Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-02-28 / 10. szám

-r

km

tt

tud egy bőrműves? Sokat. Tudhatja mindazt, amit elődei az évszázadok során felfedeztek, kitapsztaltak, megtanultak. De tudhat még többet is. Amit maga fedezettjei, maga tapasztalt, maga okoskodott ki.

Szarnák Mihály e kétféle tudást ötvözi. Bár nem is bőrmüves igazából, csak szabad idejében forgatja-tapogatja, szúrjavágja, pácolja és cserzi a bőrt, ezt a testhezállóan természetes anyagot. Keze alól kikerülő munkáiban végül így harmóniába olvad a régi mesterek tudása a maga újításaival. így nála a bőr engedelmesen hajlik a hajtű fölé, a kar kötőjének szervétét összefogó gyűrűnek, de még szépen domborodó tál is formálódhat belőle. Díszítése azonban valamennyi tárgynak a magyar népművészet legszebb motívumaiból építkezik. Növényi levelekből és — a korai — a 17—18. századi fafaragásokon, szarumunkákon igen kedvelt, de a 19. századi virágozás divatjában mind ritkábbá váló — forgórózsából.

Ugyanezek a minták kerülnek — igényes, aprólékos megmunkálással — a gyümölcsmagvakból faragott gyűrűkbe, illetve az ezüst foglalatok közepébe, bizonyítva, hogy a fafaragókedv kimeríthetetlen a mesterben.-kocsis-