny parazsa leheletemtől kialszik Hit elhagyott időben jelen rútságában bűneim feloldozását jövőm adja meg gyöngyszemek sikolya gvöngyszilánkok dala vasbocskorod alatt amíg csak élsz amíg csak lépsz s járod acélszívű de ostoba legyen ki melléd szegődik egy táncra pitypangbóbita legyen a teste szálljon a széllel ne legyen arca s ha mégis kőből: viselje könnyedén lelked jégverését ZSEMBERI ETELKA Tovább gurult a labda el mellőlem lehessentem vereségem vereségem győzedelmem mert semmi sem igazi babér-ékszeremhez torz vágy lapult sátánnézésem közé idegen illatot szapult volna tovább gurult a labda a kéregetök lyukas kalapban mérik jóságukat a vadra visszamegy a lovasszekér rakotton a krumpli közt nem találta csak eltévedt szavába ütközött nem tudom mennyit érek a visszatérő álmok után ha lábam előtt esengve kuszán letakart képemet valaki visszaadja nő 15
