Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-02-28 / 10. szám

Olga szép, értelmes kamaszlány. Őt este már nem vonzza a képernyő elé a mese, inkább kötöget, s közben talán a jövőről ábrándozik. Gyermekkora java részét szüleitől, testvéreitől távol töltötte, de hamaro­san szakmunkástanuló lesz Bratislavában — közelebb kerül az otthonhoz, Dunaszerdahelyhez (Dunajská Streda). Olgát a sorsa választotta el családjától, és kényszerítette Losoncfa (Lucenec), a Hallássérült Gyerekek Intézetébe, amely bentlakásos, és magyar nyelven oktat. Rajta kívül még 24 kisdiák tanul ebben az intézetben. Az iskola 1953-ban nyitotta ki kapuit, s bizony padjai azóta már jócskán elkoptak. Az öregebbnél öregebb tablók is az iskola éveiről árulkodnak. Sok gyereknek volt átmeneti otthona ez az épület, az idei tanévben azonban csak három összevont osztályban folyik tanítás — kevés a diák. Nincs elsős és harmadi­kos, a két apró másodikos pedig a negyedikesekkel és az ötödikesekkel tanul egy csoportban. A hatodik és hetedik osztály alkotja a második csoportot, a harma­dik pedig a nyolcadik és kilencedik osztály összesen kilenc tanulója. Pár évvel ezelőtt még 60—70 gyerek élt az intézetben, aztán a számuk hirtelen megcsap­pant, így a kollégium emeletes ágyai is feleslegessé váltak. A következő tanévben sem várható utánpótlás a hallássérült gyerekek városban működő óvodájából, amelyben szlovák nyelven folyik az oktatás. Mivel a speciális szakközépiskolák is szlovák nyelvűek, ezért a szülök csemetéiket egyre gyakrabban a szlovák nyelvű alapiskolába íratják be, azt remélve, hogy így majd könnyebben boldogul a gyerek. Természetesen vonzó a szlovák iskola új, modern épülete is, uszodájával, tornatermével, kényelmes internátusával. A régi épü­letben sajnos még a fürdőszobák sem felelnek meg az igényeknek és a követelményeknek. A két iskola egy igazgatóság alá tartozik. Az úgynevezett „régi" iskola Jeíek Szonya igazgatóhelyettes gondjaira van bízva. Ő a létszámcsökkenésről így vélekedett: — Az orvostudományban elért kiváló eredmények is hozzájárulnak a csökkenéshez. Az agyhártyagyulla-1 dás és a középfülgyulladás korai felismerése, gyógyí­tása, valamint a gyors és hatásos beavatkozás kikü­szöbölheti a hallás károsodását. Az éremnek azonban van másik oldala is. Évről évre növekszik azoknak a gyerekeknek a száma, akik baleset következtében veszítik el részben vagy teljesen hallásukat. Azonkívül ez a betegség örökölhető is. Tehát nem küszöbölhető ki teljesen, meglehetősen sok a hallássérült gyerek, mégsem jönnek hozzánk. Ez legjobban a pedagógu­sokat aggasztja. Ok már tapasztalatból tudják, hogy a hallássérült gyerek általában beszédhibás is. Azok a gyerekek, akik idekerülnek, sokszor még magyarul sem tudnak, mert otthon nem foglalkoztak velük, egyszerűen nem tudnak beszélni. Ha egy ilyen gyere­ket a szülő szlovák intézetben helyez el, nagy megráz­kódtatást okoz neki. A másnyelvüség megviseli a gyerek lelkivilágát, nem tud kapcsolatot teremteni nő 4 1. Az igazgatóhelyettes, Jezek Szonya 2. A csoportos oktatás mellett külön is foglalkozni kell a gyerekekkel 3. A nevelőnők irányításával gyakorolják az átvett anyagot 4. A hallókészülék megkönnyíti a gyerekek életét 5. Együtt a nagy család PRIKLER LÁSZLÓ felvételei társaival, és a tanulásban elért eredményei is gyen­gébbek lesznek. Az igazgatóhelyettessel körbejártuk az épületet. Igaz, hogy ütött-kopott, hogy mennyezete már több­ször beázott, hogy tornaterme valaha raktár volt, mégis barátságosnak tűnt. Ha a falai beszélni tudná­nak, akkor őket kérdeztem volna az iskola és az itt felcseperedett gyerekek sorsáról. De a falak némák, helyettük szólnak a krónikák, ezek a vaskos, régi kötésű könyvek. Megőrizték az itt lakók nevét, bejegy­zések szólnak a teadélutánokról, kirándulásokról, ta­lálkozókról. Vannak bennnük esküvői értesítők is: volt diákok értesítik iskolájukat életre szóló elhatározásuk­ról. A pedagógusok büszkék a tanítványaikra. Mégpe­dig jogosan büszkék, hiszen a diákok nem feledkeztek meg róluk még évek múltán sem. Az itt tanító pedagógusok munkája nagyon felelősségteljes, csalá­dias, otthoni légkört kell teremteniük a gyerekek számára. El kell velük feledtetni, hogy intézetben vannak. Meg kell velük értetni, hogy ittlétük nem büntetés, hanem segítség, komoly készülődés az életre. Az oktató-nevelő munka a pedagógusok és a többi szakember együttműködésén alapszik. A logo­pédus beszélni tanítja a gyerekeket, ennek elsajátítá­sa a legfontosabb tantárgy. Jelek segítségével ismerik meg a tanulók a betűket. A teljes ábécé elsajátítása két évet igényel. A gyerekek tanulnak és szlovák nyelvet, matematikát, fizikát, honismeretet. Minden tárgyból az alapismereteket, alapfogalmakat sajátítják el. Egy halló és egy hallássérült gyerek iskolai ismere­tei között kb. két év eltolódás van. Délután a nevelő foglalkozik a gyerekekkel. Agócs Mária igy tájékoztatott a munkájáról: — Már tizenöt éve nevelőnösködöm. Ez a munka közvetlenül a délelőtti foglalkozásra épül. A logopé-

Next

/
Thumbnails
Contents